W.A.S.P.: Babylon
írta Adamwarlock | 2009.10.25.
Zenészek
Blackie Lawless - ének, gitár
Doug Blair - gitár
Mike Duda - basszusgitár
Mike Dupke - dob
Dalcímek
01. "Crazy" - 5:10
02. "Live To Die Another Day" - 4:41
03. "Babylon's Burning" - 5:00
04. "Burn" - Deep Purple cover - 4:50
05. "Into The Fire" - 5:54
06. "Thunder Red" - 4:20
07. "Seas Of Fire" - 4:34
08. "Godless Run" - 5:43
09. "Promised Land" - Chuck Berry cover - 3:13
Értékelés
Blackie Lawless nem fárad el soha. Ezt akár zárógondolatnak is írhatnám, mert az új W.A.S.P. lemez konklúziójaként is szerepelhetne e mondat. Hogy pozitív kicsengésű-e e kijelentés, azaz nyugtázza az emblematikus frontember ezen az albumon nyújtott teljesítményét és munkáját, vagy netalántán egy kudarcra ítélt vállalkozást próbál meg egy kicsit feljebb hozni a süllyesztőből, az nem sokára kiderül. Annyi bizonyos, hogy, Blackie nem adja fel, annak ellenére, hogy hangterjedelme már nem a régi (főleg élőben nem), ahogy ezt gaz kritikusok undok méregként csepegtetik fülünkbe. Vajon tényleg ez lenne a szomorú valóság? Tényleg eljárt az idő W.A.S.P. fölött? Igazuk lenne azoknak, akik azt hangoztatják, hogy az együttes jelenkori manifesztációja már csak a saját kínjában vonagló és önmaga súlya alatt összerogyó lawless-i szólómunkához asszisztáló formáció? Bizonyos tekintetben ezekre mind választ ad a Babylon. Az együttes tizennegyedik lemezét vehetjük kézbe, ha kicsengetjük a súlyos ezreket valamelyik lemezboltban. Pletykák szerint ez bizony a legutolsó stúdió-album, amelyet a W.A.S.P. ebben az életben ki akar adni. Én mondjuk ezt nem feltétlenül hiszem el, de a drámaiság kedvéért nevezzük ki az utolsónak, és jegyezzük meg, hogy mennyire találó egy apokaliptikus témájú lemezt kiadni a hosszú életmű lezárásaként. A borítón megcsodálhatjuk a lángokkal kísért alakokat, akik a bibliai Apokalipszis Négy Lovasát, azaz Dögvészt(korona), Háború t(kard), Éhínséget( mérleg) és Halált (kasza) jelenítik meg. Jól jegyezzük meg ezt a borítót, mert ilyen ízléstelen gagyit nagyon ritkán csodálhatunk meg! Kedvenceim a sarokban heverő koponyák, amelyeket nem nagyon sikerült normálisan a képre montírozni, de nagyjából az egész koncepcióra áll, hogy egy félig vak kísérleti majom is jobbat csinál Paint-tel. Inkább foglalkozzunk magukkal a dalokkal! A nagyszerűre sikerült 2007-es Dominator után stílusában ez a lemez egy kicsit visszalépés, mármint abból a szempontból, hogy a Lawless hangzás- és dallamvilágban a '80-as évek W.A.S.P. -járól fújta le a rárakódott porréteget, és helyezte új öntőformába, aminek köszönhetően egy elég ütős, de igen rövidke lemez született. Nem állítom, hogy nem hallhattunk az együttestől a Babylonnál sokkal jobb albumokat, mint a Headless Children és a csúcslemez Crimson Idol, de üzenetértékű a bandát leírók számára, hogy Blackie nem felejtett el zenét írni. A fickónak máig hihetetlen érzéke van a fülbemászó dallamok írásához, ráadásul még a stílust is sikerült remekül belőnie: kevés olyan bandát ismerek, aki ennyire harmonikusan tudja keverni Amerika hard rock muzsikáját az Öreg Kontinens metálzenéjével. A nyitány mondjuk saját maguk plagizálása, ugyanis a Crazy gátlástalanul koppintja a régi nagy sláger Wild Child-ot, de sebaj, mert még így is egy igen erős kezdés, refrénjénél bizony elismerően bólintottam, mert ennél slágeresebb dallamot keresve sem találhatnánk. A folytatásban a Live To Die Another Day súlyos riffel és W.A.S.P. -tól megszokott profi harmóniákkal csavar minket az ujja köré. Ezek után Blackie az égő Babilonba kalauzol el minket, és a Biblia ,,János A Jelenésekről" című fejezetét tárja elénk Fenevadostul, hét pecsétestül mindenestül. Ha mást nem is, de ezt a számot mindenképpen hallgassuk meg jó párszor, ha egy vérbeli W.A.S.P. -os metált akarunk hallani. A galopozó témára írt félelmetes szöveg Blackie Lawless előadásában elénk idézi a pusztuló, ókori várost. Itt álljunk meg egy szóra, méghozzá Doug Blair gitáros kedvéért! Már a Dominator-on is éreztem, de most megerősítést nyert, hogy kifestett frontemberünk remek partnerre talált Doug személyében. Szólói méltóak egy ilyen nagy múlttal rendelkező együtteshez, és érezhetően friss energiával színezte ki a '80-as évek - egyesek által kopottnak tartott - hangzását, amit ez a lemez megidéz. Az egész albumot belengi visszatérő motívumként a tűz témaköre, melyet a balladisztikus Into The Fire és a sebes tempót diktáló Thunder Red erősítenek. Ez a két szám mondjuk kissé langyosra sikeredett, engem nagyon nem hatottak meg. Annál inkább a Seas Of Fire! Kétségtelenül a lemez legkeményebb száma. Döng benne a duplázó rendesen, Blackie pedig megint olyan refrént tett elénk, amit garantáltan nem lehet napokig kiverni a fejünkből. Már csak egy szám maradt a végére, Godless Run címmel, amely egy újabb ballada, a pusztulás fölött síró hős képét megidézve. Mi tagadás grandiózus és nem utolsó sorban hatásos befejezése lett Babilon szomorú történetének. A nagy ívű, görög tragédiákba illő szövegvilág és súlyos dallamok után tartottam zseniálisan ötletesnek és viccesnek a bónusz Promised Land-et, amit még anno Chuck Berry írt. Ez a verzió persze ezerszer keményebb az eredeti rockabilly slágernél, de még így is éles kontrasztban van az eddig hallottakkal. A humor a dologban, hogy Babilon pusztulása után az ígéret földje nem más, mint Los Angeles! Igazi kuriózum Blackie-t elvis-esen énekelve hallani, valódi bulizós sláger lett, amire mindenkinek beindul a lába. A másik feldolgozás, a Deep Purple-től a Burn pedig, hogy is mondjam... eléggé semmilyen lett. Nem rossz, de szinte egyáltalán nem tér el az eredetitől, ráadásul ezt a számot már annyi verzióban hallottam a Mr.Bigtől kezdve Jorn-on át, hogy most teljesen fölöslegesnek éreztem. Sebaj, ennyi legyen a legnagyobb bajom! Az album a jobb pillanatokban brillírozik, de sajnos becsúszott egy nem kívánt feldolgozás és néhány töltelékszám. Ezek mellett az édeskevésnek minősülő negyvenhárom perces játékidő sajnos nem tudja átlökni a Babylont azon a határon, ahonnan egy igazán remek albumról beszélhetünk, de ettől függetlenül az összkép pozitív és Blackie ismét letett néhány slágergyanús szerzeményt az asztalra. A tehetség és a remek ötletek kissé darabos gyémántja megvan már, csak egy kicsit többet kellett volna csiszolni!
Legutóbbi hozzászólások