Koncertbeszámoló: Hollywood Rose 2005.02.05 Wigwam Budapest

írta admin | 2005.12.28.

Ez necces buli volt

Egy baráti vacsorázás és sörözgetés közben jött az ötlet, hogy a péntek estét az étkek elfogyasztása után a Wigwamban folytassuk. Arról, hogy ezen az estén ki játszik útközben értesültünk és mondhatom nagy izgalommal vártuk a Hollywood Rose fellépését. A kezdésre szép számú Gun’s fan tábor gyűlt össze a szí­npad előtt, de hogy ez a zenekarnak vagy a zenének szólt, azt sajnos általában nehéz megállapí­tani egy cover banda esetében. Viszont ha annyira rosszak lennének, akkor bármennyire is igényli a rajongó kedvenc dalait, valószí­nű, hogy nem megy el egy ilyen koncertre. Na lássuk, vagy inkább, ha lehet még sem… Az első döbbenet az énekes felsőruházata volt. Hősünk egy fekete necc pólót vett fel, erre az alkalomra (hogy is mondjam, hogy ne sértődjön meg), nem igazán kidolgozott felsőtestére. Ezt nagyon nem kellett volna erőltetni, mert inkább volt röhejes, mint autentikus. A zenekar többi tagja is próbálta hozni a glam feelinget, de azért egy nagyon jó dolog mégis csak van az amerikai csapatokban, még hozzá az, hogy nem engedik meg maguknak a sör hasat. A mi „Gun’s-unkat” ez nem nagyon érdekelte, egyedül a Slash-t alakí­tó gitáros hozta az igazi csajozó zenész figurát. és akkor a zene. Két igazán értékelhető produkciót láttunk, és ezt a ritmusszekció adaptálta. Nagyon pontosan (talán túlságosan is) és feszesen hozták a ritmust. énekesünk, aki nem sokkal a kezdés utná átöltözött (legjobb cselekedete volt) a koncert fele környékén találta meg a hangját, de akkor is inkább Vince Niel-re hasonlí­tott, mint Axel-re. Valahogy az az érzés maradt meg bennem a koncert után, lehet, hogy jobb lenne, ha a dobos a basszusgitáros és egy „sikálós” gitáros, nagyon jó kis Mötey Crüe cover csapatot rakna össze ezzel a hanggal. Persze a műsor a legnagyobb Gun’s dalokból állt, amit a nagyérdemű igencsak lelkesen fogadott. Nagyon nehéz műfaj cover bandának lenni, mert ugye az eredeti csapat mindig ott van az ember lelki szemei előtt. Véleményem szerint el kell dönteni, hogy milyen szinten próbálja egy zenész vagy zenekar utánozni az alapcsapatot. Vannak, akik csak a zenét adják át és vannak, akik a külsőségekben is azonosulni akarnak kedvenceikkel. A Hollywood Rose esetében egyiket sem sikerült még maradéktalanul megvalósí­tani, de ami késik, nem múlik. Egy kis gyakorlással és néhány órányi konditeremben eltöltött izzadással még sokra lehet vinni. Az újságí­rásnak az a kategóriája, amit mi művelünk, teljesen szubjektí­v műfaj. Ezt azért emlí­tem, mert ez az í­rás az én véleményemet tükrözi, viszont a közönség reakcióiból azt láttam, mégis csak jó kis koncert volt ez. Szakáts Tibor

 

 

Legutóbbi hozzászólások