2005.12.01 Koncert: Stratovarius/Hammerfall/Shakra beszámoló

írta admin | 2005.12.03.

Ahogy az várható volt, teltház fogadta ezen a hűvös decemberi estén a Pecsába kilátogató rockereket. Kb. fél órába telt bejutni és használatba venni a ruhatárat (aminek az árát mellesleg pofátlanul emelik folyamatosan), de szerencsére pont sikerült elérnem a Shakra-t, akik főleg az utolsó 2 albumukról játszottak (érthetően, mivel ezen szerepel az új énekes, Mark Fox, aki baromi nagy "rocktorok"), nagyon profin nyomták a hard rock és a melodikus metal keverékét. Aki nem ismerné őket: AC/DC-szerű riffek (szó sincs nyúlásról, mielőtt valaki félreértené, bár a gitárhangzás is elég hasonló), megtámogatva heavy metal-os ének(témák)kel. A Shakranak ez volt az utolsó fellépése az M3 turnén, ennek alkalmából megviccelték őket a többiek, és a háttérben lévő Shakra zászlót kiegészí­tették egy i betűvel, szóval ezen az estén egy tökös Shakirat láthattunk a szí­npadon 🙂 A hangosí­tás már náluk is tökéletesen volt, bár nekem az összes koncert kicsit hangosnak tűnt, de ez legyen a legnagyobb baj... Érdekesség még, hogy Jörg Michael vendégeskedett a dobok mögött a koncerten. Aki egy kicsit is szereti a hard rockot, annak nyugodt szí­vvel ajánlom, hogy ruházzon be a svájciak albumaira, nem fogja megbánni! Setlist: Chains of Temptation Too Good For Me She's My Ecstasy Now Or Never Take Me Now Why Don't You Call Me? Rising High Következett az az együttes, akinek a koncertjét a legtöbb ember várta aznap a Pecsában. Mozdulni sem lehetett se kint a büfénél, se bent a nézőtéren. Berobbant a HammerFall. A háttér az új albumhoz (és az időjáráshoz) igazodva jégtömbökkel volt dí­szí­tve, a hangzásra természetesen itt sem lehetett panasz. A srácok korrekten, precí­zen eltolták a számokat, még meglepetést is sikerült okozniuk a fantasztikus A Legend Reborn beszúrásával az egyébként kiszámí­tható setlistbe. Természetesen volt közönségénekeltetés (nehéz lenne elképzelni egy HammerFall koncertet e nélkül), a dobszóló is nagyon jó volt, egyáltalán nem a megszokott: Anders a "szokásos" dobszóló mellett még eljátszotta a Hull a Pelyhest, amit a közönség együtt énekelt vele, utána pedig Maidenbe is belekezdett, amit a közönség szintén nagyon dí­jazott. Andersnek később a számok közben volt ideje dobálózni a technikusokkal, ahogy Jörg Michaelnek is, szétverhettek mindketten pár dobverőt. Sajnos csak kb. 1 órát játszott a HammerFall, kár, hogy nem kaptak egész estés műsoridőt, de ennek ellenére is hatalmas hangulatot varázsoltak a Pecsaba, nem hiszem, hogy volt olyan ember a teremben a koncert után, aki csalódott lett volna (azért egy Glory To The Brave-t meghallgattam volna még szí­vesen, mondjuk a több mint félórás átszerelési idő alatt a Strato és a HF között...). A HammerFall-al kapcsolatban a legfőbb támadási felület általában Joachim Cans hangja, ill. koncertteljesí­tménye. El kell rontanom minden kárörvendő örömét, ugyanis baromi jól énekelt Joachim, sikerült albumminőségben visszaadnia ezeket a változatos énektémákat. Magnus Rosen is hozta a formáját, vágta a grimaszokat, forgatta a gitárját össze-vissza, és végre hallatszódott rendesen a játéka a fantasztikus hangosí­tásnak köszönhetően, bár sajnos most a basszusszóló elmaradt. Setlist: Secrets Riders of the Storm Renegade Let The Hammer Fall HammerFall Dobszóló Fury of the Wild A Legend Reborn Heeding The Call ---------------------------- Templars Of Steel Blood Bound Hearts on Fire A Stratovarius koncertre kicsit megritkult a közönség, í­gy is nagyjából megtelt a Pecsa nagyterme, de jóval szellősebben, mint a HammerFall alatt. Ahogy Kotipelto is elmondta a koncert alatt, a Strato különleges műsorral készült a budapesti bulira, és valamivel többet játszottak, mint máshol, ami azt hiszem a setlistből ki is derül, ha valaki utánakeres kicsit a neten és megnézi a máshol eljátszott számokat. Meglepetésemre a talán legnagyobb Strato slágerrel kezdtek, fel akarták rázni rögtön a közönséget és jó sokáig nem is engedték, hogy a lelkes közönség kicsit megpihenjen. Az új album dalait elég óvatosan adagolták, összesen 2 számot játszottak a Stratovariusról, a klipes Maniac Dance-t, ami í­gy élőben nagyon sütött, mindenki kénytelen volt megmozdulni erre a hatalmas riffre, ráadásul az elején lévő idegesí­tő/gagyi prüntyögést most gitáron játszották le szerencsére. Látszott az egész Strato-n, hogy nagyon élvezik a bulit, Kotipelto kb. minden második szám után megköszönte magyarul a közönségnek a lelkesedést, gyakran hergelte is. Tolkki is jó formában volt, nem látszott rajta az 1 éves becsavarodás, de nekem a legnagyobb élményt Lauri Porra jelentette aznap este a csapatból. A srác valami hihetetlen szólót nyomott el, nem lehet azt leí­rni, végig rázott a hideg alatta, baromi tehetséges a srác, érdemes lesz odafigyelni rá, az tuti! (Most fog kiadni egyébként egy szólóalbumot) Egyedül talán a humorán kéne csiszolni picit, ugyanis neki is sikerült elsütnie a hatalmas "Hungary! I'm hungry" poént. A háttérben két kivetí­tőn mutatták a koncertet, a koncert előtt a turnéról játszottak be videókat, a klipes számoknál pedig a klipet nyomták be pl. Maniac Dance, a United alatt azonban egy kissé közhelyes, de mindenképp hatásos és elgondolkoztató diavetí­tés kezdődött az emberi szeretetről. Nagyon jó volt még az akusztikus Paradise, ill. a 2 ballada (Coming Home és Forever) közönségénekeltetéssel egybekötve is bejött a sok speedes döngölés mellett (a Strato is mikulásos hangulatban volt, Tolkki az Örömódát is eljátszotta akusztikus gitáron). Tolkki láthatóan tényleg kibékült a tagokkal, a szí­npadon is nagyon jó volt a hangulat, akár csak a nézőtéren. Azt hiszem, egy tökéletes visszatérést láthattunk a speed/heavy metal királyaitól, és valószí­nűleg sikerült meggyőzni minden kétkedőt, hogy a csapat teljesen együttvan, és jobban szól, mint valaha! Köszönet mindhárom fantasztikus bandának, hogy sikerült egy fantasztikus estét szereznie ennek a fantasztikus közönségnek! Setlist (a számsorrend nem tuti, csak emlékezetből í­rtam) Hunting High And Low Speed of Light Kiss of Judas S.O.S Maniac Dance Destiny Twilight Symphony Coming Home Paradise (akusztikus, lerövidí­tett) Against The Wind Bassz szóló United Father Time -------------------------------- Forever Eagleheart Black Diamond

 

 

Legutóbbi hozzászólások