A párbaj (The Duellists)
írta garael | 2005.11.18.
Ridley Scott, a Gladiátor, Alien, Szárnyas Fejvadász, Thelma és Luois rendezője még 1977-ben készítette ezt a filmjét, mely bár nem annyira ismert, igazi gyöngyszeme a 70-es évek filmtermésének.
A film központjában a már sokszor feldolgozott párbaj témája áll, ám egy olyan szemszögből, mely kézenfoghatósága ellenére elkerülte a forgatókönyv írók figyelmét. Vagyis: mi történik, ha egy olyan korban, olyan helyszínen, melyben a becsület elvesztését jelenti egy párbaj visszautasítása, egy komplett pszichopata, egy őrültségében mániákusan párbajozó ember képzelt sértődései által megkeseríti egy másik ember életét. Ilyen ember a film egyik főszereplője, az őrült huszártisztet alakító Harvay Keitel, ki bármely vélt és valós indok miatt párbajra hívja embertársait, kiknek szerencsétlenségére kihívójuk – márcsak hivatásánál fogva is- mestere a kardnak és a pisztolynak. Maga a korszak is kedvez a hivatalosan tiltott, ám erkölcsileg megkívánt párbajoknak. A Napoleon-i háborúk idején járunk, ez a pár évtized ad remek hátteret két ember folytonos párharcának. A film másik főszereplője szintén huszártiszt-Keith Carradine-, ki egy véletlen folytán akad a mániákus Keitel-be, ám ez a találkozás egy életre meghatározza a két katona sorsát. Keitel mondvacsinált okból párbajra hívja huszártársát, és kezdetét veszi a kettőjük közt dúló párbajok sorozata. Carradine hiába próbál szabadulni őrült ellenfelétől, mivel egyik párbajuk sem végződik valamelyikük halálával, nem elég a napóleoni háborúk borzalmas harcai, feje felett a halál angylaként ott lebeg Keitel is.
Van itt aztán minden : tőrpárbaj, pisztolypárbaj, párbaj lovassági szablyával lóról és párbaj gyalogsági szablyával, a küzdelmek fantasztikus precizitással és realitással vannak megkomponálva, látszik, hogy nem sajnálták a szakértőktől és harckoreográfusoktól a pénzt, remek munkát végeztek.
Természetesen a történelmet nem tudják kiszorítani életükből, s Napóleon bukása után a már tábornokokká vált két katona nemcsak párbajaikban, de politikai nézeteiknél fogva is szembe kerül egymással, mely által Carradine a film egészén végighúzódó erkölcsi fölényét a gyakorlatban is kamatoztatni tudja, és a végső párbaj nemcsak fizikai, de etikai győzelmét is hozza.
A film remek lélektani vonásokkal építi fel a két ember kapcsolatát, a párbaj pszichológiáját, a bosszú és megnyugvás mentális oldalait. A remekült megkoreografált párbajok és a feszültségkeltés eltalált ritmusa mellett a fényképezésre hívnám fel a figyelmet. A csodálatos tájak és a hangulatnak megfelelő fényviszonyok ábrázolása igazi mesterművé avatja ezt a filmet . Ajánlom mindenkinek, ki unja már az akciófilmek elcsépelt sablonjait, ám szereti az izgalmat és a történelmi filmeket. Garael
Legutóbbi hozzászólások