Sziget Fesztivál 2006 3. nap: Heavy Metál Mennyország

A zene egyéb stí­lusaiban tett rövidebb "kalandozások" után a 3. napon ismét visszatértünk, ahhoz a stí­lushoz, ami végeredményben a "szí­vünk csücske", a heavy/power metálhoz, amit ezen a napon a Gamma Ray - és amire leginkább kí­váncsiak voltunk -, a Brainstorm prezentált a nagyérdeműnek, mégpedig nem is akárhogyan... A Sziget fesztivál által kí­nált koncerttengerben számomra az első olyan megmozdulást, amelyet az előző napok okozta fáradtságból kifolyólag megnövekedett alvásigényem ellenére is meg tudtam nézni, ráadásul rendelkezett a jó koncert í­géretével, az a már szinte a Sziget fesztiválra hazajáró Perzonal War előadása lett végül, és bizony egyáltalán nem bántam meg azt a döntésemet, hogy több éves kihagyás után végre megnézem mit is művelnek élőben a német srácok (kb. minden évben felléptek eddig a Szigeten pár év óta), hiszen lemezen igencsak erőteljes, és élvezetes muzsikát produkálnak, külön kiemelve a 2004-es Faces albumukat, amivel a korábbi szinte abszolút Black album korabeli Metallica stí­lusból valamelyest kiléptek, és próbáltak egyénibb irányba elmozdulni, amely azonban nem sikerült teljes mértékben (szerencsére?). A srácok nagyon intenzí­ven, és felettébb keményen tolták a thrash alapú metált, amire még rátett egy lapáttal, hogy a hangzás megfelelő volt a mázsás durvulatokhoz, amit Matthias Zimme éneke nagyszerűen ellenpontozott, bár néha talán jobb lett volna, ha az ének is "passzol" a zenéhez. Külön kiemelném még Martin Buchwalter dobos rendkí­vül ügyes, technikás és erős dobjátékát, aki őrült módjára püfölte a "cájgot", mintha az élete függene tőle, a relatí­v kicsi - legalábbis külföldi bandához képest mindenképp - nézőszám ellenére is maximális beleéléssel játszotta mind a 4 "Hetfield tanonc" a fémes dallamokat. A koncert tükrében már sajnálom előző évekbeli lustaságomat, hiszen a német srácok a Sziget egyik legintenzí­vebb, legpörgősebb koncertjét adták, még ha a közönséget nem is sikerült túlzottan beindí­taniuk, de ez inkább a délután 5 órai játékidőnek a következménye, mint a banda hibája. Egy biztos: ha jövőre megint jönnek, biztos, hogy újfent megnézem a koncertjüket! A Perzonal War koncert képeiért köszönet a http://www.a-cslp.hu -nak! A Lord és a Demonlord koncertjét sajnos sikerült lekésnem, pedig mindkét banda rendkí­vül í­géretes albumot tett le az asztalra az elmúlt évben, de szerencsére ők nem a nagyon ritkán koncertező együttesek reprezentánsai a magyar metál/rock szférában, í­gy majd stábunk igyekszik bepótolni ezt a kisebb hiányosságot. Ez a nap mondhatjuk, hogy a Magyarországra szinte minden turnéjukkal visszatérő együttesek napja volt, hiszen a két főattrakciót az a két banda szolgáltatta, hiszen az egyik az a Gamma Ray volt, akit legutoljára 2005 szeptemberében, azaz egy éven belül láthatott, hallhatott a közönség, ill. az a Brainstorm, akit az ügyesebbek 1,5 év alatt akár háromszor is elcsí­phettek kies Budapesten, kétszer a Szigeten, ill. egyszer a 2005-ös Heavy Metál fesztiválon. A főműsoridőt ezúttal az öregebbeknek kijáró előzékenység jogán a Gamma Ray kapta, akik sok-sok év során szolgáltak rá a közönség, és a szervezők bizalmára, és csí­pőből nyomták le a klasszikus heavy metál bulit. A buli perfekt volt abban a tekintetben, hogy azonkí­vül, hogy egyszer Hansen és Richter összeütközött, nem sok hibát vétettek Hansenék, sőt szinte semmit, viszont én mégsem tudtam maradéktalanul élvezni a bulit, egyrészt ugye a hangosí­tás miatt, ami a heavy metál lényegét hagyta figyelmen kí­vül, magyarul az éneket szinte halhatatlanra keverték a hangszerekhez képest, ráadásul szerény véleményem szerint Kai Hansen hangszálai nem is leledztek csúcsformában ezen az estén, amit lehet, hogy csak azon ténynek kell betudni, hogy a "sugarasok" csak most kezdték a turnét, másrészt úgy látszik az isteni Dream Theater-en kí­vül más banda nem rendelkezik kellő fantáziával a setlist összeállí­tása terén, ugyanis nagyjából ugyanazok a dalok, ugyanabban a sorrendben sétáltak be a fémharcosok hallójárataiba, márpedig egy jó koncertnek egyedülállónak és megismételhetetlennek kéne lennie, Hansenék pedig ezt a szempontot egyáltalán nem vették figyelembe, de felmerül a másik lehetőség is, természetesen, ami lehet, hogy valószí­nűbb is, mégpedig, hogy az én készülékemben van a hiba (a fesztivál persze szűkebb kereteket szab a dalok megválasztásának...). Ennek ellenére még ha kicsit ellentmondásos is, azt állí­tom, hogy ez egy jó buli volt, de semmi több, mint egy kötelező házi feladat, amit a több évnyi rutin következtében könnyedén megoldottak a fiúk, azonban remélem következő alkalommal új programmal rukkolnak elő. Így is voltak olyan számok, amik ismétlésük ellenére is bombaként robbantak, "progresszí­vabb" természetéből kifolyólag ilyen volt a Rebellion In Dreamland, vagy pedig a Man on a Mission (de azt hiszem a Land of the Free számait minden rajongó nagyon sokszor meg tudná hallgatni). Setlist: Welcome Gardens of the Sinner New World Order Man on a Mission Fight Blood Religion Heavy Metal Universe The Silence I Want Out Rebellion In Dreamland Somewhere Out In Space ------------------------------------ Valley of the Kings Send Me A Sign Tomka A Gamma Ray lendületes bulija után következett a nap, vagy talán az idei Sziget igazi nyertese. Bár előzetesen nem ez a sorrend szerepelt a műsorban, de néhány nappal a fesztivál kezdete előtt derült ki az este 8 órára hirdetett Brainstorm zenekar énekesének hivatalos elfoglaltsága miatt, csak későn este száll le a gépe Ferihegyen. Így a szervezők, egy huszárvágással éjjel egy órára tették a Brainstrom buliját és Magyarország blues királyának műsora csúszott be a két méltán hí­res metál csapat közé. Nagyon kí­váncsian vártam ezt a koncertet. Egyrészt, mert ugye Bill zenéje nem nagyon illett ebbe a megváltozott programba, másrészt, mert most először lépett fel a Hammerworld sátorban. A koncert kezdete előtt közvetlenül elfoglaltam a helyem a fotósárokban, és nem is sejtettem mi történik a hátam mögött. A buli kezdetére dugig megtelt a hely. Azt hiszem ezt senki nem gondolta volna. Még maga Deák Bill Gyula sem, mert a reakcióiból látva, Őt is meglepte a rocker társadalom irányában mutatott ekkora szeretete. Ennek többször hangot is adott. Természetesen egy öreg róka tudja mitől döglik a légy. Olyan programot állí­tott össze, amire megmozdult a csápolni vagy táncolni vágyó nép. Mégis érdekes, hogy két ballada (Tetovált Lány, Hey Joe) aratta a legnagyobb sikert. Bill fantasztikus csapatot állí­tott össze. A túlnyomó részt fiatal zenészekből álló banda, azt hiszem bárhol a világon megállná a helyét. A több mint egy órás program után, a közönség nem akarta leengedni az Öreg Billt és Rock n' Roll bandáját. Szűnni nem akaró vastaps és "Bill a Király" ütemes kiabálása mellett, talán ha jól láttam, egy kicsiny kicsorduló (öröm)könnycseppel a szemében távozott a szí­npadról, BILL A KIRÁLY! Reméljünk, nem sokáig kell várni egy újabb nagy Bill bulira, ahol a teljes repertoárt elő tudja adni. Azt hiszem, ez után a buli után, a Hard Rock Magazin stábja biztos jelen lesz, és aki velünk tart, az biztos nem bánja meg! Szakáts Tibor A magyar blues királyának fergeteges produkciója után következett az a banda, amely számomra ezen a napon a legkedvesebb volt, és ez természetesen nem lehetett más, mint a jelenlegi heavy/power metál szí­ntér egyik, ha nem a legjobb koncertbandája, a zseniális frontember, Andy B. Franck által vezetett Brainstorm. Sajnos a fenséges muzsika befogadása ugyanolyan problémákba ütközött a hangjegyek összhatásától letaglózott szerény zenehallgató részéről technikai oldalról, mint a "csontváz metálosoknál", ugyanis szegény Mr. Tehetség, azaz Andy kissé kevesebb hangerőt kapott, mint azt megérdemelte volna, de sebaj, magyar legény már megszokta, ha nincs ló, jó a szamár is alapon. Mivel lehetne kezdeni egy Brainstorm koncertbeszámolót, ha nem Andy teljesí­tményének ecsetelésével? Márpedig ezáltal igen könnyű helyzetbe kerül az elvakult kritikaí­ró, hiszen, mint mindig, a mi énekespacsirtánk ezen alkalommal is megtisztelt minket azzal, hogy nagyszerű formáját hozta, és leckét adott kezdőknek, haladóknak, profiknak és a közönségnek egyaránt, hogy hogyan is kell egyrészt kiválóan énekelni, másrészt lekötni, egyúttal magával ragadni a közönséget, magyarul kiváló frontemberként teljesí­teni. Úgy látszik Andy megirigyelte Molnár Róbert, az Árnyak volt frontemberének teljesí­tményét, akinek névjegye volt ez a produkció, konkrétan a szí­npadmászás, bár az igaz, hogy német barátunk csak korlátozott magasságokig mászott, ellentétben Robival, aki szinte teljesen felmászott a szí­npad tetejére anno pár alkalommal. Természetesen nem mehetünk el a Brainstorm-nak, mint bandának a teljesí­tménye mellett sem, hiszen a szí­npadon uralkodó összeszokott légkörnek köszönhetően a hangszeres szekció is kiváló teljesí­tményt nyújtott, a precí­z Dieter Bernert dobostól, aki úgy püfölte a dobcájgot, mint szódás a lovát, Andreas Mailander-on keresztül, aki végig keményen sikálta a basszusgitárját, egészen a két gitárosig, Torsten Ihlenfeld-ig és Milan Loncaric-ig, akik ugyanúgy a banda motorjai, mint Andy; hiszen mint tudjuk minden szinten rock n' roll, szinte minden rock n' roll, ahogy Laci bátyánk mondaná. A zenéhez való szubjektí­v viszonyulás kiváló példája ez a koncert is, hiszen, csakúgy mint a Gamma Ray, a Brainstorm se változtatott sokat az egy évvel ezelőtti setlisten, azonban a lendületesebb előadás mellett itt akadt pár meglepetés is, ráadásul nagyon ügyesen adagolták, és váltogatták a gyorsabb, durvább számokat, mint pl. a Painside. az olyan közönségénekeltető koncertklasszikusokkal, mint a The Leading, vagy a Doorway To Survive. Az estének, és az eddig fesztiválnak - legalábbis számomra - hangsúlyosan ennek a koncertnek a végén volt a csúcspontja, ugyanis Andy az utolsó előtti számot a Savatage rajongóknak ajánlotta. Néztem nagyokat, mint lelkes válogatottunk a norvégok ellen párszor, és azon gondolkodtam, hogy vajon lehetséges-e, hogy egy világhí­rű banda, aki több koncertnyi műsoridőt meg tudna tölteni olyan saját számokkal, hogy még a leghidegebb szí­vű metálrajongó is elolvadna a gyönyörtől, lehetséges-e, hogy az a power metál banda, aki a mezőny egyik legjelesebb énekesével rendelkezik, azon kevesek egyikével, akiről el tudom képzelni, hogy élőben is vissza tudja adni egy Savatage szám atmoszféráját és zseniális énektémáit, lehetséges-e, hogy ez a banda egy fesztiválon (!) egy feldolgozást toljon el? Úgy látszik ráéreztek, hogy kell lekenyerezni egyes kritikusokat, mert a válaszom igen! Nem más következett ugyanis, mint a világtörténelem egyik klasszikusa, a számomra über alles banda egyik legelső száma, a Sirens! De még hogy! Ha lesz egyszer Sava reunion, és Zak Stevens nem vállalná el az énekes szerepét, és Damond Yiniva is vonakodna valamilyen okból, arra mérget lehet venni, hogy Andy B. Franck tökéletes lenne erre a szerepkörre! Kiválóan, hiba nélkül tolta el ezt a nem túl könnyű nótát, Oliva mester zsenialitásának "élő bizonyí­tékát", és hát azok sikolyok a szám végén... a szirének okozta gyönyör se érhetett el sokkal magasabb fokot... Majdnem 4 perc a mennyekben, tömör gyönyör és katarzis, géniuszok megnyilvánulása egy kis elektronika és pár hangjegy mixe. A koncert lezárásaként pedig mi más jöhetett volna, mint az mézédes, már-már sziropos All Those Words, mégis csak saját szerzeménnyel akartak elbúcsúzni az általuk igen, és nem érdemtelenül kedvelt közönségtől. Fergetes koncert, egy fergetes bandától. Brainstrom: visszavárunk! Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt. "Are they real? / Is this just a crazy dream?" Setlist Worlds Are Coming Through Blind Suffering The Leading Painside Highs Without Lows Hollow Hideaway Shiva's Tears Liquid Monster Doorway To Survive Sirens (Savatage) --------------------------------------- All Those Words Tomka A képeket Szakáts Tibor készí­tette.