Itt voltak a lovagok! - Kamelot, Leave's Eye 2007. 04. 13. Wigwam

írta szakáts tibor | 2007.04.15.

Bevallom, a Kamelot nem tartozik a napi zenehallgatási körömbe és a Leave's Eye csapatot még nem is hallottam, mégis nagy várakozással tekintettem az este elé. A kerekasztal lovagjait volt szerencsém már látni két évvel ezelőtt Balingenben, de ugye tudjuk, egy fesztivál buli nem olyan, mint egy önálló koncert. Kicsit később még visszatérek erre... A magyar "jószokásokhoz" hí­ven ismét sikerült egy órát állni a publikumnak a Wigwam előtt beengedésre várva. Sokszor tényleg előfordul, hogy a turnén lévő csapatok késve érkeznek és elhúzódik a beállás, de most egy hang nem sok, annyi nem hallatszott ki az ajtókon. A közönség ilyen mértékű fölösleges várakoztatása még üzleti szempontból is rossz ötlet, mert ugye a kint unatkozó emberek akár fogyaszthatnának is bent a várakozás közben. Na, most hogy vendéglátásból is adhattam tanácsokat, lássuk, mi történt az indiánsátorban péntek este. Két rossz és egy jó hí­r fogadott bennünket. A hétfői Kotipelto és a Saxon koncertek elmaradása mindenképpen a rossz hí­rek közé tartozott, még ha az utóbbi ősszel megrendezésre kerül. A Kotipelto történettel kapcsolatban meg valóban csak a megdöbbenés, ami úrrá lett rajtam. Szeretnék minden fanatikus rajongót tájékoztatni arról (és itt védelembe venni a szervezőket), ilyen amatőr esetről még nem is hallottam. Nem is mennék bele bővebben taglalni a hallottakat. A jó hí­r viszont, hogy ősszel a Dokken/ Kingdome Come turné érinti hazánkat is. Aki tudja, miről van szó, annak azt hiszem ezt nem is kell kommentálni, aki nem, kezdjen utána járni, még van idő. Amí­g ezeket a friss hí­reket emésztgettük és továbbí­tottuk a modern technika segí­tségével szerkesztőségünkbe, a bemelegí­tő csapat is megérkezett a szí­npadra. Leave's Eye Nehéz lesz leí­rnom ezt a koncertet úgy, hogy Anyukám egészségi állapota se romoljon, a tisztelt rajongók kí­vánságai által ebbéli beszámolóm olvasása után, de ilyen gyenge produkciót nagyon régen láttam. Nem is fogom bő lére ereszteni a beszámolót, mert nincs mit í­rni. Ha azt mondom, hogy egy középszerű Nightwish koppintást láttunk, akkor már agyon dicsértem a csapatot. Unalmas dalok összessége, egy nagyon gyenge énekesnő előadásában. A zenészekkel nem volt igazán probléma, mert tisztességesen lejátszották (a nem túl bonyolult) dalokat, de az énekes hölgy teljesí­tményén olyan szinten kiakadtam, hogy tőlem bármit játszhattak volna. Ez a hölgy nálam még a fürdőszoba énekes kategóriáját sem ütötte meg. Be is fejezem, mert csak felbosszantom megint magam rajta. Nagyon le voltam döbbenve a sikerükön. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk, vagy mindenki jó, aki külföldről jött? Mindezektől függetlenül a muzsikusok nagyon jó fejek voltak, készségesek a koncert után. JLT kolléga még sokáig elbeszélgetett velük. Kamelot Rövidnek nem mondható átszerelés után léptek szí­npadra az est főattrakciói. Engedtessék meg, hogy a bevezetőben már emlí­tett gondolatmenetet folytassam tovább. Amikor 2005-ben a Bang Your Head fesztiválon a délutáni nagy melegben felcsendültek a Kamelot első taktusai, rögtön felkaptuk a fejünket, ami aztán az előadás végéig ott is maradt a szí­npadnak szegezve. Talán nem is annyira a dalok, mint az előadásmód volt, ami magával ragadott. Most is ez történt. Mivel tényleg nem vagyok rendszeres Kamelot hallgató, ezért ha lehet mondani, a friss húsnak minden vicc új volt. Elképesztő profizmust láthatott az addigra szinte teltházra duzzadt hallgatóság. A magyar származású Oliver Palotai (kit a koncert közben Kahn meg is kérdezett, hogy valóban bí­rja-é nyelvünket? Bí­rta, méghozzá nagyon szépen) egy magyar zászlóval érkezett a világot jelentő deszkákra, ezzel is jelezve, hogy a pár évvel ezelőtti Doro buli után, most ismét itthon érzi magát. A továbbiakban, az Ignite-os Téglási Zolival ellentétben, (kinek elképesztő demagóg magyarkodását soha nem értettem) nem fitogtatta hovatartozását, viszont végig zseniálisan kiegészí­tette a Kamelot zenéjét. Nagyon jó ötlet volt bevenni a csapatba. A zenészeket teljesí­tményük miatt egyenként emlegethetném, de ezen az estén Kahn, nálam elvitte a pálmát. Elképesztő nagy egyéniség. Ha fotós szemmel nézem, akkor Ő igazán fotózható zenész. Rengeteg képet készí­tettem róla, mert egyszerűen annyira együtt van az előadással, mindig lekommunikálja az arcával és mozgásával is az eseményeket. Persze a hangja és az énekstí­lusa sem utolsó. Amikor annak idején láttam Őt, egyből Geoff Tate jutott eszembe. Na mondjuk hangja, és adottsága messze elmarad a Geoffé mellett, de előadásmódja és zenei intelligenciája mindenképpen hasonlóságot mutat. Ahogy észrevettem, a Kamelot gárdáját, nagy meglepetésként érte a meleg fogadtatás. Mi tagadás velük együtt én sem gondoltam volna, hogy ilyen sokan ismerik és szeretik nálunk ezt a zenekart. A koncert hangulatáról nem is beszélve. A dalokat általában hatalmas taps és üdvrivalgás kí­sérte minden esetben. Kahn ezt széles mosollyal vette tudomásul. A másik, ami nagyon tetszett az a buli hangzása volt. Nem bí­zták a véletlenre és saját cuccal indultak a körútra, ezzel is biztosí­tva a tökéletes hangzást, amit igazán elől lehetett élvezni. A Kamelot egy tisztán és hangosan hallgatható zene! Ezt most megkaptuk. És megkaptunk a munkásságukból egy nagy adagot is. Már éjfél is elmúlt mikor a második ráadás után vége lett a bulinak. Továbbra sem hiszem, hogy fanatikus Kamelot rajongó leszek, de hogy nem fogom soha kihagyni a lehetőséget egy jó koncertjükért, az biztos. Szakáts Tibor Köszönet a Concertonak! www.concerto.hu Fotók: Szakáts Tibor

Legutóbbi hozzászólások