Szeszenszedett igazság!: Kowalsky meg a Vega / Snakeheart / Frogshow, 2008.10.24. Petőfi Csarnok

írta pearl69 | 2008.10.29.

Nyilván, ahogy tavaly is, többen felteszik majd a kérdést, hogy vajon mit keres a Kowalsky meg a Vega jubileumi és lemezbemutató koncertjének beszámolója a Hard Rock Magazinban, s ami igaz, az igaz, a csapat stí­lusa, ha nem is tartozik szervesen az általunk oly kedvelt műfajhoz, el kell ismerni, mégis komoly helyet foglal el a honi zenei palettán... ..., már csak azért is, mert jól képzett muzsikusok, egyszerű, de nagyon is élvezhető zene és jelentős tartalommal bí­ró szövegek jellemzik a gárdát. Arról nem is beszélve, hogy azért rockzene ez a javából! Nem titok, kislányom unszolására vettem a fáradságot, hogy ismét tágí­tsam zenei í­zlésemet. Változatlanul azt az elvet vallom, hogy zene, csak kétféle létezik. Jó vagy rossz! A stí­lusok közötti "háború" már más műfaj, sosem fogom megérteni az acsarkodást. Nagyjából a meghirdetett kapunyitás időpontjában érkeztünk a Városligetbe, belépve viszont (sajnálattal) azt tapasztaltuk, hogy egy ifjú (mint később számomra kiderült, már 10 éve működő) banda melegí­ti a még viszonylag kisszámú közönséget. A Frogshow nevet viselő debreceni csapat, bizony tisztességgel helytállt. A szí­npad előterében, némi világí­tással (inkább csak hangulatkeltésre szolgált az a néhány kék és vörös fény) a fejük felett, alig 50-100 fős hallgatóság előtt, mégis teljes odaadással tolták programjukat. Izgalmas muzsikájuk azonnal felkeltette az érdeklődésem, bár nem éreztem helyén a stí­lust. Honlapjuk tanúsága szerint a grunge az elsődleges motiváció, nem vitás, többször is megjelent a hangulat, ám összességében nem szólt akkorát, amit elvártam volna. Ezzel meg is fogalmaztam, hogy nem feltétlenül velük volt a baj. Egy-egy gitárszólam (Bertalan Sándortól) és a szinte folyamatos, közös ének (Rábold Ákos gitáros és Szegedi Károly basszusgitáros részéről) kifejezetten szimpatikus volt. Bocsánat, de a dobokat (Makovinyi Gábortól) néhol bizonytalannak éreztem. Mindent összevetve, a Frogshow kellemes nyitánya volt az estének. Rövid átszerelés után következett a már jól ismert Snakeheart legénysége, akik (már az elején eldurrantom a puskaport) nem tudnak csalódást okozni. A körülményekhez képest Vinsaint és csapata (érthető okok miatt, szintén a szí­npad előterében kaptak helyet és, a fényekkel sem voltak-voltunk elkápráztatva) a legnagyobb vehemenciával vetette be magát, műsorukból nem hiányoztak a legnagyobb slágerek, de új darabokat is élvezhettünk. Bond igazi frontemberként viselkedett, ének közben is kommunikált, jött-ment a deszkákon, ahogy azt kell. Igazi sodró hangulatú bemelegí­tést tartottak a bővülő közönség legnagyobb megelégedésére. Herr István szólói ismét felüdülést jelentettek, velős, rövid megnyilvánulásai sem vitatták virtuozitását. Röviden, az egész banda tudta, miként kell felizzí­tani a parazsat! Búcsúzásukat követően, a főműsorra várók harsány fütyüléssel jelezték türelmetlenségüket. Nem túl hosszú várakozást követően a függöny "legördült" és egy igen látványos szí­npadkép tárult elénk. A háttérben "mátrixos" fényfolyam, kiemelt dobogón a mutatós dobfelszerelés, kétoldalt a minőséget garantáló, márkás hangládák biztosí­tották a látványt. Meg kell, hogy jegyezzem, nem ismertem Kowa munkásságát, szégyen vagy sem, még a Blackout albumokkal sem kerültem közelebbi kapcsolatba, a Vega formáció anyagainak szele pedig meg sem érintett. Annyiban viszont mindenképp tájékozott voltam, hogy a dalok szövegvilága nem holmi elcsépelt tartalommal, hanem minden esetben célzott, a társadalmat, az embereket (emberiséget) célzó mondanivalóval bí­rnak. Persze tudtam, hogy nem hagyományos produkció az övék, sikerüket mi sem bizonyí­tja jobban, mint rendszeres megjelenésük a médiában és az a rajongó tömeg, amely ezen az estén is jelen volt. A csapat tagjainak hangszeres tudásához kétség sem férhet, és ahhoz sem, hogy szeretik, amit csinálnak. Már az első pillanatokban kiderült, hogy nagy örömmel, teljes odaadással ünneplik 5. születésnapjukat és legutóbbi, Szemenszedett igazság c. albumuk megjelenését. Sorra, szinte megállás nélkül jöttek a slágerek, a közönség szí­npadhoz közeli traktusa tombolva énekelte a dalokat. Ami szimpatikus volt, hogy nem titkoltan, sampler támogatással festették alá a nótákat, melyre a program végén igen nagy szükség is lett. Történt ugyanis, hogy (ahogy az bejelentésre is került) Kowa valami betegségben szenvedett, melynek eredményeképpen nem tudta kiemelkedő módon teljesí­teni feladatát. Ezzel nem is lett volna gond, hiszen emberek vagyunk, a rajongók pedig kifejezetten örültek a "pimasz grimasz" köszönetnyilvání­tásának, miszerint a közönség vitte el a bulit. Ám a valószí­nűleg gyógyszerrel megtámogatott szervezet nem tudta "elkülöní­teni" a nyilván egyéb, folyékony halmazállapotú "tudatmódosí­tó" hatását, í­gy Kowa nem hogy a helyzet magaslatán, de lábain sem igen tudott már állni a második részben. "Ennek az estének szerettem minden pillanatát" - hangzott el százszor a mondat, a kezdetekkor még tiszta tekintet ködössé vált, a mikrofon többször a földre került, a hangszálak pedig végképp felmondták a szolgálatot. Sajnálatos, de nem profizmusra valló történet. Visszatérve a műsorra, valamennyi hangszeres csúcson teljesí­tett, a meghí­vott vendégek is az este fényét emelték. Big Daddy Laca, aki több alkalommal is közreműködött, folyamatosan mosolygott, még nagyobb hangulatot sugározva a szí­npadról. Barabás Lőrinc olyan í­zt adott trombitájával az egyik nótának, ami külön élményt jelentett. Egy népi táncos úriember (akit rövid bemutatója után Kowa a nyakába kapva hurcolt körbe a szí­npadon) is parádézott, bár nem éreztem erős kapcsolódásnak. Ne feledjük a frontember barátait (többek között tetoválásainak mesterét) sem, akik a maguk amatőr módján szórakoztak és szórakoztattak. A bőséges műsor végeztével, megkérdeztem leányomat, hogy miként tetszett neki a koncert. "Nagyon klassz volt!" - mondta. Annak ellenére, hogy minden elismerésem a Kowalsky meg a Vega zenekaré, fanatikus rajongójuk nem leszek, ezért aztán csak í­gy summáztam a dolgot: "Maradjunk annyiban, hogy klassz, nem több, nem kevesebb!" Szöveg & fotók: Pearl69 Köszönet a BigPress-nek!