Bang Your Head!!! Festival 2005 2. rész

írta szakáts tibor | 2005.11.26.

A második rész, még mindig az első nap eseményeit mutatja be, benne a nap koncertjével, egy legenda gyenge előadásával, és egy igazi best of... bulival! Bang Your Head 2. Első nap (2.) DORO: Az elfogyasztott nudli és a trauma után, újra elhelyezkedtünk a küzdőtéren, hogy lássuk Doro Pesch és csapata attrakcióját. Ők azok, akik, nem hibáznak, nagyon feszes metál programmal jöttek Balingenbe. Egy kivételével csak régi nagy slágereket hoztak magukkal. Ez az egy a majdan megjelenő új album egyik dala volt. Lehet, hogy most játszották először, nem volt még valami meggyőző, de a Metal Queen ezt is el tudta úgy adni, hogy a közönség egyből megszeresse. Aztán jött a Für Immer, amelyet most két billentyűvel játszottak el, nagyon szépen szólt. Én titkon nagyon vártam a Breaking The Law-ot, már csak azért is, mert Doro után UDO következett és számomra egyértelmű volt, hogy egy ilyen metál ünnepen együtt fogják előadni a dalt. Sajnos nem ez történt, és talán a legnagyobb negatí­vuma a koncertjüknek, számomra ez volt. Brinyó barátom számára az All We Arre. Egész hétvégén ezzel húztuk ez után. 🙂 Nagyon tetszett a koncertjük, csak egyet nem értek, hogy lehet egy ennyire pontatlan dobos, ezen szinten, egy ilyen zenekarban? U.D.O.: Ismét nagyon rövid átszerelés és megszólalt a Thunderball introja, amivel kezdetét vette a nap koncertje. Iszonyatosan szigorúan szólalt meg UDO csapata. Rövid köszöntés után már indult is a Metal Heart, mondanom sem kell micsoda népünnepély mellett. Aztán érkezett egy új szám az októberben megjelenő korongról. Nem kell félni, semmi stí­lusváltás vagy valami afféle. Nagyon feszes témák és rögtön énekelhető refrén, olyan volt mintha már régen ismernénk ezt a dalt. A 24/7 nagy slágernek í­gérkezik. A következő dalokat csak felsorolom, mert azt hiszem, mindenki tudja, aki ismeri UDO-t, hogy milyen volt a koncert ezután. Midnight Moover, Mean Machine, Animal House, Balls To The Wall (itt már stábunkat is elkapta az őrület, és a hőség ellenére komoly headbeng-be kezdtünk), I'm Rebel, Princes Of The Dawn. Ha csak egy szóval szeretném jellemezni a bulit, akkor ez volt a TAROLÁS! Bár ezután is nagyon jó koncertek következtek, de UDO vitte ezt a napot magasan. Gamma Ray: Hogy ezt a sorrendet ki találta ki azt nem tudom, de nagyot hibázott. UDO után a Gamma Ray nagyon gyengének tűnt. Már a kezdésnél is bajok voltak, persze erről nem a zenészek tehetnek, de a felkonferálás után még vagy öt percig nem történt semmi a szí­npadon és sajnos azután sem sok. Unalmas metálklisék, nagyon elcsépelt közönség énekeltetés és még uncsibb dalok sora következett. Úgy döntöttünk, hogy irány ismét egy leülési lehetőség. Itt kezdtünk elfáradni először igazán, de nem csak mi, mert nagy harc ment minden egyes árnyékos helyért. Saxon: Mire kifújtuk magunkat már indult is a Saxon bulija az utolsó album, a Lionheart cí­madó dalával, amire rögtön elnyomták a Heavy Metal Thunder-t. Kezdtünk visszatérni az élők sorába. A 747 Strangers In The Night-ra megérkezett Mikkey Dee (Motörhead) is egy kis örömzenére. Aztán Biff Byford-ank jutott először eszébe, hogy köszöntse a születésnapját ünneplő fesztivált, egy Happy Birthday-el, és már indult is a Dogs Of War, ahol Biff rutinos öreg rókaként kihasználta a szí­npad adta lehetőségeket és egyszer csak a felső hí­don jelent meg, hogy körbe nézzen a tömegen. A Motorcycle Man nagyon gyilkos rock n' roll-ra sikerült, majd Biff elfelejtette, hogy mi következik és valahonnan a dobok közül, elővett egy szetlistát, amit látványosan összetépet és közölte a nagyérdeművel viccesen, hogy egy Motörhead számmal folytatják. Persze nem í­gy lett. A Man And Machine jött, a Biff által fantasztikusnak nevezett Lionheart albumról. Ez után rendszeresen megkérdezte, hogy új vagy régi dalt játszanak, ugye nem kell mondjam mi volt a válasz? Jött a Princes Of The Night, a Wheels Of Steel, Never Surrender majd befejezésként a Denim and Leather. Igazi Best Of Saxon buli volt ez. Remélem idén, mindenki vigyáz a testi épségére a zenekarban és láthatjuk Őket a szigeten. Motörhead: Ezen az estén nem volt más hátra "csak" a 30 éves születésnapját ünneplő Motörhead bulija. Bevallom őszintén, hogy erre az esti időpontra már nagyon elfáradtunk. Lehet, hogy a nagy meleg, vagy a rengeteg élmény volt az oka, de nem tudtunk már 100 %-osan részt venni ezen a bulin. Sajnos technikai problémákkal kezdődött Lemmyék fellépése és az Öreg (nem rég töltötte be a 60. életévét) gitárja nem is jött rendbe a koncert alatt. Kicsit visszahúzódva figyeltük az eseményeket, majd feladtuk a harcot és elindultunk végre egy jó sört inni, mert amit a fesztivál területén mértek az mindennek mondható volt csak jó sörnek nem. Szakáts Tibor Folyt. Kőv...