Felszállt a bí­bor léghajó: Cry Free, Session (Purple-Zeppelin Jam) - Veszprém, Expresszó, 2011.12.16.

írta Bigfoot | 2011.12.23.

Harmadízben került sor arra a megmozdulásra, amikor hazán jeles Purple Cover Bandjéhez a veszprémi (egykori?) Session Led Zeppelin Tribute banda is csatlakozott a színpadon, és a két legnagyobb hatású hard rock legenda dalait egy műsoron belül mutatták be. Nem új keletű ez az együttműködés, - a két banda évek óta jó kapcsolatot ápol egymással - hiszen az elmúlt években többször is közös bulikon játszottak, vagy egy tag vendégeskedett a másik csapat buliján, de ilyen szoros együttműködésre ez év őszén került sor először.

 

 

Megmondom őszintén, rengeteg dolog történt ebben a három órában. Az egy dolog, hogy a zenészek folyamatosan váltották egymást a színpadon, de olyan intenzitással, és különleges körítéssel tálalták a két rocklegenda örökzöld nótáit, hogy egyik ámulatból a másikba estünk. Csak ki ne hagyjak valamit!

Tíz óra körül lépett a Cry Free a deszkákra, és egy háromnegyed órás támadásban a Hush kivételével a klasszikus Gillan-éra jól ismert dalait zúzták. Ez utóbbi szó a Speed Kingre volt leginkább jellemző, bár Soós Norbi és Lee Olika szép felelgetős betétet elhelyezett a dal közepén. A Lazy-ben nem Atka, hanem egy vendég, Bola Tipcsi fújta a pofagyalút… Mit mondjak, szép nagy tüdővel rendelkezik a srác, és technikája sem annyira rossz, sőt…. Később is visszatért. Aztán Atka feltette a kérdést a zsűrinek, mely balladát szeretnénk hallani, a Child In Time-ot vagy a When A Blind Man Criest. Az utóbbi mellett tettük le voksunkat. Újabb szereposztáshoz érkeztünk, hiszen, Nagy Gergő és Cseh Balázs tűnt fel, és Tatai Tomi dobossal már hárman voltak a színpadon Session-ből. Horváth Ákos, a Bluesberry gitáros-énekese is csatlakozott a jammeléshez, és a program egy korszakkal későbbre ugrott. Ezúttal a Purple harmadik, a David Coverdale-Glenn Hughes páros fémjelezte felállás szerzeményeit interpretálták, ezúttal már nyolcan, (Kecskeméti Csabi lement, Balázs is elegendő volt a basszus kezeléséhez.) így Ákos, Atkával együtt nyomta a Stormbringert és a Lay Down, Stay Downt. Következett a az igazi kapcsolódó pont, hiszen az egyetlen David Coverdale – Jimmy Page album iniciáléját a Shake My Treet Oli együtt nyomta a Sessionnel, ezután pedig felszállt a Zeppelin – Bíbor Ködben. (Bocs, hogy Hendrixet is idekevertem, nem volt szándékos.) A gyilkos erejű Nobody’s Fault But Mine-ban Gergő még mindig Olival osztozkodott, A Ramble On-ban és a Thank You-ban Csabi helyet cserélt Balázzsal, sőt Jamie Winchester is előkerült valahonnan egy akusztikus gitárral és persze énekhangjával együtt. A Thank You-t a végére felgyorsították, és ötletesen beleemelték a gitászólóba a Guns ’n’ Roses Sweet Child O’ Mine-ját, - Geri és Oli szenvedélyes előadásában. Brutális váltás következett: Czuczor Tomi, - akit a Session oldalán sokszor beszállt akusztikus gitárral, ha éppen ilyen zenéről volt szó - lépett a mikrofon mögé, és Willie Dixon blues-át, az I Can’t Quit You Babe-et (az első Zep albumon hallhatjuk) olyan elánnal nyomta, hogy szó beszakadt, hang fennakadt. Nem így ismertük őt. Aztán Moby Dick-re vadásztak a fiúk – Tomi technikás dobszólójával fűszerezve – mindezt vegyítve a Purple Rat Bat Blue-jával, ugyanis a két dal alapriffje kísértetiesen hasonló. Végül, Tomi magánszámát is Purple-lel, a The Mule-lal zárták. Ha már itt tartunk, mondjuk el, hogy Tomi egy rövid kis dob videóval jelentkezett, mely a yoube-on fellelhető, ahol tudását oktatási célzattal mutatja be. Ifjú dobosoknak nagyon hasznos kiadvány! Jött a Stairway To Heaven, három gitárral: Jamie, Oli és Gergő teljesen összehangolt, csodás játékával, és Ákos ismételten bebizonyította, hogy nagy torok. A főműsor egy olyan brutális Kashmirral zárult, hogy majdnem ránk omlott a födém. Szerintem ez az a Zep dal, ami a legjobban áll Atkának, és ezúttal is nagyot énekelt. 

A „We want more!” szekciót a Whole Lotta Love-val nyitották, a Zephez hasonlóan megtoldották egy kis egyveleggel, bár ide még a Purple Foolsának misztikus gitárbetétje is belefért. A Highway Start szinte speed metalbam darálták, Norbi le is operálta hammondja tetejéről a szintit a végére. A teljes létszámban előadott Rock ’n’ Roll és Smoke On The Water felette a pontot az i betűre.

Nem tudok arról, hogy a Zep és a Purple valahol együtt léptek volna fel, de az biztos, hogy ilyen körítéssel még soha nem adták elő a dalaikat. Dramaturgiailag is nagyon komoly munkát végeztek a fiúk, nem csak a próbateremben, hiszen, ilyen precízen egymásra építve a két zenei világot hallatlan ötletességről tesz tanúbizonyságot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy nappal később a budapesti Fáklya Klubban egy igencsak eltérő programmal álltak ki. Nagyszerűen megtalálták a kapcsolódási pontokat mindegyik félnél, tökéletesen egybeolvasztva a Led Zeppelin és Deep Purple világát. Folyatatni kellene, de minél hosszabban.

 

    Elhangzott dalok

HUSH
STRANGE KIND OF WOMAN
SPACE TRUCKIN’
WOMAN FROM TOKYO
SPEED KING
LAZY
WHEN A BLINDMAN CRIES
BLACK NIGHT
STORMBRINGER 
LAY DOWN STAY DOWN 
SHAKE MY TREE 
IMMIGRANT SONG 
NOBODY'S FAULT BUT MINE 
RAMBLE ON 
THANK YOU
I CAN’T QUIT YOU BABY 
BLACK DOG 
BABE I'M GONNA LEAVE YOU 
MOBY DICK-RAT BAT BLUE-THE MULE
STAIRWAY TO HEAVEN 
KASHMIR
 
Ráadás
 
WHOLE LOTTA LOVE/Medley: Fools, Dazed And Confused, Communication Breakdown
HIGHWAY STAR
ROCK AND ROLL
SMOKE ON THE WATER                                                                          

Legutóbbi hozzászólások