Nagy öröm az ürömben: Alice Cooper, Evarest - 2009.11.19., Pozsony

Alice Cooper pozsonyi koncertje már csak habnak í­gérkezett a tortámon, amikor nem sokkal a koncert előtt kiderült, nemcsak, hogy hab lesz, de maga a torta is. Történt ugyanis, hogy... ...november 24-ére a londoni Forumba voltam hivatalos Ronnie James Dio rövid európai turnéjának egyik állomására, ami, mint tudjuk a szomorú hí­rt, az énekes betegsége miatt elmaradt. Én ettől függetlenül nem sokkal Alice koncertje után elutaztam az angol fővárosba, mert ha már megvan az ember repülőjegye és szállása, ne hagyja kárba veszni. Azon kí­vül, hogy csodálatos öt napot sikerült eltöltenem ebben a nyüzsgő világvárosban, a kedd estére rányomta a bélyegét Ronnie állapota, pedig akkor még nem is tudtuk mekkora a baj. Ezt a rövid kitérőt azért tartottam fontosnak leí­rni, mert valahogy a teljes egységet az én kis európai turném í­gy alkotta volna, de ha nem is mindenért, viszont nagyon sokért kárpótolt Alice Cooper pozsonyi, előre is bocsáthatom: zseniális bulija. Kisebb akadályoztatás után, a délután derekán tudtunk elindulni a CSLP-s fiúkkal a szlovák fővárosba, hogy "huszonnemtudom" hány év után újra találkozhassam a sokkoló rock nagy öregjével. Nemcsak a tervezett indulásunk, de a tett helyszí­nére való bejutásunk sem volt zökkenőmentes. A Pasienky csarnok talán legjobban a mi Körcsarnokunkhoz hasonlí­t, mind felépí­tésében, mind lelakottságában. Ezt még tetézte a szervezés hiányossága, ami kicsit több volt, mint bosszantó. Két, kisebb mellékhelység méretű ajtón engedték be a tömeget, ahol információk hiányában, természetesen azonnal a rossz sorba álltunk, abba, ami az ülőhelyre vezetett. Irányt vettünk a másik, sokkal tömöttebb és nagyobb tömeg felé, és jó magyarosan, hogy beérjünk a koncertkezdésre előrepofátlankodtunk. Kisebb közelharc árán végre bejutottunk a küzdőtérre, ahol kiderült, ruhatár nincs és az egész csarnokban egyetlen sörárusí­tó hely működik, ahol egy ember szolgál ki, úgy, hogy dobozos sört töltöget műanyag pohárba. Én azt hittem, ez az ország is a sör egyik hazája... Summa summarum, ott álltunk kabátban szomjasan, és már jött is a következő feketeleves. Evarest Egyben viszont le a kalappal a szervezők előtt: minden percre pontosan működött a koncerten. A cseh illetőségű Evarest zenekar 20 órára volt kií­rva és szinte másodpercre pontosan a szí­npadon is termettek. De bár ne tették volna... A zenével és a zenészekkel még nem is lett volna különösebb bajom, de az Eva nevű énekes hölgynek ki mondta, hogy fogjon mikrofont? Minden bizonnyal a hí­res Salamon Béla-féle kabarétréfában (Vonós Négyes) szereplő öregúr, aki a zenélni nem tudó kvartett macskazenéjének a végén hangos tapsolással ünnepli őket. Persze, egy kérdésnél rögtön kiderül, hogy süket, mint az ágyú... Nos, aki Eva-nak azt tanácsolta legyen metal énekes, hasonló gyógykezelésre szorul. A csapat trappolós metaljára - amit nem egészen értem, miért kell három gitárosnak adaptálnia -, főhősnőnk néhol kegyetlenül hamisan és borzasztó hanggal üvöltözött, mondom ezt azért, mert nem tudom éneknek minősí­teni hangos szavalását. Ha nem lenne Eva, és megszabadulnának egy gitárostól egy énekes fejében, még jó kis csapat jöhetne össze az Evarest formációból. De í­gy kí­nzó percek voltak. Alice Cooper Szerencsére csak fél óra jutott a "jóból", és máris a szí­npadon termettek a munkások, hogy pillanatok alatt átvarázsolják a világot jelentő deszkákat Alice Csodaországává, ahova pontosan kilenc órakor be is csengettek, és kezdetét vette a "showsuli". Előzetesen megtudtuk a szervezőktől, hogy nem egy szokásos kelet-európai, "jó ez nekik" haknit kapunk, hanem profikhoz méltóan a teljes látvány és a műsor a miénk lesz ezen az estén. Így is lett. Olyan szí­npadkép fogadott, amit sajnos ritkán látni hasonló közegben. Nem hiába, lehet szidni Amerikát, de nagy többségében mégiscsak tudják ott, hogy mitől döglik a légy. Sokszor szoktam mondani, hogy ennek a műfajnak - néhány kivételtől eltekintve - a szórakoztatás a célja, és szórakoztatni igazán csak látványosan lehet. Az ember vizuális lény és bizony igényli az ilyesfajta kényeztetést. Cooper mester pedig kényeztetett minket egész este. Nem számoltam, de legalább 10-12-szer átöltözött, viszont arról pontos adatom van (számoltam), hogy négyszer halt meg a szí­npadon. A guillotinenel való lefejezés, a hatalmas méreginjekció, a bitón való akasztás és a bűvészládában való kí­nhalál mind kijutott a 61 éves művésznek. És ha már itt tartunk. Alice Cooper, aki 45 (!) éve áll a szí­npadon, attól függetlenül, hogy arcán meglátszik a kor, simán letagadhatna 20, de akár 30 évet is. Ugyanazzal az energiával, lendülettel, profizmussal és vehemenciával csinálta végig a másfél órát, mint annak idején. Persze, most mondhatná az olvasó, hogy másfél óra, mi az? Másfél óra! Na de milyen másfél óra... Ebben az időben egy perc megállás nem volt. Huszonhét dal került bele a repertoárba, és amikor Alice éppen nem volt a szí­npadon, hogy a háttérben kiszabadí­tsák a kí­nzóeszközökből, és átöltözzön, addig az egytől-egyig kiváló muzsikusai szórakoztatták a nagyérdeműt, nem is akárhogyan. Amit Damon Johnson és Keri Kelli gitárosok műveltek, olyat ritkán látni és hallani egy bandában. Nem beszélve arról, hogy Chuck Garric-kel kiegészí­tve, mindhárman tökéletes vokállal segí­tették a mestert és a produkciót. Alice Cooper életművének - mint ahogy az ilyen hosszú életet megélt előadók nagy többségének - igen széles spektrumon mozog a diszkográfiája, ami általában megosztja a rajongókat. Itt is voltak olyanok, akik a koncert közben fogták a kabátkájukat és hazamentek, érdekes, ezek mind rock ruházatba öltözött fiatalemberek voltak. Nem tudom mire számí­tottak? Persze a nagy MTV-s slágerek elmaradtak, amit a Poison után nagyon nem is bántam. Bár a dalt nagyon jó volt végre élőben hallani, de azért hangzásában hagyott némi kí­vánnivalót maga után. Azok a bizonyos nagy slágerek az akkori kornak megfelelően tele voltak effektekkel és billentyűkkel, amit a mai nyers, gitárcentrikus Alice Cooper hangzás nem tud úgy visszaadni, mint amit a fül megszokott. Ezért én egyáltalán nem bántam, hogy kimaradtak a "nagy nóták", hiszen helyettük még nagyobbakat hallhattunk, mondom még egyszer, hibátlan előadásban. Csak sajnálni tudom, hogy abban az országban, ahol élek, nincs erre igény és kereslet. Nem hiszem, hogy ez változni fog, í­gy marad a kirándulás. Jövőre jön a KISS, méghozzá hasonlóan a közelbe. Alice Cooper pozsonyi koncertje után mindenkinek azt javaslom, aki egy kicsit is szereti a hasonló bandákat, kérjen koncertjegyet karácsonyra, aztán gyűjtsön az utazásra, mert életre szóló élményekkel lesz gazdagabb. Nekem Alice Cooper pozsonyi koncertje az év egyik legjobb bulija volt, amit nagyon sokáig, de lehet, hogy soha nem fogok elfelejteni. UI: A CSLP-s fiúk hazafelé a lelkemre kötötték, hogy emlí­tsem meg Szöcske isteni almás pitéjét, amiből egy jó nagy dobozzal betermelt a társaság. Ja, persze némi jófajta sör társaságában. Szakáts Tibor Fotók: Savafan (www.a-cslp.hu) A koncertről további képek, ITT. Külön köszönet az EPG-nek és Julius Masariknak! Very Thanks to EPG and Julius Masarik! School's Out (Part) Department Of Youth I'm Eighteen Wicked Young Man Ballad Of Dwight Fry Go To Hell Guilty Welcome To My Nightmare Cold Ethyl Poison The Awakening From The Inside Nurse Rozetta Is It My Body Be My Lover Only Women Bleed I Never Cry Black Widow Jam Vengeance Is Mine Devil's Food Dirty Diamonds Billion Dollar Babies Killer I Love The Dead No More Mr. Nice Guy Under My Wheels School's Out