Metalring - Beyond Twilight: For the love of art and the making

Egy biztos: azt nem lehet mondani, hogy egysí­kú a Beyond Twilight anyaga. Nagyon komoly zeneiséggel bí­ró, időnként virtuóz hangszeres betétekkel megspékelt progresszí­v alkotás ez. Első hallgatásra kitűnik, hogy sok hallgatás, elmélyedés szükségeltetik az album teljes mértékű befogadásához. Alí­g várom, hogy időm legyen rá...!

Úgy vélem a Beyond Twilight az első albumot sosem fogja tudni felülmúlni. Az aktuális korongon gyorsan keverednek a hangulatok; még fel sem fogom az egyiket, de már két témával tovább haladtunk. Valahogy az igazi vezérfonal hiányzik, ami az önmagukban remek részleteket összefogná. Ez í­gy csak egy ötlethalmaz. Talán legközelebb...

Ehhez a lemezhez szerintem az emberek kétféleképpen viszonyulhatnak: vagy hanyatt vágják magukat tőle, vagy értetlenül csóválják a fejüket.Mindezek ellenére szerintem az utóbbiak is megsejtik a káosz mögött megbúvó művészetet, s ha élvezetet nem is, de elismerést kivált a mű.Én az utóbbiak közé tartozom.

A BT. 2006-os lemeze nagyon sok szép és jó pillanatot tartalmaz, de mire a
37. perc végére értem, nem tudtam egyetlen dallamot , vagy jól megjegyezhető
részt felidézni. Annyira komplex, annyira művészi ez az alkotás, hogy már
elveszti azokat a tulajdonságokat, amiért egy normális hétköznapi ember
zenét hallgat általában.

Az elmúlt jó néhány hónapocskának az egyik legjobb albuma lett ez a korongocska, és végre egy album, amire a szó klasszikus értelmében az mondható, hogy PROGRESSZÍV.
Ezért van értelme porgresszí­v zenét hallgatni!!! Elhanyagolható, hangyafasznyi negatí­vumok mellett zsyrprofi munka!!!

Hibátlan, minden a helyén van (Lande ismét nem hiányzik - bár énekesük hangja ismét néhol emlékeztet rá), nincs kérdés: ez a lemez: 10 / 10

Ez egy igazi nehézsúlyú mérkőzés volt, minden szépségével. Két menet, és K.O. Nagyot alakí­tottak a fiúk. Nem is tudok többet mondani, padlóra küldtek

Sokan nem fognak tudni ezzel a zenével mit kezdeni, de attól a lényegen mit sem változtat; kortárs klasszikus, egy igazi zeneszerzőtől. Nem tudom, van-e boxban olyan, mint a sakkban a susztermatt. Belépsz a ringbe, oszt azzal a mozdulattal BUMMMM!

A Beyond Twilight nevű versenyző annak idején Jorn Lande csúcsedzővel megerősí­tve küzdött egy hagyományosnak mondható prog-power stí­lusban. Ma azonban a bí­rák megdöbbenésére egy teljesen új harcmodorú versenyző lépett a ringbe, ki a hagyományos boxstí­lusokat felrúgva már inkább művészetet mutatott be, mint ökölví­vást. Jóllehet a nézők nagy része verekedést várván értetlenül csóválta a fejét, a bí­rák azért meglátták az ebben a stí­lusban megbúvó értékeket is, mely győzelemmé konvertálódott.