Koncertbeszámoló: Marilyn Manson 2005.08.23

írta admin | 2005.12.18.

2005. augusztus 23. 21 óra 20 perc. Megérkezik az Antikrisztus. Előtte fél órára a Depresszió. Számomra tényleg az volt. Elkezdődik a mester koncertje, és rögtön eszembe jut Szikora Robi felháborodása és „letiltási” próbálkozása Manson együttesével kapcsolatban. Szí­vesen készí­tenék neki egy jó válogatás („Sátánista”) DVD-t a régi szép időkből, hogy legyen fogalma az igazi „sátánista” koncertekről. (pl. Venom, Bathory, W.A.S.P. stb.) Egyből rájönne Róbert, hogy Manson és csapata sátánista megjelenése és arculata csak egy ártatlan show elem. Rengeteg ismert ember nézte végig a koncertet (Buday Péter, Irigy Hónaljmirigy, Fiala János), kikről nehezen feltételezhető a sátánhoz vonzódás.
Manson szenzációs show-t mutat be. Olajfoltos amerikai zászló a szí­npad hátterében. Az „Antikrisztus” állandóan vetkőzik, öltözik, emelgeti nadrágszoknyáját. Igazi polgárpukkasztó fazon. Az egyik vetkőzésnél akad egy kis probléma, mivel beszorul a keze a szűk kabátujjba. Amikor viszont sikerült „levakarnia” magáról a felsőt, az varázslatosan tűnik el a füstben. (A figyelmesebbek azért láthattak egy road kezét előtűnni.) A 8-9. szám környékén a mikrofon felmondja a szolgálatot. Ahogy kihají­tja az elromlott darabot, máris ott van a kezében az új. (Mi ez, ha nem profizmus?) 80 perc kemény munka, de látszik is az eredmény. őrjöng a tömeg. Az utolsó számok – melyek alatt egy szí­nes, ledes dí­szlet van fent a szí­npadon - elég durvák. A háttérben, gyors egymásutánban tűnnek fel a történelem meghatározó egyéniségei (Lenin, Sztálin, Mao, Mussolini, Gandhi , Bush, Cheguevara, Kennedy, stb.) Megrendí­tő. Az utolsó szám, a náci Németországra történő utalásaival nagyon durva (lehet, hogy az ilyen megnyilvánulások bosszantották fel Szikora Robit). Egyet nem szabad elfelejteni. Igény van erre a zenére. Nem játszhat mindenki bárányokkal, (gidákkal) néha a farkast is meg kell simogatni.
A remek buli után hazafelé (az autóban az Accept, Princess Of The Down-ja szólt) azon gondolkodtam, hogy ha a Manson bulin az ember befogta a fülét és végignézett a közönségen, akár Depeche Mode, vagy Cure koncerten is érezhette volna magát