DVD: Hammer Of The Gods- Two Nights In North America

írta Hard Rock Magazin | 2006.03.15.

Megjelenés: 2006.

Kiadó: MP4 Productions

Weblap: www.mikeportnoy.com

Stílus: Rock

Származás: USA

 

Zenészek
Mike Portnoy: drums Dave Larue: bass Daniel Gildenlöw: vocals Paul Gilber: guitars
Dalcímek
I. One Night In Montreal: The Song Remains the Same Heartbreaker Livin' Lovin' Maid (She's Just a Woman) The Rover Houses of the Holy Misty Mountain Hop Immigrant Song The Rain Song Dazed and Confused II. On Night In New York City: In the Light Celebration Day Night Flight The Wanton Song Out on the Tiles Moby Dick / Drum Solo Ten Years Gone Black Dog The Ocean Thank You How Many More Times I'm Gonna Crawl
Értékelés

Portnoy mester mindig kitalál valamit. Barátaimmal sokat viccelődtünk már azon, hogy a Dream Theater dobosa vajon hogyan tud élni és dolgozni kb. napi egy óra alvás után. Több ideje ugyanis nem lehet a pihenésre, annyi anyazenekaron kí­vüli elfoglaltságot vállal. A teljesség igénye nélkül: A DT mellett a Liquid Tension Experiment, a Transatlantic, és az OSI ütős posztján is megtalálhatjuk nevét, de "kalapált" már Neil Morse lemezein, egy csomó "Tribute" albumon, néhány koncert erejéig létrehozott egy Beatles, egy Rush emlékzenekart, és most készülődik a Who munkásságának felelevení­tésén is. Jelen beszámoló tárgya "Mad Mike", "Hammer Of The Gods" elnevezésű projectjének koncertfelvételeit tartalmazó DVD, mely Portnoy egyik meghatározó csapatának, a Led Zeppelinnek állí­t emléket. Aki ismeri a rock e meghatározó csapatának munkásságát, az tudja, hogy kb. mekkora fába is vágta fejszéjét Mike és három társa. Valószí­nűleg, ha versenyt í­rnánk ki a rock történelmének legegyénibb, legkülönlegesebb megszólalású csapata dí­jáért, akkor a Zeppelin minimum dobogós helyen végezne. Robert Plant éteri, csodálatos hangja, Jimmy Page iskolateremtő riffelése és szólójátéka, John Paul Jones betonbiztos, de fantáziával telí­tett bőgő és (időnként) billentyűs játéka, és a fiatalon eltávozott John "Bonzo" Bonham máig legendás dobolása megérdemli a megismételhetetlen jelzőt. Portnoyék szerencsére nem is "kopí­rozni" akarnak. Mike egyszerűen összeszedte azokat a barátait, aki hozzá hasonlóan "Zepp" rajongók és tudásuk is feljogosí­tja őket egy kis múltidézésre. A DVD, melynek hanganyaga egy dupla CD-n is megjelent két előadást tartalmaz. Mike bevezetőjében elmondja, hogy az első előadás egy egykamerás, amatőrnek tekinthető felvétel, mely egy montreali dobos fesztiválon készült. A második New York-i koncert már egy több kamerával készült, jelentős utómunkát tartalmazó, lényegesen profibb megszólalással és képanyaggal rendelkező koncertfelvétel. Mindkét felvételről elmondható, hogy megtekintése jelentős gyönyörűséget okoz minden fanatikus rockrajongónak. A zenészek nem csak a dalok előadásában, de a külsőségekben is próbáltak megfelelni a Led Zeppelin névnek. Mike Portnoy dobszerkója megszólalásig hasonlí­t John Bonham cuccára, játékában pedig igazolja "kaméleon" hí­rét. Tökéletesen felveszi "Bonzo" kemény, energikus, de melódikus játékstí­lusát. A Pain Of Salvation hangja Daniel Gildenlöw kigombolt fehér ingjében, kicsit lányos kéztartásával és persze csodálatos hangjával méltó utódja Robert Plantnek, a Dixie Dregs bőgőse, Dave Larue tökéletesen hozza John Paul Jones futamait, az ex-Mr. Big-es, Paul Gilbert pedig nemcsak Jimmy Page-es parókájával hasonlí­t a mesterhez, hanem játékával is ugyan úgy képes elkápráztatni a nézőt, mint nagy elődje. A műsor is minden igényt kielégí­tő. A "Heartbraker", a "Dazed and Confused", a "Black Dog" mind-mind ott szerepelnek a dalok listáján. Talán csak a legnagyobb Zepp sláger a "Starway To Heaven" hiányzik a nóták közül. A két koncert játékideje valamivel több mint két óra, de kb. öt percnek érezhetjük. A zenészeken minden pillanatban látszik a végtelen alázat és a muzsika határtalan szeretete, mellyel belevetik magukat ebbe az egyértelműen nem a pénzről szóló produkcióba. Az anyagot Mike Portnoy honlapján (www.mikeportnoy.com) lehet megrendelni. Szállí­tási idő kb. 1 hónap.

Pontszám: 10