Uli Jon Roth: Metamorphosis

írta garael | 2006.02.23.

Megjelenés: 2003

Kiadó: SPV/Steamhammer

Weblap: www.ulijonroth.net

Stílus: szimfónikus rock

Származás: Németország

 

Zenészek
Uli Jon Roth Sky Orchestra
Dalcímek
1.The Four Seasons The Spring The Summer The Autumn The Winter 2. Metamorphosis Thunder Cadenza Cry of the Night Summer's Breath Rodeo From Hell Les Adieux Springtime Euphoria The Heart of Chopin Dance of the Water Spirits Transfiguration Venga la Vita Postlude
Értékelés

Ha valaki hozzám hasonlóan a zenei perverzitás azon a fokán áll, amikor a cd-bookletek részletes áttanulmányozása és memorizálása az első meghallgatás szertartásos részét képezi, akkor nagyvalószí­nűséggel találkozott már Uli Jon Roth nevével. Kis túlzással, szinte valamennyi jegyzett rockgitáros megemlí­ti őt a köszönet rovatban, mint zenei hatást. Ennek ellenére nyugodtan állí­tható, hogy a nagyközönség számára kevésbé ismerős a neve, pedig pályafutása elején sokáig a Scorpions tagja volt, és az ő gitárjátéka hallható a zenekar zseniális 1978-as "Tokyo Tapes" cí­mű koncertlemezén is. A már ekkorra világhí­rű Scorpions, változó, az új évtized zenei elvárásaihoz alkalmazkodó megszólalása azonban már vállalhatatlan a Hendrix-fanatikus, világlátásában, öltözködésében, egész megjelenésében, és ami a legfontosabb, a gitárjátékával is őt idéző Roth-nak. A Scorpionsból való távozása után szólókarrierbe kezd, és érdeklődése egyre inkább a klasszikus zene felé fordul. Kevés olyan művésze van a rockvilágnak, aki egyaránt magáénak tudhatja a virtuóz modern és hagyományos, blues gitározást. Utóbbit a legtöbb gitárhős inkább csak akadémikusan ismeri, a sok gyakorlás és tökélyre csiszolt technika hajlamos kiölni a játékból azt a "koszt", ami nélkül a blues lényege veszik el. Uli Roth ezen kevesek közé tartozik "Transcendental Sky Guitar" cí­mű lemezén pl. hallhatunk teljesen autentikus Hendrix adaptációt ugyanúgy, mint Paganini átiratot, két, teljesen más felfogásban, de mégis felismerhetően "rothosan". Ahhoz, hogy ez a játékmód megvalósí­tható legyen, kifejlesztett magának egy olyan gitárt, amely különös bundozásának és a jóval több, mint kétoktávos gitárnyaknak köszönhetően, - hozzáértő kézben - szinte hegedűszerűen képes szólni. A Metamorphosis cí­met kapott legújabb művét 10 év előkészület után rögzí­tette, egy 15 fős, javarészt vonósokból álló zenekarral. A lemez két része, Vivaldi Négy Évszak cí­mű klasszikusának, az eredetivel hangról-hangra megegyező előadása, a főszerepben természetesen Roth, a szólóhegedűt helyettesí­tő gitárjátékával, valamint ennek metamorfózisa (átalakulása), ami egy összefüggő, megannyi hangulatot, a gitár nyelvén megjelení­tő kortárs klasszikus darab, amely folyamatosan visszautal a Vivaldi műre. A "kortárs" szó nem azzal a pejoratí­v értelmével értendő, miszerint "mezei" hallgatónak emészthetetlen és értelmezhetetlen, bár az is igaz, hogy Roth mester papí­rra (cd-füzetecskébe) vetett terjengős gondolatai a világmindenségről és a kozmoszból érkező szeretetről, nem halandó embernek valók.

Pontszám: 10