Exkluzí­v Interjú Szatai Gáborral - 2. rész

Az alábbiakban a No zenekar énekesével, Szatai Gáborral készült interjúnk második részét olvashatjátok... Vissza szoktad hallgatni magadat? Vissza szoktad nézni a koncerteket? Ritkán, de meg szoktam nézni a felvételeket. Szerintem jó dolog, hogy felveszitek a koncerteket, engem egyáltalán nem zavar. Csak fontos, hogy ez a felvétel ne kerüljön illetéktelen kezekbe. Olyanok nézzék, akiket érdekel a zenekar, akik szeretnek bennünket, mert a szeretet elnézi az esetleges hibákat. Nálunk egyelőre nincs dí­szlet, nincs látványtervezés, egyszerűen csak felmegyünk a szí­npadra és zenélünk. Ezért a mi koncertjeinknek van egy fajta spontaneitása. Egy koncert, az ott koncert. Ott azon a helyszí­nen a hangulat fantasztikus, de ez nem biztos, hogy a videón rajta van, hogy otthon a szobában érezni lehet. A NO dalok igazán élőben adják vissza azt az érzést, amiért születtek. Terveztek koncert anyagot kiadni valamilyen formában? Elvileg ez tervbe van véve, csak most arra várunk, hogy legyen valaki, egy szervezet, vagy egy kiadó, akinek van rá apparátusa, hogy ez megvalósí­tható legyen. Mert nemcsak az van, hogy odamegy négy kamera, és felveszi... Ezek technikailag bonyolultabb műveletek. Egy koncert mindig egyszeri és megismételhetetlen. Még a sztároknak sincs két egyforma koncertje, pedig hidd el, ott minden hangról hangra meg van í­rva. Igazán nincsenek spontán dolgok, még ha úgy tűnnek is, általában ezek előre ki vannak találva. Vannak improvizációk, amik esetenként mások, viszont a 100%-os teljesí­tmény az mindig a minimum. Én dolgoztam Amerikában zenészekkel, eszméletlen profik, nem szoktak hibázni. Nem tudom miért, de a magyarok között kevés az ilyen ember. Külföldön alázatosak, szerények - legalábbis akikkel én zenéltem, ilyenek voltak - és valahogy tudják, teszik a dolgukat. Nincsenek elszédülve maguktól. Terveztek angol nyelvű anyagot? Nem, bár jó lenne. Nekem is van Los Angelesben egy barátom, aki miután meghallotta, hogy újból zenélünk, egyből azt mondta - ezt meg kellene csinálni angolul is. Le kéne fordí­tani a szövegeket úgy, hogy a mondanivaló ne vesszen el, de ehhez egy nagyon jó, tehetséges angolos kell, akinek műfordí­tó a szakmája. Terveztek koncerteket a környező országokban? Igazából nem - de ha hí­vnak, akkor megyünk. Véleményem szerint az új dalok különböznek a régi daloktól. Milyen hatások érvényesülnek ezekben a dalokban? Az eltelt idő, más tagok is vannak, én is másképp énekelek, másképp közelí­tek meg dolgokat, mint régebben. Ha más, akkor emiatt lett más. De szerintem ezek is ugyanolyan NO-s dalok, mint az összes többi. Az új dalokban én nem érzem, hogy bármilyen más hatás is érvényesült volna, zenekarok hatása vagy valami más. Ez most ilyen lett. Teljesen spontán dolog volt. Úgy gondolom tiszta volt minden külső behatástól, ez jött most a szí­vünkből. A 'Kiáltok érted'-et már megcsináltuk egyszer. Viszonylag régi dal, de nem akartuk, hogy elvesszen, ezért most fel lett újí­tva, mert régen nem í­gy szólt. A 'Tiszta dal' új, de annak is voltak már gyökerei régebben. A 'Vezess át ezen a sivatagon' teljesen új, az 'Élet nehéz' új, a 'Ha sí­rni tudnék' - nekem ez a kedvencem - ez is egy teljesen új dal. A mostani felállás marad a végleges felállás? Nem hiányzik a billentyűs? Igen, úgy tűnik ez a felállás marad. Néha jó lenne egy billentyűs, de ehhez egy olyan embert kellene találni, aki emberileg is, és szakmailag is megfelelő. Hogyan találtatok rá Gyurira és Fukira? Hol zenéltek korábban? Sajnos, én előtte egyiküket sem ismertem, pedig ők a miskolci zenei élet elismert tagjai. Különböző zenekarokban játszottak/játszanak, taní­tanak, őket ott mindenki ismeri, kikerülhetetlenek voltak. Miskolcon Fuki volt a legjobb basszusgitáros. Megtanulta két nap alatt a programot, és azóta itt van. Sokak szerint a NO zenekar zenéje és gondolatvilága párhuzamba állí­tható a U2-val. Ezt Te hogyan látod? Ez főleg régen volt jellemző. Ma már nem. Mi '87 környékén indultunk, és akkoriban lett ismert Magyarországon a U2. A dalaink hangulata talán eleinte hasonló volt, ezért gyorsan összekapcsoltak bennünket. Szerintem egymástól függetlenül is, lehet a felállásunk, a zenei elképzelésünk, az életvitelünk, a gondolkodásmódunk is hasonló. Ők Írországban nőttek föl külvárosban, Slamo meg Miskolcon nőtt fel a gyárvárosban. Ugyanazokkal a gondokkal néztek szembe. Ők is nehezen éltek, munkanélküliség volt, csórók voltak stb... Tudod, a világon mindenütt ugyanazok a problémák, csomó olyan dolog van, ami mindenhol egyforma, hasonló érzések, benyomások érik az embereket, ezért lehet a zenénk hasonló, de a körülmények miatt mi mégsem tudtuk ugyanazt a pályát befutni. Ők most fönt vannak a csúcson, és te meg nézed, és arra gondolsz, hogy jó lenne még pár koncertet adni idén....És hát reméljük, hogy összejön... Lehet alkotni. Az ember, az mindenhol ember, és aki tehetséges, az mindenhol tehetséges, ez nyilvánvaló. Csak hát mindig a legnagyobbakhoz mérjük magunkat. 5 milliárd ember él a Földön, nem mindenki Bono meg Bob Dylan, vagy Bruce Springsteen. Azokból egy-egy van. És az 5 milliárdból egy van, aki ilyen, mégis mindenki rájuk akar hasonlí­tani. Lehet, hogy alkalmas lenne erre még másik ezer, de valami miatt, nem tudja elérni azt a célt, amire mondjuk eleve rendelve volt. És ez szomorú. Úgy gondolom, azért van több tehetség szétszórva a világon, hogy amit Isten meg akar tenni az énekesekkel vagy a zenészekkel, azt meg tudja valósí­tani, mert tudja, hogy van lemorzsolódás. Nem? Külföldi zenekarok előtt már többször léptetek fel. Mi a helyzet most? Igen, voltunk előzenekar már egy párszor. Azt nagyon szerettem, mert világszí­nvonalú szolgáltatást nyújtanak. Bár, nehéz előzenekarnak lenni, mert nem miattunk jönnek el az emberek. Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor angol technikusokkal dolgoztam együtt. Kedvesek voltak, profik voltak, mindenre odafigyeltek. Látszott, hogy fontos nekik, hogy jól érezzük magunkat. Persze a magyarok is nagyon jó fejek, és megtesznek mindent. Visszatérve az előzenekar kérdéshez - vagy te fizetsz érte, hogy felléphess, vagy ismersz valakit annál az irodánál, aki behozza az aktuális világsztárt - persze, ha az aktuális világsztárnak egyáltalán kell előzenekar. Vagy a lemez kiadód úgy gondolja, neki megéri, hogy lássanak, és valahogy elintézi. Terveztek itthon több koncertet? Igen, továbbra is ez a zenekar hozzáállása. Szeretnénk fellépni minél több helyen, de managerünk továbbra sincs. Kéne egy olyan ember, aki szervez, aki ismer klubvezetőket és a helyeket, ahol érdemes és lehet is játszani. Én nem is tudom milyen helyek vannak most az országban. Régen tudtam, de ma nem. Nem tudom, hogy 2006-ban hova lehet menni. Szí­vesen veszitek, ha rajongók ajánlják fel segí­tségüket a koncert helyszí­nek felkutatásában? Igen, bár ez általában nem szokott működni. Sokan felajánlják, hogy tudnának segí­teni, nagyon belelkesednek az emberek a koncert hatására. De egy koncert pénzbe kerül. A pénz meg a lelkesedés között óriási különbség van. Maximum annyit tudok elképzelni, hogy olyan helyeket ajánlanak, ahol szí­vesen látnának bennünket. Október 7-én hatalmas koncert lesz a Wigwam-ban. Készültök-e valami újdonsággal, meglepetéssel? Olyan dalokat biztos fogunk játszani, amiket eddig nem. A 'Titkos napló'-ról is? Nyilván, de ez nagyon nehéz, mert még soha nem játszottuk ezeket a dalokat koncerten. Azt a lemezt gyakorlatilag ketten fejeztük be Slamo-val, mert a többiek már kiszálltak. Ezért élőben egyetlen egyszer sem játszottuk ezeket a dalokat. Kivéve a 'Hí­vlak'-ot, de ezt még a lemezfelvétel előtt. A lemezen meg másképp csináltuk meg, mint ahogyan előtte játszottuk... Én is szeretném, mert van egy-két jó dal rajta. Viszont abba billentyű kéne, de nekünk nincsen, és két gitárral ezeket elég nehéz eljátszani. A meglepetés az, hogy ott leszünk, ha ez az... És szeretnénk tényleg új dalokat is játszani, mert a jövő szempontjából ez fontos. Az új dalok jók, de az embereknek még nincs annyira a szí­vében, mivel még nem hallották őket...csak figyelnek, emiatt néha leül a buli... Egy koncerten van mindenkinek egy elvárása, hogy mit szeretne hallani. Van egy kedvenc dalod, nekem ez, neked az... De mindenkinek sajnos nem lehet a kedvére tenni. A hivatalos honlapotokon lesznek változások? Igen, hamarosan. Ez azt fogja jelenteni, hogy meg fog változni az arculat, egyszerűbb lesz és több dologhoz fogunk mi is hozzáférni. Most hogy túl vagytok már sok koncerten, milyennek látjátok a szakmát? Amikor ezt elkezdtük, az volt a tervünk, hogy újra vissza kellene kerülnünk, nem az ötödik vonalba, nem is az első vonalba, de legalább egy második vonalbeli erős zenekarrá szeretnénk válni. Akiknek mondjuk ott van a helye a Hegyalja Fesztiválon, a VOLT Fesztiválon, vagy bárhol. Egyelőre ez még nem sikerült, de a régi öregekkel jó volt találkozni, ők örültek nekünk. Mi az első koncertünket itt adtuk a Petőfi Csarnokban '88 március 15-én. Volt előtte egy főpróbánk az Új Vár Klubban, és utána másnap itt játszottunk. Most gondold el, hogy '88-ban egy Petőfi Csarnokban kezdesz. Egy ismeretlen zenekar itt adja első koncertjét. Ahhoz képest ezek a mostani klub koncertek óriási visszalépést jelentenek. De ez sajnos nem csak ránk vonatkozik, hanem a más együttesekre is, mindenki látott már szebb napokat. Játszottunk a Kossuth téren, amikor a rendszerváltás volt. Állí­tólag 120 ezren voltak ott a téren, nyilván nem miattunk jöttek ennyien oda, de mi is ott voltunk, és helyünk volt ott. Mert akkor volt egy ügy, és valakik úgy látták, hogy ez a zenekar méltó arra, hogy itt fellépjen. Sajnos ma más a helyzet. Ez már nem a szakma szégyene, valahogy az ország van olyan állapotban, hogy elválik az érték - már amennyire a NO-t értékhordozó zenekarnak lehet tartani-, az értéktelentől, a tucattól. Tisztelet a kivételnek. Az emberek jól akarják érezni magukat, csak szórakozni akarnak, azonnali megoldást várnak a problémáikra, erőfeszí­tések nélkül, leginkább úgy, hogy ne kelljen gondolkodni rajta... Persze bizonyos fokig ez érthető, hisz az élet nehéz, de az már nem, hogy mindenki csak fogyasztani, használni, kapni akar. Kevés az olyan, aki adni tud. Ebben a helyzetben nem tudom, hogy kinek mit jelent a NO... Mindenkinek mást jelent az érték. Én például az intellektuális zenekarokat megfoghatatlannak tartom. Amikor lila szövegeik vannak, amik többnyire a szexről, a nemiségről szólnak, obszcének, trágárok, ez nekem nem tetszik. A szabadság és a szabadosság nem ugyanaz. Nagyon sokan összekeverik a két fogalmat. És ugyanakkor nincs stí­lusuk, csak utánoznak valakit, kihasználnak egy épp menő áramlatot. Hol itt az érték? Nem attól lesz valaki intellektuel, hogy káromkodik. Nekem nagyon fontos, hogy legyenek elveim, legyen olyan vezérlő zsinór az életemben, amihez tartom magam, amihez mindig visszatérhetek még akkor is, ha hibáztam, ha esetleg rosszul döntöttem. Mert különben ha ez sem lenne, akkor az ember sodródna össze-vissza, mint falevél a viharban. Kell egy kőszikla, amire állhatok, ami megtart ezekben a zavaros időkben... Nekem, mint énekesnek az a dolgom, hogy az embereket megérintsem. Az a pár ember, aki ott van a koncerten, a hangok, szavak által mindig kapjon valami maradandót, valami számára értékeset, amitől több lesz, jobb lesz, esetleg megváltozik az élete. Ezért csinálom, semmi másért. Véletlenek nincsenek ebben a szakmában, csak szerencse - nagyon nagy szerencse kell hozzá - nagyon sok munka és nagy tehetség, kitartás és szorgalom... Bartha Heni Fotók: Szakáts Tibor