KISS: Kiss

A művészet lényege érzelmek és gondolatok kiváltása a befogadóból olyan eszközökkel, melyeket az érzékszerveken keresztül okoznak a tárgy érzelmi- lelki absztraktáló képessége folytán. A zene, mely önmagában audiális műfaj képes volt rátalálni azokra az eszközökre, melyekkel ezt az egydimenziós "transzplantálási" lehetőséget kibőví­tette, és a látvány vizuális erejével "megfejelve" tudta az általa kiváltott hatást már- már a realitás kereteiből is kiemelni. Az, hogy a rockzenében ez a "feltuningolt" hatás-komplexum azzá vált, ami, és úgy, ahogyan, nagyon nagymértékben volt köszönhető egy amerikai glam-hard rock csapatnak, amely megteremtette a tökéletes rock-show műfaját, kiemelve azt a zenei szórakoztatás egyébként tág univerzumából, olyan "ezerfejű marchendise szörnyeteget" alkotva, mely azóta is etalon nemcsak a rock, hanem az általános szórakoztatásban is. A glam csapatok persze már akkor is léteztek, mikor egy Wicked Lester nevű New York - i formáció alapí­tó két tagja, Gene Simmons és Paul Stanley rájöttek: valami mást kéne csinálniuk, mint amit más ezer banda is, főleg azután, hogy az Epic Records nem találta kiadásra érdemesnek addig elkészí­tett anyagaikat, ám ezek az androgén kinézetű együttesek túl sterilek voltak ahhoz, amit ez a két fiatalember megálmodott. Hiányzott valami, valami, amit az olcsó horror képregényfüzetek képesek voltak adni : a jóleső borzongatás és a frivol testiség vulgáris, ám annál hatásosabb csodáját, ahol a glam nemtelen magamutogatása egy markáns, a kemény zenéhez jól passzoló rém-látvány világgal párosodva bontakoztatta ki a sikerhez vezető utat. Egyelőre azonban csak 1972-ben járunk, mikor is Gene és Paul egy hirdetés útján talált rá Peter Crissre, a megfelelő dobosra, majd 1973-ban quartetté alakí­tva a zenekart bevették a csapatba Ace Frehley-t is. Nevüket Kiss-re változtatva,- mely jól sikerült kombinációt alkotva az elhí­resült hosszú nyelvvel a banda image-nek fontos alkotóeleme lett - és megtervezve a legendás, szerepkiosztó Kiss maszkokat, egy Popcorn nevű klubban adták első koncertjüket, mely már tartalmazott néhány elemet a később tökéletesre csiszolt show-ból. A karriernek aztán egy Bill Aucoin nevű rendező menedzselése adott nagy lökést, hiszen segí­tségével sikerült a Casablanca Records -hoz szegődni, majd a Bell Sound stúdióban elkezdeni debüt albumuk felvételeit. Az első nagyobb koncertet a New York-i akadémián adták, ahol Simonnak sikerült felgyújtania saját haját lángnyelő produkciója folyamán - mindenestre a szokatlan látvány és a titokzatos maszkos image ráirányí­totta a TV figyelmét is a bandára. Ilyen körülmények között készült el aztán az első album, mely zenei szempontból nem hozott sok újat, ám egy olyan együttes első alkotása volt, ami azóta is a rock pantheon stí­lusteremtő tagja. Mit is hallhatunk a lemezen? Voltaképpen 10 jól eltalált heavy rock'n'roll dalt, melyek talán csak jól sikerült refrénjeikkel emelkedtek ki az akkori zenedömpingből. Igaz, ami igaz, az olyan számok, mint a Slade rokon, lemeznyitó Strutter, vagy a klasszikussá vált blues- riff alapú Deuce már felvillantotta a későbbi megasikerekhez vezető tehetséget , és a glamre jellemző taps ütemű Nothing to lose is magában hordozhatta a slágerré válás csí­ráit. Hallgatva az albumot persze a fő erény az azonnal megjegyezhető - ám kissé klisés és kiszámí­tható- rock'n'roll dallamokban rejlik, ám kit érdekelt ez? A célközönségnek elég volt, hogy már első hallásra is tele torokból üvölthette a magával ragadó refréneket, melyek nem vonták el a figyelmet a szí­npadi showról, - talán csak a 10000 years blues-os, befelé fordulóbb jammelése és a Black Diamond Sabbath-os lassulása tudott elszakadni ettől a könnyed kitárulkozástól, mely hullámaival megállí­thatatlanul söpört végig a közönségen. A Kiss album harangként kondult meg a rock templomában, ám ezt a hangot csak kicsit később kezdték hallani, száz-és százerer hí­vőt toborozva egy új bálványnak, mely a pogány istenekhez hasonlóan teremtette meg a maga öntörvényű, minden varázsra képes, és felszabadí­tó világát, ahol bárki részese lehetett a rock'n'roll által teremtett csodának.