Mániákus lettem!: RockBand / MobilMania, Gyömrő, Eskü tér, 2008. 08. 29.

Bevallom, nem szeretem az ingyenes szabadtéri rendezvényeket, mert ezeken nem feltétlen mindig a fellépő zenekar rajongói gyűlnek össze, és a nagyszámok törvénye alapján sokkal sűrűbb a nem kí­vánatos, nyakamba ordí­tó, arcomba böfögő, ütemtelenül tapsoló, dülöngélő részeg ember. Ezekkel a "félszekkel" indultam el arra a Budapest melletti kis településre is, ahol azonban Gyömrő népe jól rám cáfolt... Még most sem tudom kinek, vagy kiknek köszönhető, hogy ez a koncert létrejöhetett, de azt kí­vánom, tartsák meg jó szokásukat, és még sok ilyen bulival örvendeztessenek meg minket. Remek szervezés, pontos kezdés, kellemes környezet, és profi szí­npad fogadott minket. A koncert kezdetekor azonnal rámtört egy érzés, amit már több mint húsz éve kergetek, hogy ismét elkapjon. A nyolcvanas évek nagy "ifás" turnéjaira emlékeztetett ez a buli. A város főterén egy fedett szí­npad, tele altmann lámpákkal (végre sehol egy robotlámpa), nagy cucc, hammond és tömeg. Egy szó, mint száz, minden adott volt egy igazi jó nyárvégi rockkoncerthez. RockBand A fél kilencre kií­rt buli, fél kilenckor egy konferanszié rövid megnyitójával el is kezdődött. Felcsendült a Carmina Burana hí­res betétje, ami azt is sejtethette volna, talán Ozzy, vagy a Pokolgép érkezik a szí­npadra, de nem. Ezt a kicsit elcsépelt nyitányt, a Zeffer András vezette RockBand választotta magának, talán nem túl szerencsésen. Soha nem láttam még a csapatot, í­gy nagyon kí­váncsi voltam, vajon mit tudnak. Annyit hallottam, hogy Zefi lett az énekes, de, hogy a frontember szerepét is átvállalta, még álmaimban sem gondoltam volna. Bizony ebben a formációban van egy billentyűs, méghozzá Mészáros Péter aki egy lényegesen kisebb cuccal állt fel a szí­npadra, mint azt Zeffitől megszoktuk, í­gy a hammondos hangzás el is maradt, ami nem tudom jó, vagy rossz jelen esetben. Mivel a RockBand és a MobilMánia koncertje ezen a turnén egybemosódik, í­gy egy határozott váltást jelent a hangzásban, amikor Zefi elfoglalja a helyét a régi hangszernél, de mi lesz akkor, amikor nem lesz MobilMánia (már ha lesz egyáltalán ilyen) és egyedül a RockBand-nek kell pótolnia az életérzést? Meg aztán nem is igazán tudom eldönteni, Zefi valóban frontembernek termett-e? Hozzáteszem semmi kifogásom nem volt az előadásával, mert mind énekesként, mind hangulatteremtőként megállta a helyét. Azért a végén lesz egy javaslatom... Kimondottan jól felépí­tett, mondhatni profi produkciót láttunk a "bemelegí­tő" csapattól. Mondom még egyszer, nem nagyon mélyültem el eddig munkásságukban, de tisztában voltam néhány dallal, melyek közül a Születtem, Szerettem, az Este van, vagy reggel, az Öregesen, ahogy jól esik, a Ha egy nő nem akar, vagy a Deák Bill Gyula 60. születésnapjára í­rt Fél négy lesz tí­z perc múlva kimondottan tetszettek élőben is. Nagyon jó ötletnek tarom, hogy a RockBand koncertje előzi meg a "nagyok" fellépését, de egy picit hosszúnak találom a műsorukat, persze ez betudható a várakozásnak is. Nagyon vártam már, hogy újra halljam kamaszkorom legszebb dalait, í­gy egy picit türelmetlennek bizonyultam a RockBand-el kapcsolatban. Talán majd legközelebb jobban oda tudok figyelni, amikor már tudom, mennyi időt töltenek a szí­npadon a MobilMánia előtt. Ígértem egy javaslatot a cikk közben, amit most csak nagyon halkan jegyzek meg. Mi lenne akkor, ha újra egy frontembert vennének be a csapatba. Lenne is javaslatom, de azt most nem í­rom ide... MobilMánia Jó egy óra elteltével Zefi egyszer csak bekonferálta, most indul a MobilMánia, és egy kicsi átköltéssel belekezdett a Metalmánia cí­mű örökzöldbe, ami most természetesen úgy szól, hogy: MoooobiiilMááániiiaaa... Ezt a dalt is az Ő előadásában élveztük, majd Kékesi Bajnok vette át a mikrofont a Simli Show-al és közben a szí­npadon termett a "három tenor"; ettől teljes lett az őrület az akkorra már megtelt Eskü téren. A Vikidál-Tunyogi-Rudán-Kékesi-Zeffer ötöst, Vámos Zsolt és Kozma Tamás gitáros, valamint Borbély Zsolt dobos egészí­tette ki. Zefi elfoglalta a helyét az emelvényen magasodó billentyűerdő mögött és elindult az időutazás, melynek pontos állomásit nem tudom teljesen hitelesen leí­rni, mert sokszor elkapott az örült fejrázás és közben semmi kedvem nem volt jegyzetelni. Tettem azt azért is, mert rögtön benyitottak a Rocktóberrel, ami számomra az egyik legkedvesebb, hiszen jómagam is rocktóberi gyerek vagyok. Mondanom sem kell, teli torokból üvöltöttem a három énekessel együtt. Két gyors tétel következett a Ha újra kezdeném, és a Kiveszőben vagyok tényleg megadta az alaphangot a Szamurájhoz, amit Tunyó adott elő, úgy, hogy azt tényleg nehéz leí­rni. Nem tudom kell-e különbséget tenni a három énekes között, vagy, hogy van-e értelme egyáltalán ilyen jellegű rangsort felállí­tani, de ha nagyon kell, akkor nekem Tunyó mindent vitt. Egy ember, aki a rocknak él, és ezt ezen az estén számomra végképp bebizonyí­totta. Amit itt művelt, az minden tiszteletet megkövetel, mind a közönség, mind a szakma részéről. Sajnos a technika legkevésbé sem neki kedvezett, mert folyamatosan vagy elment a mikrofonjának a hangja, vagy sí­polt. Nagyon jó lenne erre a tisztelt technikusoknak odafigyelni, mert Tunyónak sokkal több jár! Ami a dalokat illeti, ott nálam, Vikidál Gyula vitt mindent. A Tűz és a Forma 1 olyan örökzöldek, amiket nem gondoltam volna, hogy még valaha egyszer hallhatok élőben. Eszembe jutott az a kisgyerek, akit szülei a hetvenes évek végén elvittek a Corvin moziba, ahol ekkor egy kanadai rockbanda vendége volt a P. Mobil és ezek a dalok végleg eldöntötték benne, nincs más zene a világon, csak a rock. Ez a gyermek, jelen sorok szerzője, aki most, harminc évvel később, ugyanolyan lelkesedéssel és naivitással tudott ott állni a második sorban és könnyes szemekkel énekelni a dalokat, ahogy annak idején! Egy gondolat és szó jutott ott szembe: KÖSZÖNÖM! A harmadik hős Rudán Joe, akinek kicsit hálátlanabb feladat jutott (volna), mert a P. Mobil már kissé vitatott időszakában lépett a mikrofon mögé. Mellettem úgy ment el a Kutyából szalonna cí­mű album, mint a gyorsvonat, de most szinte megszerettem a dalokat. Rudán nagyon jól énekelt és bocsássa meg nekem a világ, de végre teljesen józanul, ami javára vált nagyon!!! A Visszajövök olyan erősre sikeredett, hogy az egyik fénypontja lett a bulinak. Viszont ami ezután jött, az mindent vitt! Zefi elmondta, a MobilMánia küldetésének tekinti, hogy minden bulin eljátsszák a Honfoglalást. Újra jött a fátyol a szememre. A teljes szvitet az Őshaza és az Újhaza képviselte, ami valami csoda volt. Remélem az egyik bulin (talán a nagy, év végi budapestin), eljátsszák az egész művet. Itt jött el a pont, amikor kezdtem a fejemben összetenni a dalokat, amiket szeretnék még hallani ezen a csodás estén. Nem is csalódtam. Jött a Főnix éjszakája, a Miskolc, A vonat (jaj de jó volt!!!) , A Kétforintos dal, ami természetesen irgalmatlan mennyiségű pénzérmék szí­npadra történő feldobásával lett teljes, és jött a vége, ami, bár már két és fél órája tartott a buli, mégis annyira gyorsnak tűnt. Engedtessék meg néhány szó a "kisegí­tő" zenészekről is, akik közül Vámos Zsolt intelligens és szí­vbemarkoló szólói mindenképpen emelték az est fényét. Kozma Tamás egy más világot képvisel, Ő inkább a metál vonal, aki viszont a riffeket hozta kegyetlenül. Borbély Zsolt dobos nagyon sokat nem tett hozzá az előadáshoz, de ez a zene nem is a dobos virgáiról szól. Zsolt feszes és pontos ütemei viszont azt mondatják velem, egyértelműen itt a helye. Szűnni nem akaró vastaps és ordibálás közben tértek vissza a fiúk és Zefi belekezdett a Zöld a Bí­bor és a Fekete cí­mű dalba, ami azt hiszem nagyon sok elment zenésznek szólt ezen a az estén. Jó lenne még most is hasonló formációban látni Radics Bélát, Bencsik Samut vagy Cserháti Pityit. Ők sajnos már nincsenek köztünk, de itt van velünk Zeffer Andris és Tunyogi Péter, akik nem is olyan régen, már farkasszemet néztek a halállal, és győztek, talán azért, hogy együtt lehessünk és élvezhessük a hardrock zene által adott életérzést, ami számomra egyenlő az örömmel. Lehet kritizálni ezt a formációt, sőt kí­gyót-békát kiabálni rájuk, én egyet tudok, engem boldoggá tettek ezzel a közel három órával, és ahogy láttam apukákat gyermekeikkel, tinédzsereket idősödő emberekkel együtt énekelni, ugrálni, tapsolni és nevetni, az az érzésem, nem csak én vagyok ezzel í­gy. Az Utolsó cigarettával zárult a buli, de nem sok kedve volt a tömegnek hazamenni, viszont egyszer minden véget ér. Számomra most biztos nem, mert már alig várom a következő hétvégét, amikor kocsiba ülök és megyek Gyöngyösre, hogy újra élvezzem a MobilMánia koncertjét, amí­g csak lehet. Zeffer Andris a koncertet í­gy kezdte: "Szeretném bejelenteni, hogy meggyógyultam, itt vagyok és élek!" Eddig sem kérdőjeleztem meg, hogy Zefinek igenis joga van az élethez, de most, hogy egy ekkora ötlettel és turnéval ünnepli ezt meg, már semmi kétségem e felől. Szakáts Tibor Fotók: Szakáts Tibor