Stray Cats, Pretenders, ZZ.Top - 2007. 07. 29. St.louis, Missouri USA
írta szakáts tibor | 2007.08.11.
Ismét egy koncertbeszámoló érkezett az Óceán túlsó partjáról. Azt hiszem, sokan cseréltünk volna Molnár Imi barátunkkal ezen az estén, én különösen a Stray Cats miatt. Na, de lássuk, valóban megérte volna ez a csere... A St.louis blues otthonában nem a jégkorongcsapat, hanem a ZZ Top nyomta a bluest ezen a hétvégén! Na, de ne menjünk a dolgok elébe, mert addig azért történt egy s más. Például lett egy új előzenekar a Gin Blossoms, amit sikeresen le is késtem, de valahogy nem szakadt meg a szívem miattuk. Hála az égnek a Stray Cats-ről viszont nem maradtam le. Stray Cats ...Bő fél ház előtt hanyag eleganciával és bezselézett séróval felsétált ez a három long island-i fickó, hogy aztán velem együtt elvarázsolja a publikumot. A legkomolyabban mondom, hogy a harmadik taktusnál már talpon volt az egész aréna és mindenki vadul táncolni kezdett! Még engem is elkapott a táncparkett ördöge pedig a saját anyám azt mondta a tánctudásomra, hogy "inkább szavalj fiam". Itt nem érdekeltek a mutter intelmei, mert a színpadról hömpölygött felénk az 50-es, 60-as évek rockabilly-je és ezt nem lehetett állva kibírni. Az első három szám után vettem észre, hogy a dobos állva dobol, ami igen szokatlan látvány volt a számomra, de bejött! Ehhez a stílushoz passzolt. Mondjuk Slim Jim Phantom nem tartozik a legtechnikásabb dobosok közé, de itt erre nincs is szükség,viszont látványban irtózatosan sokat tett a banda sikeréért, és nem utolsó sorban a vokálból is rendesen kivette a részét. De mielőtt valaki azt hinné, hogy ezt nem lehet felülmúlni, az bizony téved, mert a banda nagybőgőse, aki tényleg nagybőgőn játszik , ezen az estén mindenkit lemosott a színpadról. Lee Rocker zeneileg és látványban is a maximumot adta elő! Olyan feszes alapokat biztosított a bandának, és olyan lendülettel, energiával, hogy nem hiszem, hogy bármit meg tudott fogni a kezével a buli után! Volt itt minden kérem, nagybőgő a nyakban, háton, lábak között, és néha még a hangszeren is ugrált, mindeközben nyomta az őrületesnél őrületesebb futamokat és nem volt egy hamis hang sem. Ehhez képest a banda leghíresebb tagja Brian Setzer gitáros-énekes elég visszafogott volt, de még így sem lógott ki a sorból csak a másik két arc nyújtott hatalmasat. Mire a koncert végére értek, addigra mindenki beszivárgott a büféből így biztosítva a még jobb hangulatot. Egy igazi best of programot láthattunk olyan számokkal, mint a Rumble In Brighton, Double Talkin Baby,Stray Cat Strut, Gina, Rock This Town. A koncert végén sikerült a személyes sprint rekordomat megdönteni, mégpedig egy hatalmas futással a póló árus standhoz és beszereztem egy emléket erről az estéről egy póló formájában. Pretenders Na, most ezek után ott a néha popba hajló zenéjükkel a Pretenders. Háááááát, mit mondjak? Nem volt könnyű dolguk, az biztos. Személy szerint én úgy ültem le, mint az iszap a Duna seggére, pedig alapjában véve bírom a zenekart. Különösen Chrissie Hynde hangját, de ezen az estén a Stray Cats után nekem súlytalanok voltak. Különösen vártam a kedvenc dalom tőlük (IÂll stand by you) de még az is gyengusra sikeredett, amiért igen pipa voltam, de az amcsiknak még így is bejött, mert rajtam kívül mindenki el volt ájulva a bandától különösen a csajok. Szóval itt jön az igaz magyar mondás "ízlések és pofonok soha nem egyformák". A koncert vége felé még ráadásul meg kellet hallgatnunk, hogy milyen állatkínzók vagyunk és szégyellje magát mindenki, akit húst eszik, mondta ezt akkor amikor épp egy chilis hot-dog-ot toltam be a burámba. A végén még sor került a Pop Sta-ra és a Back on the Chain Gang-ra és good bye! Soha nem voltam nagy Pretenders rajongó, de ma sem győztek meg! Viszont azt el kell ismerni, hogy rajtam kívül majd mindenkinek tetszett a buli. ZZ.Top Fél órás átszerelés és a színpadon a ZZ.Top!!!! A nyitó nóta Got Me Under Pressure, kell ennél jobb az egész aréna megint talpon, és mindenki együtt énekli a refrént. A színpadkép nem valami nagy szám egy pár kamu hangfal, és egy baromi nagy háttérkivetítő, de valahogy még is elég. A két öreg fronton olyan laza, amiről sok rocker csak álmodozik. Ha jól belegondolok, van is mire lazának lenni: egész pontosan 37 éve nyomjak a bluest keverve hol countryval, hol rockkal. A 37 év tapasztalata ezen estén végig jelen volt, az egész koncertet hiba nélkül magas színvonalon, és a megszokott sémákkal hoztak le. Frank Beard dobolása engem végig az AC/DC dobosára emlékeztetett, semmi extra, de ami kellet, az mindig ott volt. Takra pontosan és talán az egész koncert ideje alatt, ha egyet mosolygott. A két öregről meg mit is mondhatnék zeneileg? Talán annyit, hogy a reggeli első szellentésükben is több muzikalitás van, mint bármelyik feltörekvő modern rock bandában összesen! Ez a két faszi mindent tud a bluesról, rockról és a színpadról. Egyszerűen a vérükben van! Billy Gibbonsnak a koncert folyamán hatalmas jó kedve volt. Végig poénkodott a közönséggel, és különösen a gitár technikusával. Amikor először behozta a váltás gitárt, egyszerűen nem vette el tőle a hangszert, csak akkor, amikor az egész aréna kellő hangerővel ordította a nevét. Az est folyamán hatszor kellett kiabálnunk az Elwood nevet! Nagy poén volt, annyi szent! Dusty Hill elénekelt két számot és közben elsétálgatott a színpadon ide-oda, ebben ki is merült a színpadi show-ja. A koncert közepe felé elmerültek a blues zene rejtelmeibe, de aztán jöttek sorba a nagy slágerek, köztük a Foxy Lady a gitáristentől és számomra egy igazi meglepetés a Rough Boy, nem hittem volna hogy hallom majd ezt a nótát élőben, de a fiúk a kedvembe jártak és eszembe jutatták a fiatalságomat és a házibulik hangulatát. A koncert végén a kihagyhatatlan La Grange es a Tush és vége! Tartogattak még egy meglepit, de ennek senki nem örült! Nem volt ráadás! Pedig azért a Viva Las Vegas-t még meghallgattam volna így mínusz egy pont a tizenegyből, és így csak TIZES osztályzatot kap a buli! Remélem igaz lesz az a pletyka, hogy készül egy dvd erről a turnéról! Az est folyamán elhangzott nóták: Got Me Under Pressure / Waiting on the Bus / Jesus Just Left Chicago(st louis) / Pincushion / IÂm Bad, IÂm Nationwide / Cheap Sunglasses / Pearl Necklace / Heard It on the X / Just Got Paid / Blue Jean Blues / Rough Boy / Foxy Lady (Jimi Hendrix) / Gimme All Your Lovin / Sharp Dressed Man / Legs / Tube Snake Boogie / La Grange /Tush Molnár Imre Fotók: Molnár Imre
Legutóbbi hozzászólások