Megasztár az nem Rocksztár
írta garael | 2008.09.20.
Nézem az új Megasztár castingokat - tudom, szar az ízlésem, de hiába, szinte késztetést érzek, hogy újból és újból elszörnyülködjek az emberi önértékelés média által befolyásolt torzulásain, no és persze azon reménykedve, hátha feltűnik egy olyan hang, mely amolyan prófétaként tudná megváltani a magyar heavy metal érdektelen siralomvölgyét... Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy az elinduló, tizenöt év alatti nemzedék rock-késztetést érző része Tankcsapda dalokkal próbálja a poszt-forradalmi nemzedék műanyag lázadását formába önteni: Lukácsék remek érzékkel vették célkeresztbe azt a korosztályt, kiknek már nincs mi ellen lázadniuk - amolyan revolúciós pótszert adagolva váltak a legsikeresebb magyar rockbandává, a látottakat és hallottakat tekintve nem érdemtelenül. Ezzel együtt egyrészt a Tankcsapda dalok nem a virtuóz énektémák kiszolgálásáról szólnak, másrészt a tolmácsoló korosztály mutálás előtti nemzedéke nem alkalmas a tehetség létének megállapítására. Persze a "felnőttek" között is akad egy-két metalos önjelölt - sajnos iszonyat kárt okozva a metal szubkultúra amúgy is sztereotípiákban hemzsegő megítélésében: a kövér, vulgaritásba menekülő, önértékelési zavarokkal rendelkező tufa-metal prototípus, vagy a konkrétan elmekórtani esetként aposztrofálható önjelölt rock-messiás minden bizonnyal csak egy rosszalló sóhajtást vált ki az átlagpolgár "metaltcsaköncélúordibálással" azonosító egyedében. Igazi tehetségek azonban nincsenek. Érdekes, főleg annak tükrében, hogy a zsűri tagjai között ott lapul a valamikori Mester és tanítványai AOR énekese, ki minden bizonnyal az átlag sztereotípiákkal ellentétben értékelni tudná a műfaji sablonokkal felvértezett hangszálakrobatákat, amolyan stílus hendikeppel útba indítván azokat, kik arra érdemesek. Mondhatjuk persze, hogy a metal távol áll attól a közízléstől, amit az üzletorientált kereskedelmi csatorna kiszolgálni akar, ám aki kicsit jobban ismeri a fémbirodalmat, tudhatja, hogy akár a kellemes AOR, a szőröstorkú hard rock, vagy az áriázós heavy metal képes olyan énekeseket kiállítani, kik a standard, köznapi értelmezés alapján - ahol a a "jó hangot" az operán alapuló iskolázottság, esetleg a musical-es modorosság jelenti - esélyesen indulnának a megmérettetésen a velük szemben támasztott énekesi követelményeket figyelembe véve. Slágereket akar a nép? Azt is megkaphatja - szerintem minden olvasó kapásból fel tud mutatni legalább 10 olyan slágert, melyek a már említett közízlésbe bőven belefér. Azt persze valószínűnek tartom, hogy egy Megasztár által "megtalált" metal énekes nem metal albumra kapna szerződést, de a hagyományos "klubozás általi metal karrier" magyar szinten nem látszik aranybányának, nem beszélve arról, hogy eltörli a skandináv metal revolucióhoz hasonló (társadalom felé történő nyitás) változás lehetőségét. Aztán lehet itt beszélni a hitelesség kérdéséről, de könyörgöm, fogalmazza már meg valaki nekem, mi is az a "rocker hitelesség" egy olyan korban és társadalomban, ahol a lázadás már csak öncélú agressziót, a váteszi szerep vásári mutatványt, az elkülönülés pedig pusztán nevetséges önsajnálatot jelent? A metal rajongói bázisa ugyanolyan széles spektrumú, mint maga a társadalom, közös, az egész zenei dimenzióra kiterjedő "hitvallást" éppúgy nem lehet találni, mint általános zenei szegmenseket - tudomásul kell venni, hogy a metal korunkra amolyan mesebeli ideológiai támogatottsággal rendelkezik, melyet - s ez így van - ugyanúgy formál a média, mint annak értékeit önbecsapást produkálva elutasítani igyekvő széteső rajongói bázis. Addig tehát, míg maga a "megátkozott nemzedék" is elhiszi, hogy semmi esélye a nagy megmérettetésen - s ezt mindenfajta nevetséges ideológiai köntösbe bújtatva próbálja meg saját magának is lenyomni a torkán, ne is reménykedjünk, hogy a metal mentes világ megválttatik - vagy esetleg tényleg nincsenek tehetségek Magyarhonban?
Legutóbbi hozzászólások