Grand Illusion: Brand New World

írta TShaw | 2010.06.08.

Megjelenés: 2010

Kiadó: AOR Heaven

Weblap: http://www.grand-illusion.se/

Stílus: AOR

Származás: Svédország

 

Zenészek
eter Sundell - ének Per Svensson - ének Anders Rydholm - gitár, basszusgitár, billentyűsök Vendégek: Gregg Bissonette, Tim Pierce, Mike Slamer, Danny Jacob, Roger Ljunggren és Kjell Klaesson
Dalcímek
1. Never Find Her Alone 2. All Out of Love 3. 157th Breakdown 4. Emily 5. I'm Alive 6. Burning Bed 7. Brand New World 8. Evil and Pain 9. Warning Signs 10. Playing With Fire 11. Sacrifice 12. Forever With You
Értékelés

Grand Illusion néven, nyí­ltan felvállalni olyan elődök zeneiségének továbbvitelét, mint a Styx, a Journey, vagy a Kansas, nagyon bátor dolog, na meg persze veszélyes is. Különösképpen a Styxet tartom úgyszólván bevehetetlen erődnek ilyen szempontból, mivel az amerikai AOR istenek bandájában rengeteg előnyös dolog találkozott - első osztályú énekhangok, zeneszerzők, hangszeres zsenik, bátorság, fantázia, ambí­ció és egészséges nagyképűség. Ezek a tényezők az adott bandát sikerre í­télik, a többiek viszont, akármennyire is jól zenélnek, nem feltétlenül tudják elfoglalni a királyoknak fenntartott helyeket. Svédország pedig erős az AOR műfajban, meg sem tudom már számolni, hány svéd banda került terí­tékre eddigi pályafutásom során, de a Grand Illusionre mindegyiknél jobban vártam. Ezzel a névvel és a Myspace profilon tudatosan felvállalt Styx örökséggel könnyedén belophatták volna magukat a szí­vembe, és bár a lemezük nagyszerű AOR muzsika, az elvárásaimtól jócskán elmaradtak. Világmegváltást, a nem létező 2010-es Styx soralbumot vártam tőlük, de naivitásom áldozata lettem. Amit kaptam, az egy tisztességes és figyelemre méltó alkotás, de a klasszikus elődöket csak nagyon-nagyon finoman közelí­ti meg - ráadásul mivel svédekről van szó, még azt is mondhatnám, hogy ez a lemez tucat termék. A zenekar korábbi lemezei is ilyenek voltak, mégis mindegyiktől valami csodát vártam. A 2002-es 'View From The Top' cí­mű albumon (kedvenc anyagom a bandától, különösen a Who's It Gona Be?) például két-három igazán ütős, mai napig a fülemben csengő daluk is volt, a többi viszont olyan átlagos dallamtengernek tűnt csupán. A stí­lust imádom, de a sokadik egy kaptafás dal mindenképpen unalmas lesz egy idő után. Hogy egy kicsit a társaságról is szóljunk, a svéd dallambűvölőknek ez már az ötödik albuma, de valahogy nekik nem jutott ki annyira a hí­rnévből, mint mondjuk a Last Autumn's Dreamnek. Igazi másodvonalbeli zenekar, ami viszont ennek ellenére onthatná magából a jobbnál jobb anyagokat - ezt meg is teszi, csak a neve miatt egyúttal saját maga alatt is vágja a fát Szócséplés nélkül el lehetne könyvelni a lemezt egy életerős, dallamokkal teli, abszolút kellemes AOR anyagnak. Már az albumnyitó Never Find Her Alone is önmagáért beszél - dinamikus és rettentően dallamos, fülbemászó, tipikus AOR gyöngyszem, egyúttal talán az album legerősebb pillanata is. A 157th Breakdown azért kiemelkedő alkotás, mert itt lehet talán a legjobban nyomon követni a banda Styx iránti vonzódását, ennek megfelelően én is ezt a dalt élveztem a legjobban. Próbálnak a srácok ütős vokálokat is összehozni, és ez javarészt sikerül is, de a példaképektől még mindig messze vannak. Ami a továbbiakat illeti, nagyjából az I'm Alive utáni kiemelkedő pillanatok a Burning Bed, a Warning Sings, a Playing With Fire, és természetesen a zárótétel, a gyönyörű ballada Forever With You. Utóbbi dal hallgatása közben arra gondoltam (amikor éppen nem merengtem a témán), hogy ez a nóta gyakorlatilag jóval egyedibb és ötletesebb lett, mint az összes többi. Igazából úgy érzem, a Grand Illusion egy erőltetett kaptafa szerint í­rja meg a dalai nagy részét, amik ebből adódóan egy idő után menthetetlenül ellaposodnak, kivéve az olyan nótákat, amiknél tényleg képesek voltak megragadni valami speciális hangzást... a saját hangjukat. Ilyen dalok jelen esetben a Forever With You a maga gyönyörű vokális részeivel, a valóban a Styxre kacsingató 157th Breakdown és a Burning Bed. Ha ilyenekből lenne még pár a lemezen, bizonyosan megemelném a pontszámot még eggyel. Alapvetően a tapasztalataim pozití­vak ezzel a lemezzel kapcsolatban, bár őszintén szólva, csalódottság is van bennem bőven. Tudom én jól, hogy a név még nem jelent semmit, de egy Styx rajongó nem tud elvonatkoztatni tőle... Ez nagyjából azt is jelenti, hogy aki csak "úgy" szereti ezt a stí­lust, annak az ég világon semmi gondja nem lesz vele!

Pontszám: 7