Yngwie J. Malmsteen - Relentless (2010)

írta garael | 2010.11.28.

Megjelenés: 2010

Kiadó: Risin Force

Weblap: http://www.yngwiemalmsteen.com

Stílus: neoklasszikus metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Yngwie Malmsteen - szóló és ritmus gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, vokál Tim "Ripper" Owens (ex-Judas Priest, ex-Iced Earth) - ének Yngwie J. Malmsteen Band tagjai: Patrik Johansson - dob Bjorn Englen - basszusgitár Nick Marino - billentyűs hangszerek
Dalcímek
01. Overture - 00:59 02. Critical Mass - 04:09 03. Shot Across The Bow - 04:39 04. Look At You Now - 05:46 05. Relentless - 04:58 06. Enemy Within - 05:55 07. Knight Of The Vasa Order - 06:07 08. Caged Animal - 04:48 09. Into Valhalla - 04:26 10. Tide Of Desire - 05:42 11. Adagio B flat minor Variation - 01:50 12. Axe To Grind - 04:46 13. Blinded - 4:28 14. Cross To Bear - 7:31 15. Arpeggios From Hell (Bonus Track) - 2:18
Értékelés

A GITÁROS ezzel az alkotásával eljutott arra a szintre, amikor a szólóalbum jelzője új, szinte szószerinti értelmet nyer, még akkor is, ha a borí­tó cí­mlapján egy más közreműködő neve is szerepel, minden bizonnyal kisbetűvel, pedig azt már Nemecsek sem érdemelte meg annak idején, odaát, Pálutcában. Pálutca azonban messze van innen, és a harc törvényeit sem a betyárbecsület, hanem A GITÁROS diktálja, hangjegyekbe oltott önkénnyel, melyben nem érvényesül a stratégia logikája. Számára a zenekar olyan, mint a diktatúra számára a közember: szükséges rossz, ami kell a léthez, ám leginkább csak a problémát okozza. Pedig itt aztán egyrészt nem holmi elszegényedett társadalmi parazita áll A GITÁROS mellett, másrészt még részt sem kérne a hatalomból: AZ ÉNEKES, AKI LEGTÖBBSZÖR ALÁRENDELT SZEREPRE VAN KÁRHOZTATVA, PEDIG TÖBBET ÉRDEMELNE kvázi csendes beletörődéssel teszi a dolgát, még akkor is, ha az egyszeri kritikus legszí­vesebben hangosan kiáltaná az arcába: 'ASSZ már neki oda egyet, ne hagyd magad. Sajnos azonban ez a módszer csak a legritkább esetben vezet eredményre - Pálutca, mint í­rtam messze van - és az emlí­tett úriembernek egyébként sem sajátja a harc, ami talán nem is lehet megoldás. De AKKOR is! A GITÁROS az egoizmus olyan fokára jutott, mikor már önmaga egy részét is háttérbe szorí­tja, az album basszusgitárosi részei a dobéhoz hasonlóan csak holmi csattogó masszaként vannak jelen, s a klasszis ÉNEKES helyére is önmagát tenné, ha egyetlen próbálkozása nem verne olyan fals visszhangot, amit még az egyébként kritikára teljesen zárt fülek is meghallanak. Ebben a világban csak egyetlen dolognak van helye: a központi jelképpé szentesí­tett gitárnak, olyan nárcisztikus fallikus szerepben, ahol nem létezik partner, s melyben Dorian Gray bűnöket hordozó arcképeként akadályoz meg megtisztulást és relevációt. Mit tehet ilyenkor az egyszeri kritkus? Sajnálkozik, hiszen a GITÁROS minden egyes, a hangszerhez fűződő mozdulatában ott a professzionális könnyedség, kár, hogy az (ön)imádat a korlátja is a hangszerbe oltott személyiség továbblépésének. Hallottunk már a GITÁROSTÓL rossz hangzású albumot, ám a mostani már annyira élvezhetetlen, mintha direkt készült volna ilyen silány minőségben. A basszusgitárról korábban ejtettem szót, a dobost pedig valószí­nűleg Japánból importálták - ott úgyis még a GITÁROS a király -, az engedelmes nippon szellem egyébként is a feltétlen engedelmességet helyezi előtérbe, kritika innen nem érheti a ház elejét, még akkor sem, ha a végeredmény csak torz paródiája mindenfajta ütős tevékenységnek. Az ÉNEKES remekül teljesí­t, rajta aztán nem múlna semmi, de alig kap szót, bár még mindig jobban járt, mint a BILLENTYĹ°S, aki hiába igyekszik, sajnos a BIRODALOM némaságra í­télte. A GITÁROS szeme előtt pedig csak a hangszer létezik, igazán már a dalok sem számí­tanak, melyek a gitárszólók szinte felesleges kompozí­ciós keretévé silányultak, még akkor is, ha az ötletekben hallhatóan ott van kiteljesedésük í­gérete. Összedobált, részenként akár még élvezhető szerzeményeket kapnánk, ha nem állnának ezek a dalok egy kiforrásban lévő demo szintén, melyben, mint mondtam, ott rejtőzik az újabb klasszikus. Kár, hogy a GITÁROS erre már nem kí­váncsi.

Pontszám: 4.5