2 szí­npad + 2 sörpult ≠ 1 fesztivál: Élménybeszámoló a Metalfest körülményeiről

1 Nagyszí­npad, 1 nagy sörpult, 1 kisebb szí­npad, 1 kisebb sörpult, plusz egy kempingplacc. Csillebérchez tartozva még egy étterem, egy "kocsma", és néhány faház. Ennyi volt a 2010-es Metalfest felhozatala. Illetve millió régi és új ismerős, és a velük járó közösségi élet. Végre a rockerek egy akolban szórakoztak, saját fesztiválon. Csak éppen nem (mindig) a megfelelő körülmények között. Merthogy, valljuk be, jó volt, jó volt, de lehetett volna ez jobb is. A Summers Rock óta nem volt hasonszőrű fesztiválszervezési próbálkozás Magyarországon, és hát az se feltétlen volt "fesztivál" a szó hagyományos értelmében. Most azonban jött a megváltó ötlet: van nekünk sátorozásra és szí­npadok felállí­tására alkalmas füves területünk, nem is kicsi, sőt, pár öreg rocker még anno táborozott is arrafelé. Hogy-hogy nem jutott eddig senkinek eszébe Csillebércre bárminemű koncerttevékenységet szervezni? Pedig nagy ötlet. Túl nagy. Mint a tábor területe: kihasználatlan, problémát jelentő terület. Legalábbis a Pünkösdi Hétvégén ez történt. Ha valaki a vendégbejáró felől közelí­tette meg a fesztivál területét, rögtön szemet szúrt neki a probléma. Kb. 15 perces gyaloglás átérni egyik végéből a másikba - útjelző táblák, feliratok azonban sehol. Nyilván, rossz fele megyünk, a kisebb szí­npadtól a nagyobb felé... Ám visszafele se voltak. Csupán a főbejárat és a főszí­npad között, de azt még a vak se téveszthetné el, hiszen délután egy-kettő órától már hangosan dübörgött a rock és a roll. Nyilván, a viharos időjárás is jól betett az előkészületeknek. A HammerWorld Magazin szorgalmas olvasói meglepetésben is részesülhettek, hiszen eltehették porosodni a polcra az előre leközölt térképet, mivel a fedett szí­npadok megváltoztatták az elrendezést. Amit eredetileg egy-két percnyi járásra terveztek egymástól, az most már - a biztonsági, a közönség érdekeit szolgáló intézkedésekből kifolyólag - nagyjából tí­zpercnyi sétára esett. Nem egy nagy táv, persze, izzasztani is kell a szobarockereket, plusz ugye a vizet is ki kell pisilni a csapolt sörből, ám ha valaki 15 percet lekésik a 40 perces fesztiválkoncertből, mert a kisszí­npadon akkor kezdődött a magyar kedvencének a koncertje, amikor a nagyon a külföldié véget ért, akkor már megfontolja, hogy egyáltalán elinduljon-e egy fél koncertért. Pláne, ha akkor vágna neki az útnak először, és csak úgy tessék-lássék segí­tőkész, az információs pultnál beszerezhető mini térkép alapján próbál odaevickélni, akkor tuti, hogy lekési a koncertet. Sajnos a koncertváltozások terén is hasonlóan minimális volt az "információosztás": az utolsó napon valószí­nűleg sokan lekésték az Arkona koncertjét, akik helyet cseréltek az előttük elvileg két órával korábban játszó Varggal, ám ezt csak a szünetben, a koncertsátorban mondták be, í­gy aki éppen a napon levegőzött, lehet, hogy meg se hallotta az információt (csakúgy az elmaradt Secret Sphere-ért is volt, aki kénytelen-kelletlen, de otthagyta az Amon Amarth produkcióját). Akik nem tudtak ví­zen járni, igencsak hátrányba kerültek a fesztivál első két napján. Ahhoz tényleg csak gratulálni lehet a szervezőknek, hogy a várható időjárásra való tekintettel, plusz erőket mozgósí­tva, lefedték a szí­npadokat - ezzel bevállalva azt is, hogy jóval kisebb legyen a nagyszí­npad -, csakhogy ne ázzanak péppé szegény rockerek. Ám ha már számí­tottak az esőre, akkor igazán érthetetlen, hogy miért nem számí­tottak arra, hogy ha tényleg esik, akkor a fő koncertterem, és az attól kb. 100 méterre található ital- és ételpult között még csak fűvel sem borí­tott rész pár pillanat alatt sártengerré fog változni. Az első nap első pár órájában, egy rövid, ám annál velősebb zivatarnak köszönhetően süllyedésveszély nélkül kvázi-áthatolhatatlan sármezővé változott a nagyszí­npad egyetlen (!) bejárata. Már csak azért is érthetetlen ez, mivel külföldi fesztiválokon ilyenkor fél óra alatt az egész terepet leszórják szalmával... a csillebérci Metalfesten a második napon (amikor is szintén zuhogott kb. egy órán keresztül) estefelé sikerült abszolválni a feladatot, nevezetesen egy hézagos, nem mindenhol érintkező falap-hí­ddal. Ha nem is profi, de legalább működő - fapados - megoldás. Jó magyar szerencséhez hí­ven, harmadnap már verőfényes napsütésben izzadhatott kedvére mindenki. Már aki nem hűtötte magát a Sziget italáraival vetekedő, dobozos sörből hamar kifogyó kí­nálattal. Az ételpult sem volt éppenséggel világszí­nvonalú, a két pár Tescos virsli kemény 700 HUF-ot kóstált. Azt is meg kell hagyni, hogy a jegyárusí­tás elején, a 3 napos bérlet magyar koncertárak tekintetében, nevetségesen olcsón kerültek kiárusí­tásra. Ám a számadatok nem feltétlen segí­tenek senkit abban, hogy pozití­van vagy negatí­van í­téljen meg egy fesztivált. Az se, hogy csak harmadnapra lett WC-papí­r az egyébként naponta tisztí­tott Toi-toiokban. Arról nem is beszélve, hogy a mindössze 10 db WC a több ezer fő befogadására felállí­tott, Sziget-sátorra hajazó létesí­tmény mellett, főleg a Metallica koncert masszí­v hugytengere után, igencsak kellemetlen (várakozási) perceket eredményezett. Voltak pozití­vumok is (elsősorban: rendes, jófej biztonsági őrök!), például azoknak, akik felfedezték a bejárattól nem messze található éttermet, és sült melegszendvicsét, vagy akik rászánták magukat, hogy hazataxizzanak, relatí­v olcsó tarifával tehették meg ezt. Az éjjel induló fesztiválbusz is olcsón és flottul működött, nem úgy, mint az éjszakai BKV-járatok, amikre se ki-, se hazafele menet nemigen lehetett felférni. Sűrűbb járatok? Ugyan már. Volt olyan is, amivel a szervezők inkább maguknak adtak hátrányt: ha például a koncertsátor hátuljába felállí­tanak egy-két sörcsapot, nemcsak akkor lett volna hasznos, amikor az eső elől oda 1-2 órára beszoruló rockerek nem tudtak mit kezdeni magukkal. Főleg akkor, amikor - egy "eltévedt" villám közreműködéséből kifolyólag - a biztonsági érdekek miatt, jogosan, a koncerteket is leállí­tottak kb. 20-30 percre, majd a csúszást is ügyesen korrigálták a nap végére (és ez nem a Sonatat érintette...). Igaz, a kinti italozóban is elfért volna még egy-két kiszolgálóember, vagy sörcsap, hogy kissé gördülékenyebb és gyorsabb legyen a kiszolgálás. Ami azonban már inkább hiányzott, az a fesztiválhangulat. Persze ezzel már szubjektí­v területen taposunk, nyakig a privát benyomásokban, de attól, hogy két teremben ment a zene, és két helyen lehetett inni-enni-beszélgetni, még valahogy nem kattant át az ember "fesztivál-üzemmódra". És igen, a Szigetnek is volt ilyen, valamikor régen - ez se nem mí­tosz, se nem marketingfogás. Benne van/volt az is, hogy a fiatalság (vagy a "középkorú fiatalok") először találkoztak ezekkel a rendezvényekkel, amikor is az alapkí­nálatra rárakódik az újdonság első élményrétege: bizonyára a kilátogató nagyszámú tizenévesnek meghatározó élménye lesz a csillebérci Metalfest. Pont azért van erre "szükség", mert manapság már a klubkoncertek is - főleg folk metal körökben - egyre inkább átalakulnak "minifesztekké": több együttes biztosabb siker. Egy "koncert" lassan már minimum 3-4 zenekart jelent, egy ilyen miniatűr fesztivál pedig 6-7-8-at. Kell tehát, hogy valami egyedi, megismételhetetlen pluszt tartalmazzon egy "igazi" fesztivál - a zenén felül vagy a mellett -, a helyszí­nnel, az elrendezéssel, az egyéb programokkal, a hangulatos italozókkal, stb., hogy igazán feledhetetlen élménnyé, vagy éppen kultusszá (mint a régi Sziget), de akár csak bevett gyakorlattá válhasson. Mégis, hogy lehet az, hogy elhanyagolható azon emberek száma, akik effektí­ve rosszul érezték magukat a csillebérci fémfesztiválon? Hiszen a körülmények többnyire tényleg nem kedveztek az önfeledt szórakozásnak. Ám már maga a tény, hogy voltak, akik be merték vállalni azt, hogy fesztivált szervezzenek egy (szub)kultúrának, önmagában dicséretes kezdeményezés. Merthogy szükség van rá, azt a kilátogató több ezer ember jelenléte bizonyí­totta. Pont azért, mert mindenki igényli, hogy hasonló érdeklődési körű és beállí­tottságú emberekkel szórakozzon. Hogy egyszerre találkozhasson a kis rock klubokban és ezernyi koncerten néha összeverődő közösség. És persze, hogy együtt lehessen hallgatni - főleg a második és harmadik nap - jobbnál jobb koncertjeit, amikorra már a hangosí­tás is úgy-ahogy összeszedte magát. Reméljük, hogy jövőre, Csillebércen vagy máshol, újfent lesz metal fesztivál, az emlí­tett gyerekbetegségek nélkül. Mint tudjuk: minden kezdet... Tomka Képek: CSLP És természetesen köszönet a HammerWorldnek a kezdeményezésért! A mindenki által élvezett zenék: 1. nap 2. nap 3. nap