Masters Of Rock 2006 - Vizovice 2006.07.14-16. 1. rész

írta szakáts tibor | 2006.07.19.

Törzsolvasónk és Barátunk, savafan, és a CSLP-s fiúk Vizovicében jártak, hogy megnézzék az idei Maters Of Rock fesztivált és hogy élménybeszámolóval térjenek haza, melyet kizárólag a Hard Rock Magazin olvasói élvezhetnek három részen keresztül! A csehországi Vizovicéig kellett elmenni, hogy megnézhessük a "jófajta" metál vonal bő elitjét. Ez volt az a fesztivál, ahol szinte minden nemzetközi fellépőt valamilyen szinten kedvelünk... Alig négy és félórás út után már az egyik bejáratnál találtuk magunkat. A fesztivál az R. Jelinek likőrgyár területén került megrendezésre. Mintha fesztivál helyszí­nnek találták volna ki. Ezzel nem is lett volna baj, de í­gy a cikk elején essünk túl a fekete leveseken. Mert sajnos, volt belőle néhány. Csehország ezen részén senki nem beszél semmilyen európai nyelvet. Se a hotelos (aki azért valamennyit tudott), se a beengedő, a hivatalos pólóárus, senki. A kiszolgáló személyzet között találtunk egy bácsikát, aki beszélt picit magyarul, í­gy hozzá jártunk 3 napig kolbászért.:)) Nagyon furcsán oldották meg a mellékhelyiség kérdést is. Egy helyre volt összegyűjtve az összes, a fesztivál egyik sarkában. Akire a dedikálós részen, vagy a 2-dik bejáratnál, vagy a hivatalos fesztivál shopnál jött rá a szapora, az bí­zhatott benne, hogy kibí­rja, amí­g áthámozza magát az egész fesztivál területén, és embertömegén. A két kivetí­tőn folyamatosan késett a kép. A mai technikával (is) simán orvosolni lehetett volna ezt a hibát. Nagyon zavaró volt, hogy ha néha elkalandozott a figyelmünk a szí­npadról, akkor mindent késve láttunk. Ahhoz pedig elég nagy volt a kivetí­tő, hogy vonzza a szemet. A két "ringszpí­ker" nem kimondottan hozta lázba a közönséget a zenekarok bejelentésekor. Mintha valami kötelező felolvasást tartottak volna. A közönség cseh része abszolúte nem tudta énekelni az angol refréneket. Szegény zenekarok szenvedtek is rendesen. A dedikálások. Lovagkori szerelésben és reggel hatkor kellett volna sorba állni, ha akartál valamit. A kordon közvetlenül a sátor szélénél kezdődött és ott nyomult a tömeg. Nem pörgettek úgy minket mint itthon, ahol azért halad a nép. Itt volt olyan 5 perc, amikor összesen 1 ember jött ki a végén. Nekem sikerült a hosszú kezem miatt a Kreatorral dedikáltatni, de csak úgy, hogy a második kerí­téstől soron kí­vülről benyújtottam a képet. Az Edguy dedikáláson nem kis tolakodásba került a bejutás. Itthon sokkal kultúráltabb a dolog, viszont itt hatalmas volt a fejetlenség. A fesztivál hivatalos boltja egy katasztrófa volt. Az tuti, hogy a marketinges górét páros lábbal rúgnám ki. A fesztivál igazán első napjának az elején már a fehér fesztivál póló elfogyott, feketéből is alig volt. A kiszolgáló személyzetből egy ember makogott valami angolul. Szerintem a fesztivál pólókat valami kí­nai árustól vásárolták, mert az XXL-es méret is alig ment rá a normál emberi méretekkel rendelkező haverokra. És már akkor kijelentették, hogy ennyi van, és nem lesz több. Aztán a hivatalos cuccok nagy része szombat reggelre el is fogyott. Csak pár matrica, toll és apróság maradt. Gáz!!! És akkor maga a fesztivál. Elsősorban a nemzetközi bandákat láttuk. A helyi zenekarok túl korán kezdtek az előző esti (illetve aznap hajnali) záráshoz képest. Ami az egész fesztiválra elmondható, hogy aránylag jól szóltak a zenakarok. Volt, amelyik kifejezetten erősen szólt. Tanulhatnának a magyar fesztiválok hangmérnökei. Az első zenekar, akiből láttunk valamit, az a német Tamoto volt. Az énekes kicsit hasonlí­tott Mats Léven-re. A zenéjükkel nem volt semmi gond egy fesztivál bemelegí­tésnek tökéletesen megfeleltek. A gitáros-vokálos fazon hörgősebb részei annyira nem jöttek be. Amúgy egy hallgatható hard rock muzsika volt, az On my mind számuk maradt meg bennem. A Kreatort nem először látjuk már. Kicsit furcsa volt a zenéjüket ragyogó napsütésben hallgatni. Nekem annyira nem jön be ez a fajta zene, de egy fesztiválon elmegy. Amúgy magukhoz képest jól nyomták. Finom kis zúzdát adtak elő ezen a délutánon. Az utána következő The Gathering már a szigeten sem tett rám mély benyomást. Ott sem tetszett a zenéjük. Ezzel most is í­gy voltam. Az elejébe belehallgattunk, de utána egy kis sétát tettünk a terület feltérképezésére, illetve az iszonyatos meleg hatására megszomjazó rockerek valami nedű után néztek, hogy az est hátralevő részét jól viseljük. Mert látni és hallgatni való volt még dögivel. Következett egy nagy fehér folt. Lassan csak pár olyan zenekar maradt a kedvenceim közül, akiket nem láttam. Vagy már nem is fogom, mert nem léteznek, vagy mert nem jönnek errefelé. A Whitesnake is e fehér foltokat képviselte eddig. Anno nagyon sokat hallgattam a zenéjüket. És nem gondoltam volna, hogy még élőben hallhatom a klasszikusokat. Az agyon dicsért új DVD-jüket nem láttam. Ezért is vártam nagyon, mi az, ami ennyire nagyon jó. És nagyon nem kellett csalódnom. Coverdale még mindig hihetetlenül jó énekes. És teszi mindezt mindenfajta megerőltetés nélkül. Lazán hozza a nehezebb témákat is. És ehhez tartozik egy fiatalos külső, köldökig kigombolt fehér ing, ahogy az dukál ehhez a zenéhez (egyébként a köldökig kigombolt ing sláger volt a hétvégén a zenészek közt). És a maga köré gyűjtött "fiatal suhancok" is nagyon jó zenészek. Mondhatni profik a szakmájukban. Egy igazi best of programot nyomtak. Ami miatt mégsem ez a koncert volt számomra a hétvége bulija, az a gyors egymásutánban elnyomott két gitárszóló a dobszóló és az azokból kifolyó lassú szám. Számomra ez a kb. negyed óra nagyon leültette a bulit. Attól függetlenül, hogy a puszta kezű dobszóló zseniális volt. Én jobb szeretem azokat a szólókat, amik valamiért különlegesek. A csak sima dobolás és virgázás már nem hat meg annyira. Ahhoz már túl sok szólót láttam. Mindent összevetve egy nagyon erős koncert volt, és aki valamennyire is rockszerető, annak nem szabad kihagynia a Pecsás bulit. Nagy élmény lesz. A fesztivál néhány exkluzí­v programjának egyike következett. Kicsit várni kellett rájuk, mert nem stimmelt valami. Ami meglepő volt, mert szinte végig betartották a kií­rt időpontokat. Mint azt sokan tudják, a zseniális torkú Jorn Lande elhagyja a Masterplant. Még a nyáron lenyomnak pár leszervezett fellépést. Ezek egyike volt ez. Kí­váncsi voltam, mennyire lesz érezhető a dolog. Semennyire. Jól nyomták a fiúk. Főleg a második lemez anyaga ment, de persze az első tuti témáit is megkaptuk. Lande nem kimondottan szántotta fel a deszkákat, mintha tojásokon lépkedett volna (és néha megrángatta a mikrofonállványt), de ahogy énekel.... Hiányozni fog a zenekarból, igaz ilyen torok minden zenekarból hiányozna. A program hajnal kettő után ért véget, és egy záró kolbász kí­séretében elvonultunk a szállodába kipihenni magunkat, hogy másnap kipihenve vessük bele újra a zenei orgiába füleinket, és főleg lábainkat... Folyt. Köv... savafan További képek: www.a-cslp.hu

 

 

Legutóbbi hozzászólások