Ősrobbanás az újkorban!: Dinamit, Papa Blues Band, Időgép - 2010. 02. 20. Pecsa
írta Hard Rock Magazin | 2010.02.26.
Vajon van-e P. Mobil Tunyó nélkül? Van-e P. Box Vikidál nélkül? Van-e Pokolgép Kalapács nélkül? Van-e Piramis Révész nélkül? Ezekre és a világ számtalan zenekaránál történt hasonló kaliberű változásokra keresi a választ mindig a rajongó, ami bizony meg is oszt sokakat. Az előbbiekre már megkaphattuk a feleletet, de vajon... ...van-e Dinamit Vikidál Gyula nélkül? Biztos sokan vannak, akik e kérdés miatt érkeztek a Pecsába szombaton este. Hogy megkapták-e a választ? Minden bizonnyal ki-ki maga döntötte el és ebben ismét csak szubjektív a vélemény, de egy tény, a buli után nagyon sok elégedett és mosolygós arccal találkoztam, viszont ennyire azért ne szaladjunk előre, hiszen az estének két fellépője volt még. Időgép Pénteken délután, a szerkesztőségi munkákba belefeledkezve hallgattam a Rocközön délutáni adását, ahol az Időgép zenekar képviselője volt a vendég. Természetesen a másnapi koncert is szóba esett (főleg annak fényében, hogy a csapat a Városligetből azonnal a Crazy Mamába indult, így adva aznap dupla bulit), ebből tudtam meg, hogy az Időgép fogja nyitni az estét, méghozzá este hét órakor. Olvasóként mindig is utáltam azokat a koncertbeszámolókat, amikor az író rögtön szabadkozással kezdi, hogy tulajdonképpen miért is maradt le a bemelegítő csapatról. Én nem is fogok most szabadkozni, hiszen időben indultunk el a bulira, de fél hét után nem sokkal, éppen a bejárathoz érve hallottuk, hogy a csapat már javában játszik. Picit dühített a dolog, mert jó alkalomnak találtam végre megismerkedni Velük ilyen nagyszínpados körülmények között, de sajnos csak a műsoruk utolsó harmadára jutottunk be a terembe, amiből pedig nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ettől függetlenül abból a néhány dalból ki lehetett szűrni, hogy egy nagyon felkészült társasággal állunk szemben, viszont azt is rögtön lecsekkoltam, hogy nem feltétlen ez a közeg az ő igazi terepük. Később kiderült, hogy van is némi igazság abban, amit ott éreztem, mert szemtanúk szerint a Crazy-ben hatalmas bulit nyomtak este. Remélem, legközelebb többet kapok az Időgép zenekarból. Papa Blues Band A Papa Blues Band már bemutatkozott a nagyérdeműnek magazinunk hasábjain is. Orosz Győző a rock és a blues zene nagy veteránja kis hazánkban, aki tapasztalatából adódóan, nagyon jó kis csapatot rakott össze. Mind a programjuk, mind az alázatuk a muzsika és a szóban forgó rendezvénnyel kapcsolatban példaértékűnek mondható, amit szemmel láthatóan a közönség is díjazott. A fiatal muzsikusokon időnként észre lehetett venni némi megilletődöttséget, de hangszeres tudásukkal és az elővezetett dalokkal nagyon megnyertek maguknak. A Papa Blues Bandet minden fesztiválszervezőnek a figyelmébe ajánlom, velük nem lehet mellényúlni! Szakáts Tibor Dinamit Másokhoz hasonlóan jómagam is kétségek közepette, de reménnyel teljesen indultam a Városligetbe. Egy rossz hírekkel tűzdelt hét után bíztam benne, hogy felüdülést jelent majd a Dinamit koncertje, szerencsére nem csalódtam! Sőt! A bemelegítő bandák megfelelően "szították" fel a hangulatot, igaz a kezdetekkor viszonylag kevesen voltunk a csarnokban. Ettől függetlenül bíztam benne, hogy megtelik a küzdőtér, s ha ki nem is döntötte az embertömeg a Pecsa oldalát, elegendő létszámú rajongó töltötte meg a teret, mire a "főműsor" elkezdődött. Pirotechnika helyett hangrobbanással indított a csapat, azonban "minden kezdet nehéz". Rögtön a nyitó, Dinamit a vérem c. számban elromlott a mikrofon (képletesen szólva, elszakadt a kanóc), ami szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarta a közönséget, azonnal kisegítették az énekest. Ezzel csapjunk is a közepébe! Ha már Kálmán Gyuri került szóba, nem lehet, nem szabad, sőt a legnagyobb bűn lenne megjegyzés nélkül hagyni a frontember produktumát. Gyuriról a bennfentesek jól tudják, hogy tapasztalatban nem szenved hiányt, több zenekarban is énekelt, épp az általa alapított Pandora hozta meg a lehetőséget, hogy példaképe, Vikidál Gyula helyébe lépjen. Ha kigondoltam, kimondom: Kálmán Gyuri ma hazánk egyik legjobb énekese! Mindamellett, hogy tökéletes hangi adottságokkal és remek színpadi kiállással rendelkezik, félretéve a nagy öregek előtti tisztelgést, vérprofi módon, mégis rendkívüli alázattal adta elő a himnuszokat. Lenyűgözött, pedig olyan legendás zenészek oldalán, akiket ekkora nimbusz vesz körül a magyar rock életben, nem lehet egyszerű feladat játszani. Németh Gáborról köztudott, hogy nem csak hazai színtéren, de nemzetközileg is méltán elismert dobos, játéka minden (azaz nem csak a hozzám hasonlóan, az ütős hangszerek iránt érdeklődő) emberek számára csoda. S hogy a fantasztikus futamok mellett, szinte végig mosoly ül az arcán, csak bizonyíték végtelen elhivatottságára és a zene, valamint a közönség iránti szeretetére. A szintén alapító, Papp Gyula is kitett magáért. Teljes átéléssel, odaadással "döngölte" a billentyűket, grimaszai néhol ijesztőek, néhol mosolyt fakasztóak voltak, de ez mit sem vont le előadásából. Láthatóan, rendkívüli módon élvezte a koncertet, s e jókedvből igyekezett adni zenésztársainak és a közönségnek is. Maradéktalanul sikerült! A harmadik ős-tag, Szűcs Antal Gábor sem felejtette el, hogy miként kell bánni a pengetővel. Üdítő volt látni újból a rock gitáros szerepben, bárki bármit mond, ez az ő valódi világa. Ízes, összetéveszthetetlen stílusa szerves része a Dinamit nótáknak, nélküle szinte elképzelhetetlen lenne azok előadása (bár senki sem pótolhatatlan, mint tudjuk s mondják a tapasztaltak). Az eredeti basszeros (Lojzi) helyébe lépő Zselencz "Zsöci" László mind zenei, mind emberi tekintetben méltó választásnak bizonyult. Végtelen szerénysége, nyugalma elfedte ugyan a valóságot, hiszen olyan magabiztosan, feszesen hozta az alapokat, mintha valódi robbantásra készült volna. Így utólag a véletlen műve, de keretes szerkezetté válik a bemutatás, hiszen ahogy elsőként Kálmán Gyuri, végezetül is a fiatalabb generáció egy tagja, a Philadelphia és a Pandora zenekarból ismert Lovas János említése sem maradhat el. Remek gondolat volt megerősíteni a gitáros szekciót, egyrészt dögösebb lett a hangzás, másrészt Jancsi nem ritmusozásra, hanem teljes értékű muzsikálásra hivatott, nem is szorult a háttérbe. Szinte valamennyi gitárszóló unisono, azaz Gáborral együtt hangzott el, s bátran kijelenthetem, keresve sem talált hibát a kukacoskodó kritikus. A profi szint, ahogy barátom mondaná: "Röneszánsz becslés" ehhez képest, ez kérem a csúcsok csúcsa volt! A szemlélő méltán mondhatja e sorok olvasásakor, hogy írásom nem több mint egyszerű ömlengés. Elismerem, az! Említhettem volna, hogy hányan támasztották a pultot (nem titok, magam is elvégeztem a napi penzumot) vagy, hogy beért a dohányzási tilalom (egyetlen bagóssal sem találkoztam a koncertteremben), de szóba hozhattam volna a "szakma" képviselőit is (mert bizony szép számmal voltak jelen), ám most sem jut eszembe más, minthogy arról beszéljek, miként kell egy legendát feltámasztani. Mindezt petárdák, tűzeső, hatalmas látványelemek nélkül, egyszerűen csak a muzsika erejével. Hát így! Remek szombat esti programot kaptunk, bánhatja, aki kihagyta, de reménykedjünk, hogy a Dinamit útja tovább folytatódik, vélhetően találkozunk velük a nyári fesztiválokon és a koncerttermekben. Ezt a produkciót mindenkinek látnia kell! Vigyázat, robbantás következik! Az elhangzott dalok listája: Dinamit a vérem
Senki se szóljon hozzám
Külvárosban születtem én
A pók
Engem ne sajnáljatok
Ott van a híd
Te mondd meg
Igazság
Arcok álruhában
Tanulj meg sírni
Neked adnám a világot
Néma kőszobor
Csontváz
Tűz van
Dzsungelharc
Mi ez az érzés
Tinédzser dal
Tépd el az időt
+ Dinamit a vérem pearl69 Fotók: Szakáts Tibor Köszönet az élményért a Petőfi Csarnoknak!
Legutóbbi hozzászólások