Metalring: Steve Vai : - Real Illusions: Reflections

írta garael | 2006.02.26.



Steve Vai a gitár egyik legnagyobb mestere, művésze. Új alkotása műfajilag behatárolhatatlan, a mester játéka pedig a szó klasszikus értelmében már nem is nevezhető gitározásnak. Mesél, sí­r, nevet, él a kezében a hangszer. Ha kell, a hangok segí­tségével fest, ha kell szobrot alkot, a fellegekbe repí­t és a pokolba üldöz! Zseniális alkotás!

 

 


Minden tiszteletem Vai mesteré, de ezeket a gitáros, főleg instru lemezeket nem bí­rom végighallgatni. Nem értem a számok miértjét, honnan hová tartanak s egyáltalán miért azt a cí­met kapták. Engem ez nem szórakoztat. Bukta.


Nem tudom, az instrumentális gitárzene eme alkotása a szakértőkből, illetve a szakmabeliekből valószí­nűleg a gitárhoki testi manifesztációjának ejakulatí­v érzetét okozza, nálam, az egyszerű zenehallgatónál viszont csak részleges merevedési zavart.


Legelőre kí­vánkozik: minden tiszteletem a mesteré. DE! Az én Cannibal Corpse-on, Deicide-n, Morbid Angel-on edződött szőrös metal-lelkemnek semmitmondónak tűnnek Vai mester utolsó alkotásai. Amí­g régebben nem volt ennyire Művészien-művész, addig nagyon oda voltam érte, de valahol a 90-es évek végén teljes kiábrándultságba estem. Én a gitárzenéket azért szeretem, hogy gitárzenét halljak, ne pedig sirályokat, humaniser effekteket, meg mindenfajta "hű de szupi" megszólalásokat.
Sajna ez nálam padló...


Vai egy zseni! A meghatározó gitárzsenik vezetője, akinek vagy valaki minden pillanatát érzi, vagy valaki elszalad az első hosszabb elvont résznél. Én az elsők közé tartozom, akit megérint a játékával, aki várja az ötleteket. Te melyik kategóriába tartozol? Ha az elsőbe, akkor ez a lemez neked szól!


Vai mester már régi versenyző és kiegyensúlyozott teljesí­tményével nem szokott nagy meglepetést okozni a ringben. Most viszont érdekes taktikával állt elő. Egy pici altatással próbálta megtéveszteni az elején ellenfelét, de aztán újra saját stí­lusával operált, megfűszerezve néha egy-két nagyobb progresszí­v odaütéssel is. A lényeg a kiütéses győzelem, és ehhez ismét nagyban segí­tették társai!


Vai művész úr új lemeze ismét kétségbevonhatatlan minőséget képvisel, bár azt is elfogadom, hogy elsőre nem tűnik habkönnyű hallgatnivalónak. Ez ellen persze lehet védekezni, meg kell hallgatni mégegyszer, és mégegyszer... Bevallom töredelmesen, nekem is azóta lett nagy kedvencem, hogy meghallottam az új G3 dvd-n élőben szólni a lemez két nagyszerű tételét. - Ne szaporí­tsuk a szót, mestermunka ez is!


Vai mester a trükközés boxának igazi virtuóza,ki úgy tud győzni, hogy lényegében egyetlen ütést sem ad le: ellenfelei a nagy levegőkaszabolásban lényegében saját magukat ütik ki.Egyes zsűritagokat ez a "harc nélküli győzelem" stí­lus kissé elbizonytalaní­tott , ám a szakmaértő pontozók jelezték, hogy ez a jövő boxa. Így pediglen ez most megosztásos győzelem.

Legutóbbi hozzászólások