Zsonglőrök, Tűznyelők, Akrobaták és a Porondmester: Hobo lemezbemutató koncert, 2009. 12. 05. Millenáris
írta szakáts tibor | 2009.12.12.
Az év nagy meglepetése Földes László, alias Hobo szólólemeze, ami nemcsak magazinunk szerkesztőségében ért el nagy sikert. A Circus Hungaricus olyan erős anyag lett mind zeneileg, mind a mondanivalóját tekintve, hogy evidens volt egy, a friss dalokat és azoknak szerzőit, valamint muzsikusait bemutató koncert. A korong megjelenése, majd az előadás hírének elterjedése után, számomra az egyik legjobban várt koncert... ...azonban nem igazán hozta vissza azt a lelkesedést és örömet, amit az ezüst korong adott a hallgatása után, de ne menjünk ennyire előre. A koncert kezdése előtt nem sokkal szinte mozdulni sem lehetett a Millenáris előterében, ami arra utalt, hogy az "üzenet" sokakhoz eljutott, és végre újra van érdeklődés a minőségi zene és a gondolatébresztő versek iránt. Aztán a teremben való elhelyezkedés után az volt az érzésem, mintha pont annyi ember jött volna el, mint amennyi szék van. Valahogy olyan volt, mint egy ünnepi vacsora, ahová név szerint hívják a vendégeket. Ha nem is így volt, de azért érezni lehetett a közönség összetételéből, ide nem kimondottan a kíváncsiskodók jöttek el, sokkal inkább egy törzsközönséggel találtam magam szemben, akik között egy kicsit úgy éreztem, ki is lógok a sorból. Úgy döntöttem, ha már ez az érzés kerített hatalmába, akkor a lelátó tetejéről nézem végig a bulit, így talán többet kapok abból a miliőből, ami körülveszi a művészt és produkcióját. Rövid csúszással az előadás a lemez kezdő taktusaival indult, hogy a Circus Európa átcsapjon a HBB második nagylemezének egykori kezdődalába, ami az eredetije is a jelenlegi műnek. A Cipolla lovag után érkező Tobacco Road előrevetítette, hogy itt nem kizárólag a Circus Hungaricus albumra támaszkodik az előadás, hanem egy mondhatjuk, Hobo életművet kapunk, ami önmagában csak színesít(h)ette volna az estét. Így utólag nem igazán tudom eldönteni, mi lett volna a jobb megoldás, hogy a friss anyagot egy az egyben lejátszani és utána, mint egy ráadást elővezetni a további dalokat, vagy jó volt ez így, néha megtörve az eredetileg számomra konceptalbumnak tűnő koncepciót? Tényleg nem tudom, így nem is véleményezném, csak a gondolattal játszottam el... Két új dal következett, ami után rögtön eljött számomra az est mélypontja, a szökött fegyenc balladájának igen keservesre sikeredett előadása. Az elmúlt időkben a sok évforduló miatt (HBB 30 éves, Bill 60, stb...) ezt az örökérvényű Hendrix balladát többször hallhattuk Hobo és Bill előadásában, ami mondhatom, mindegyik alkalommal a koncertek csúcspontja volt, itt viszont nagyon nem ült a dolog. Először azt hittem, az én készülékemben van a hiba, de az előttem ülő, haja természetes színezetéből láthatóan nálam valószínűleg sokkal többet megélt úriember is igencsak csóválta a fejét a dal közben. Szerencsére a sorban egy nagy kedvencem következett, a Még Élünk című HBB albumról József Attila Nagyon Fáj c. versének zenés adaptációja, ami erősen visszahozta a bulit. A nagyok sorát két Tom Waits dal folytatta, amit Hobo Nemes Zoltán zongorista kíséretében adott elő. Az Úr színe előtt való megjelenésre felhívó, majd az új évezred első HBB albumáról játszott dalok után jött el a pont, amit már nagyon vártam ezen az estén. Rúzsa Magdi tehetségét annak idején, amikor a Megasztárban feltűnt, én Cserháti Zsuzsáéhoz hasonlítottam, amit most is fenntartok azzal a kiegészítéssel, hogy Magdinak nemcsak a hangja, de színpadi előadása is alázatos és profi. Természetesen az énekes hölgy az új albumon szereplő duett kedvéért jött el ezen az estén a Millenárisra, de ha már ott volt, kapott két dal erejéig lehetőséget, hogy maradjon a világot jelentő deszkákon, egyfajta jutalomjáték gyanánt. Az AC/DC Highway To Hell slágere után, Janis Jophlin Piece of My Heart című opusza érkezett, amit követően, ha haza kellett volna mennem, már elégedett lettem volna. Viszont mielőtt ezt megtettem volna, ismét három dalt hallhattunk a Circus Hungaricus-ról, amit a koncert újabb csúcspontja követett a Hetedik előadásával. Hobo itt már fürdött a közönsége szeretetében és a koncert hangulatában, amit nem is tudott a színpadról élvezni, így lejött a széksorok közé, hogy együtt énekeljen az arra vállalkozókkal. Elnéztem ezt a 64 éves embert, aki mint gondolkodó, költő, zenész és színész, meg tudott maradni gyermeknek, és meg kell mondjam, némi irigység fogott el a szó jó értelmében...
A Kex, Zöld Sárga dalára újabb vendéget köszönthettünk Varga Bori személyében, aki furulyán kísérte Baksa-Soós János dalát, amely szám elmaradhatatlan kelléke egy Hobo koncertnek. A főműsoridőre három szerzemény maradt még a friss korongról, amibe ügyesen beágyazódott a Közép-európai Hobo blues második tétele, majd a Kisemberrel búcsúztunk a hivatalos programtól, hogy egy őrületes tempójú ráadásban legyen részünk, a pár perc híján három órás előadáson. És akkor essünk túl a nehezén, bár talán jobb lett volna ezt az elejére hagyni. Hobo jelenlegi zenekara, akik Madarász Gábor vezetésével az albumon is közreműködtek, mind egytől-egyig kiváló muzsikusok, akikért verseng a szakma, de... Én ennyi hibával előadott koncerten már régen voltam. Olvasva a neveket és meghallgatva a lemezt, azt hittem Hobo lemezbemutató koncertje az év egyik legjobb bulija lesz számomra, de korántsem így lett. Valahogy olyan érzésem volt, mintha ez a koncertműsor nem lett volna összepróbálva, és ha volt is erre vonatkozó találkozásuk a zenészeknek, akkor azon a szeánszon a főhős biztos nem vett részt. Mit mondjak, az egyébként pazarul összeállított műsorra ez a hiányosság nálam nagyon rányomta a bélyegét. Még egyszer mondom, le a kalappal a profi muzsikusok előtt, hiszen nem a hangszeres tudásukat, vagy egyéni teljesítményüket kritizálom, de egy kisebb hangszeres bravúrokat elővezető, ám sokkal összeszokottabb csapat ezt a feladatot véleményem szerint jobban megoldotta volna, és abban az előadásban talán még benne lett volna az a bizonyos feeling is, ami itt kinn maradt a téli hidegben az utcán. Circus Európa / Hobo blues I.
Cipolla lovag
Tobacco road
Kéne egy világszám
Sorozatlövő
Hey Joe
Az oroszlánszelídítő
Nagyon fáj
Matilda
Az idő
Indulnod kell
Ülni, állni, ölni, halni
Bolondok hajója
Highway To Hell
Piece of My Heart
Madárijesztő
Késő van már
Nagy vihar jön
A hetedik
Merlin
Zöld sárga
Vén marhák
Bolond lett a bölcsből
Hobo blues II.
Circus HungaricuS
Kisember A rock and roll mindenkié
Gimme Shelter
Bye bye Johnny Szakáts Tibor Fotók: Pearl69 Köszönet Naszály Györgynek és Rozsonits Tamásnak.
Legutóbbi hozzászólások