Hardrock maraton egy szülinapon: CODA, 20 éves jubileumi koncert, 2008. május 3. - Pécs, Ifjúsági ház

írta szakáts tibor | 2008.05.27.

Múltidézésre készült Pécs ezen a hosszú hétvégén. Ha valaki nem tudná, a Coda 1988-ban Led Zeppelin emlékzenekarként alakult Pécsett. Hamar kultikussá váltak - Kazinczy művházas - fellépéseik, a Coda klub volt a sztenderd szombat esti szórákozás, nagyjából havonta egyszer, az egyetemi város fiatalságának. Ebben a zenekarban tűnt fel Rudán Joe és lett a Pokolgép, majd később a P. Mobil énekese... Joe mellet a másik meghatározó egyéniség Jezerniczky Tamás ("Jeze") gitáros, akinél autentikusabban Zeppelint talán senki sem játszik Magyarországon. Neki volt köszönhető, hogy a "művésziség" nem vérzett el a popularitás oltárán. Buli ide vagy oda, a negyedórás maszturbáció a vonóval "a la Page" nem maradhatott ki az akkori programból. Hiába no, mindig akkor születnek az igazán jó dolgok, ha több erős egyéniség is van egy bandában, még akkor is ha legtöbbször éppen ez vezet végül a töréshez. A Codát is elérte ez a sors: az országos népszerűséggel párhuzamosan tolódott el a hangsúly a szórakoztatás felé, a program felhigúlt a kézenfekvőbb Deep Purple, Bad Company, Sweet slágerekkel, mindeközben Rudán Joci szekere is beindúlt a Pokolgépben. A régóta várt saját lemez sem akart elkészülni, végül mindezek Jezernicky Tamás kilépéséhez vezettek. A zenekar - igaz ugyan kissé gyökerét vesztve, "elpestiesedve" - azonban menetelt tovább, sőt 1999-ben Sipeki Zoltán ("Pipi") segí­tségével azt a bizonyos lemezt is sikerült megí­rni és rögzí­teni. Talán kissé későn. Talán éppen ezért, nem keltett különösebb feltűnést az amúgy kellemes és különleges magyar hardrock lemez. Zorános elfoglaltsága miatt Pipit később ifj. Tornóczky Ferenc, Joe "Pémobilos" társa váltotta, ekkoriban már gyakran billentyű is szí­nesí­tette, tömörí­tette a hangzást, nem kisebb személyiségek, mint Papp Gyuszi bácsi, vagy Makovics Dénes közreműködésével. Az utóbbi 4-5 évben a banda már csak takaréklángon működött, neves zenészek side-projektjévé avanzsálva, majd a koncertdömping beköszöntével lassan el is halt. 20 évvel ezelőtt azonban abszolút egyedi és hiánypotló volt, amit műveltek. Nem volt ezért nagy meglepetés, hogy az IH (Pécsi Ifjúsági Ház) szépen megtelt - a hosszú hétvége ellenére is - a nosztalgiázni vágyó, jobbára középkorú közönséggel. Bizony mondom, senki sem távozhatott rosz szájí­zzel, aki eljött erre a szeánszra: a monstre hosszúságú műsorban a zenekar összes korszakát megidézve, gyakorlatilag mindenki fellépett, aki valaha is komoly szerepet játszott a bandában. A bluesban nyomuló egykori barát- és társzenekar, a Gyökerek, ill. a Möley, Twisted, Ramones, etc. feldolgozásokat játszó (4/5-öd részben pécsi illetőségű) Helldorádó műsora után 20 évet repültünk vissza az időben, nagyjából 3 lépésben. A teljes műsort ugyanis a három, többé-kevésbé stabil felállás köré szervezve, blokkokban játszotta le a zenekar. A Rudán - Tornóczky - Szkladányi - Hirleman - Papp felállás kezdett és azonnal mellbevágott, hogy milyen jól szól a cucc. Minden elismerés a hanosí­tónak, arányos, szép, ámde kellően dögös hangzást kevert. Az első blokknak - a hammond miatt - túl sok köze nem volt ugyan a Zeppelinhez, sokkal inkább a Deep Purple nóták domináltak, egy kis Bad Company-vel és Whitesnake-kel fűszerezve. Közelben álló barátaimmal összemosolyogtunk, ha hiszitek, ha nem, szerintem maga a Mélybí­bor sem játssza jobban ezeket a számokat. Minden hang a helyén volt, külön öröm volt nézni Papp Gyulát, aki olyan felszabadultan játszott, mint akinek ez az első zenekara. Tornóczky Feri gitárjátékát mindig is szerettem, valahol félúton van Jeze bluesosabb és Sipeki Zoli virtuóz megközelí­tése között. Hirleman Berci pedig egyszerűen vérprofi. Igazi örömzenélés folyt a szí­npadon, amire a koronát Joe hibátlan hardrock orgánuma tette fel. Két szám erejéig beűlt a dobok mögé Somlai Gábor is, aki állandó beugróként segí­tette ki a zenekart többször is annak pályafutása alatt. A következő blokkot a nagylemezt készí­tő társaság játszotta: Joci és Szaki maradt a szí­npadon (Szkladányi András az előző felállásban valójában Barán Attilát helyettesí­tette, aki sajnos nem tudott eljönni), hozzájuk csatlakozott Sipeki Zoltán és Molnár Gábor. Nem meglepő tehát, hogy saját számok is elhangzottak, de megérkezett végre a Zeppelin is (bár az igazi őrület a végére maradt). Nagy György András, a Gyökerek énekese többször is besegí­tett szájharmonikán, sőt egy számot (Bring It On Home) ő is énekelt. Nem tudom megállni, hogy ne méltassam Sipeki Zoli gitárjátékát. Elragadó az a lazaság, ahogy nyomja a rockot, nagy kár, hogy ebben a stí­lusban nem ügyködik többet. Ha jól láttam, Ő is ezt élvezi igazán, tehetsége szerintem leginkább ebben a stí­lusban tud kibontakozni. A harmadik műsorrészben aztán szí­npadra lépett az alapí­tó társaság: Joe és Jeze mellett Baranyai Zoltán ("Réka"), Fenyvesi Gábor ("Kicsi") és Marsi Csaba ("Marcell") biztosí­tották az időutazást. A blokk második felében Tóth Zoltán ("Csülök") ült a dobok mögé, aki anno innen került a Kispálba, és szerintem nemcsak Pécs, de az ország egyik legjobb rock-dobosa. Nagy kár, hogy többé-kevésbé eltűnt a zenei életből. Mit is mondhatnék? Mintha el sem telt volna az a 20 év! Jeze éppen olyan komolyan, nagy koncentrációval játszotta a gitárfutamokat, mint annak idején. Természeten előkerült a vonó is. A többiek felszabadultan, láthatóan nagy örömmel idézték meg a múltat. Mindennek a nyertese természetesen a közönség volt, aki egy remek előadást látott - hallott, kitűnő zenészek tolmácsolásában. Végezetül néhány szó Rudán Joe-ról, hiszen ez a zenekar elsősorban az Ő gyermeke, főként neki köszönhető a Coda két évtizedet átölelő történelme. Minden elismerés megilleti, nemcsak azért, mert iszonyú profin megszervezte ezt a remek estét, hanem az énekesi teljesí­tmény miatt is, amit a fellépésen nyújtott. Hiba nélkül nyomta le a közel négyórás programot és ez nem kis teljesí­tmény - bizonyí­tva ezzel, hogy még mindig ő Magyarhon egyik legjobb (ha nem a legjobb) hardrock énekese. A koncertről felvétel készült, reméljük, találnak támogatót, és hamarosan megjelenhet DVD-n. Program: Black Night Fool For Your Loving No More Ready For Love Lady Double Dealer Mistreated Soldier Of Fortune Demon's Eye When A Blind Man Cries Feel Like Makin' Love Stormbringer Smoke On The Water Irány a Mars Immigrant Song Nobody's Fault But Mine Communication Breakdown Dancing Days Állj Félre Kopott Ház Lazy Strange Kind Of Woman Place In The Line Highway Star Rock And Roll Celebration Day Since I've Been Loving You Heartbreaker Living Loving (She's Just A Woman) Good Times Bad Times Dazed And Confused The Ocean Bring It On Home How Many More Times Stairway To Heaven Whole Lotta Love Zenészek: Ének Rudán Joe Gitár Jezerniczky Tamás "Jeze" Baranyai Zoltán "Réka" Sipeki Zoltán "Pipi" ifj. Tornóczky Ferenc Bassgitár Marsi Csaba "Marcell" Szkladányi András "Szaki" Dob Fenyvesi Gábor "Kicsi" Somlai Gábor "Talon" Tóth Zoltán "Csüli" Molnár Gábor "Lóhalál" Hirleman Bertalan Billentyűk Papp Gyula Vendég: Nagy György András (Szájharmonika, Ének) Szöveg: Kotta Fotók: http://codaband.extra.hu/

Legutóbbi hozzászólások