2005.12.01 Koncert: Stratovarius/Hammerfall/Shakra beszámoló
írta admin | 2005.12.03.
Ahogy az várható volt, teltház fogadta ezen a hűvös decemberi estén a Pecsába kilátogató rockereket. Kb. fél órába telt bejutni és használatba venni a ruhatárat (aminek az árát mellesleg pofátlanul emelik folyamatosan), de szerencsére pont sikerült elérnem a Shakra-t, akik főleg az utolsó 2 albumukról játszottak (érthetően, mivel ezen szerepel az új énekes, Mark Fox, aki baromi nagy "rocktorok"), nagyon profin nyomták a hard rock és a melodikus metal keverékét. Aki nem ismerné őket: AC/DC-szerű riffek (szó sincs nyúlásról, mielőtt valaki félreértené, bár a gitárhangzás is elég hasonló), megtámogatva heavy metal-os ének(témák)kel. A Shakranak ez volt az utolsó fellépése az M3 turnén, ennek alkalmából megviccelték őket a többiek, és a háttérben lévő Shakra zászlót kiegészítették egy i betűvel, szóval ezen az estén egy tökös Shakirat láthattunk a színpadon 🙂 A hangosítás már náluk is tökéletesen volt, bár nekem az összes koncert kicsit hangosnak tűnt, de ez legyen a legnagyobb baj... Érdekesség még, hogy Jörg Michael vendégeskedett a dobok mögött a koncerten. Aki egy kicsit is szereti a hard rockot, annak nyugodt szívvel ajánlom, hogy ruházzon be a svájciak albumaira, nem fogja megbánni! Setlist: Chains of Temptation Too Good For Me She's My Ecstasy Now Or Never Take Me Now Why Don't You Call Me? Rising High Következett az az együttes, akinek a koncertjét a legtöbb ember várta aznap a Pecsában. Mozdulni sem lehetett se kint a büfénél, se bent a nézőtéren. Berobbant a HammerFall. A háttér az új albumhoz (és az időjáráshoz) igazodva jégtömbökkel volt díszítve, a hangzásra természetesen itt sem lehetett panasz. A srácok korrekten, precízen eltolták a számokat, még meglepetést is sikerült okozniuk a fantasztikus A Legend Reborn beszúrásával az egyébként kiszámítható setlistbe. Természetesen volt közönségénekeltetés (nehéz lenne elképzelni egy HammerFall koncertet e nélkül), a dobszóló is nagyon jó volt, egyáltalán nem a megszokott: Anders a "szokásos" dobszóló mellett még eljátszotta a Hull a Pelyhest, amit a közönség együtt énekelt vele, utána pedig Maidenbe is belekezdett, amit a közönség szintén nagyon díjazott. Andersnek később a számok közben volt ideje dobálózni a technikusokkal, ahogy Jörg Michaelnek is, szétverhettek mindketten pár dobverőt. Sajnos csak kb. 1 órát játszott a HammerFall, kár, hogy nem kaptak egész estés műsoridőt, de ennek ellenére is hatalmas hangulatot varázsoltak a Pecsaba, nem hiszem, hogy volt olyan ember a teremben a koncert után, aki csalódott lett volna (azért egy Glory To The Brave-t meghallgattam volna még szívesen, mondjuk a több mint félórás átszerelési idő alatt a Strato és a HF között...). A HammerFall-al kapcsolatban a legfőbb támadási felület általában Joachim Cans hangja, ill. koncertteljesítménye. El kell rontanom minden kárörvendő örömét, ugyanis baromi jól énekelt Joachim, sikerült albumminőségben visszaadnia ezeket a változatos énektémákat. Magnus Rosen is hozta a formáját, vágta a grimaszokat, forgatta a gitárját össze-vissza, és végre hallatszódott rendesen a játéka a fantasztikus hangosításnak köszönhetően, bár sajnos most a basszusszóló elmaradt. Setlist: Secrets Riders of the Storm Renegade Let The Hammer Fall HammerFall Dobszóló Fury of the Wild A Legend Reborn Heeding The Call ---------------------------- Templars Of Steel Blood Bound Hearts on Fire A Stratovarius koncertre kicsit megritkult a közönség, így is nagyjából megtelt a Pecsa nagyterme, de jóval szellősebben, mint a HammerFall alatt. Ahogy Kotipelto is elmondta a koncert alatt, a Strato különleges műsorral készült a budapesti bulira, és valamivel többet játszottak, mint máshol, ami azt hiszem a setlistből ki is derül, ha valaki utánakeres kicsit a neten és megnézi a máshol eljátszott számokat. Meglepetésemre a talán legnagyobb Strato slágerrel kezdtek, fel akarták rázni rögtön a közönséget és jó sokáig nem is engedték, hogy a lelkes közönség kicsit megpihenjen. Az új album dalait elég óvatosan adagolták, összesen 2 számot játszottak a Stratovariusról, a klipes Maniac Dance-t, ami így élőben nagyon sütött, mindenki kénytelen volt megmozdulni erre a hatalmas riffre, ráadásul az elején lévő idegesítő/gagyi prüntyögést most gitáron játszották le szerencsére. Látszott az egész Strato-n, hogy nagyon élvezik a bulit, Kotipelto kb. minden második szám után megköszönte magyarul a közönségnek a lelkesedést, gyakran hergelte is. Tolkki is jó formában volt, nem látszott rajta az 1 éves becsavarodás, de nekem a legnagyobb élményt Lauri Porra jelentette aznap este a csapatból. A srác valami hihetetlen szólót nyomott el, nem lehet azt leírni, végig rázott a hideg alatta, baromi tehetséges a srác, érdemes lesz odafigyelni rá, az tuti! (Most fog kiadni egyébként egy szólóalbumot) Egyedül talán a humorán kéne csiszolni picit, ugyanis neki is sikerült elsütnie a hatalmas "Hungary! I'm hungry" poént. A háttérben két kivetítőn mutatták a koncertet, a koncert előtt a turnéról játszottak be videókat, a klipes számoknál pedig a klipet nyomták be pl. Maniac Dance, a United alatt azonban egy kissé közhelyes, de mindenképp hatásos és elgondolkoztató diavetítés kezdődött az emberi szeretetről. Nagyon jó volt még az akusztikus Paradise, ill. a 2 ballada (Coming Home és Forever) közönségénekeltetéssel egybekötve is bejött a sok speedes döngölés mellett (a Strato is mikulásos hangulatban volt, Tolkki az Örömódát is eljátszotta akusztikus gitáron). Tolkki láthatóan tényleg kibékült a tagokkal, a színpadon is nagyon jó volt a hangulat, akár csak a nézőtéren. Azt hiszem, egy tökéletes visszatérést láthattunk a speed/heavy metal királyaitól, és valószínűleg sikerült meggyőzni minden kétkedőt, hogy a csapat teljesen együttvan, és jobban szól, mint valaha! Köszönet mindhárom fantasztikus bandának, hogy sikerült egy fantasztikus estét szereznie ennek a fantasztikus közönségnek! Setlist (a számsorrend nem tuti, csak emlékezetből írtam) Hunting High And Low Speed of Light Kiss of Judas S.O.S Maniac Dance Destiny Twilight Symphony Coming Home Paradise (akusztikus, lerövidített) Against The Wind Bassz szóló United Father Time -------------------------------- Forever Eagleheart Black Diamond
Legutóbbi hozzászólások