Évértékelés 2005 - Garael

írta admin | 2005.12.29.

Évértékelő - 2005 2005 számomra zenei téren két dolgot hozott: egyrészt természetesen a Hardrock Magazin felnőtté (vagy legalábbis kamasszá) válását, másrészt a metaldömping feldolgozásának sokszor már "fojtogató" munkáját. Úgy gondolom, ez évre is áll, ami tavalyra: az újabb metal aranykor ismételt 365 napját éltük át, és jóllehet, számomra a tavalyi év több klasszikus albumot termelt, azért idén sem unatkoztam. A magazinra visszatérve: örvendetes, hogy egyre interaktí­vabbá vált a lap, lassan kialakult az a törzs-olvasói réteg, mely alapját adhatja a további munkának. Szerencsére sikerült a magyar metalélet több prominens alakjával felvennünk a kapcsolatot, ráeszmélvén, hogy a lap - zenei stí­lus- jellegénél fogva - a "profi szakma" által is figyelemmel kí­sért. A "rám bí­zott " rovatok közül a fémes gondolatokban született jó néhány vitát generáló í­rás, és úgy gondolom, a metalring is kedvelt az olvasók körében (jóllehet a szerkesztőségben okozott egy-két konstruktí­v jellegű vitát:)). 2006-ra újabb rovatot tervezek indí­tani "évtizedelő" cí­mmel, ahol a hetvenes évektől minden évtizedből górcső alá kerül öt szerkesztőségi kedvenc lemez. Az albumokat tekintve természetesen - mint minden évben- idén is voltak csúcspillanatok és csalódások, jóllehet perszonális tetszési görbémnek nem voltak olyan kiugróan magas és alacsony értékei, mint tavaly. Sportnyelven fogalmazva öt kiemeltem volt az idei versenyből az indulási lista alapján: a Dream Theater, a Helloween, Bruce Dickinson ,Judas Priest és Rob Rock mester. Az öt versenyző végül is felemás teljesí­tményt nyújtott a pontozási táblázatom alapján: a Dream rockosabb, nyúlásoktól sem mentes ( Muse) lemeze részemre körökkel marad el a Train of thought-tól, a Helloween duplájának lettek emlékezetes, a régi keeper-hez méltó pillanatai, melyeket szí­vesen hallgatok, Rob Rock mester, valamint a Spektrum műsorral is büszkélkedhető kardví­vó metálos listaeredménye magáért beszél, a Judas pedig egy frankó retroalbumot rakott össze a szentimentális, ám részemre csoda skóciai szörnnyel. Természetesen az igazi meglepetéseket azok a bandák, projectek hozták, melyek a tagok nevéből adódóan sokat í­gértek, vagy pedig az ismeretlenek helyzeti előnyéből indulva alkottak maradandót. Elsőként emlí­teném James Labrie: Elements Of Persuasion c. albumát, mellyel a dream istálló azért idén is megmutatta erejét, a Tribuzy brazil gitáros alkotta all star csapatot, illetve a metal két nagy öregjének, Iomminak és Hughes-nek a projectjét. Kissé csalódás volt részemről a sokat í­gérő Russel Allen és Jorn Lande project, mely bár igényes albumot eredményezett, én mégis mást vártam a két virtuóztól és a Demons and Wizards lemeze sem tudott igazán lázba hozni. Az elsőlemezes bandák közül toronymagasan emelkedett ki a Heed, a Nevermore kópiának kikiáltott Communic, illetve a keresztény metál csapat Majestic Vanguard lemeze, ők nálam abszolut elsőligás í­géretek. A hard rock csapatok is több minőségi munkával leptek meg, és főleg annak örültem, hogy olyan országok, mint a hagyományosan nem nagy metál múlttal rendelkező Svájc és Dánia tudtak kirukkolni remek együttesekkel és albumokkal. Vannak aztán olyan bandák, kik állandóan egységes szí­nvonalukkal nem igazán okoznak meglepetést, kikben eddig sosem csalódtam: a Kamelot, Primal Fear, UDO, Brainstorm, Symphorce, Masterplan, Gammaray olyan csapatok, kik idén is sok kellemes perccel ajándékoztak meg. Apokaliptikus csalódás szerencsére nem ért - sőt, a finn csellisták által kellemes apocalyptica-nak lehettem részese- talán csak a Hammerfall abszolut sekélyes albuma maradt el másodpercekkel a 100 m sprint előí­rt szintidejétől. Különösen nagy örömet okozott, hogy a magyar csapatok is több, megszületésük pillanatában is klasszikussá vált albummal rukkoltak ki. Cserháti Pityi és bandája szerintem megalkotta minden idők legjobb P. Box albumát , sajnos pótolhatatlan veszteséget is maga után hozva a karizmatikus és szeretetreméltó zenész halálával (Nyugodj Békében, Pityi), és az új supergroup, a Hard is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az általam eddig olyannyira hiányolt magyar folk-metál is erőre kapott: az Echo of Dalriada és a Sacra Arcana bizonyí­tották a magyar népzene jogos jelenlétét a metalzenében. Prog. szí­ntéren talán a Stonehenge EP-jét tudnám megemlí­teni, mely különleges nagylemezt í­gér, remélem a Nemezis (illetve mostmár Age of nemezis), a Wendigo és a Without Face is remek albummal fog kirukkolni jövőre. S hogy mit várok 2006-tól? A részemről leginkább várt lemez a Virgin Steel következő opusza , a Thunderbolt svéd ifjúgárdista újabb mozgalmi lemeze, Dio mester és a Manowar esetleges újabb munkája. Nagyon reménykedem egy original Black Sabbath stúdió albumban és persze egy esetleges Helloween reunionban. Ezek után már csak egy maradt, az idei lista, mely mint minden ilyen összeállí­tás, természetesen torzí­t, és csak egy általános lelkiállapot leképezése az í­rás pillanatában. TOP 10 külföld • Rob Rock: Holy Hell • James LaBrie: Elements of persuasion • Bruce Dickinson: Tyranny of Souls • Helloween: Keeper of the seven keys III.-The Legacy • Symphorce: Godspeed • Primal Fear: Seven Seals • Kamelot: The Black Halo • Heed: The Call • Judas Priest: Angel Of Retribution • Dream Theater:Octavarium (A Mago De Oz lemezét még csak most sikerült beszereznem, de belehallgatva bőven benne vannak a 10-ben.) TOP 5 magyar 1. P.box-Pangea 2. Sámán-Sámán, 3. Echo of Dalriada-Fergeteg 4. Hard-Égi jel 5. Sacra Arcana -titkos szertartás Végezetül megköszönöm szerkesztőtársaimnak- egyben barátaimnak- az évközi csodálatos pillanatokat, a munkatársak remek munkáját, és az olvasók türelmét, segí­tő együttműködését. Mindenkinek boldog, metálban gazdag Új Esztendőt kí­vánok! Garael