Yngwie J. Malmsteen - Pecsa

írta szakáts tibor | 2005.11.21.

KÉPEK A zene ünnepe A Showtime Budapest jóvoltából a hivatalosnál már egy nappal előbb megérkezett a zene ünnepe a Városligetbe. Este 7 órától a szabadtéri szí­npadon a Jamiroquai szórakoztatta az igencsak nagy számban összegyűlt publikumot, mí­g bent 9 órától a gitár koronázatlan királya Yngwie J. Malmsteen kápráztatta el a nagyérdeműt. De ne szaladjunk előre ennyire az időben.
Jó szokásunkhoz hí­ven ismét a liget egyik közkedvelt helyét kerestük fel, ahol, a mi, egyik közkedvelt sörünket mérik, és milyen jó hidegen! Itt emlékeztünk vissza a két évvel ezelőtti Malmsteen koncert eseményeire. Kicsit rossz szájí­zzel emlegettük az akkor igen csak hosszúra nyúlt várakozást, mire elkezdődött a buli. Reméltük, hogy idén semmi gond nem jön közbe és élvezhetjük maradéktalanul a hangversenyt. Nem teljesen í­gy történt, de erre majd később térjünk vissza. Nem terveztem, hogy megnézem a Jamiroquai buliját, de a kí­váncsiság mégis arra vitte az utamat és milyen jól tette. Ahogy a szabadtéri szí­npad közelében mászkálgattam és hallgattam a zenét, egy ismerős arcot pillantottam meg rövidnadrágban és pólóban, aki szintén ugyanazzal volt elfoglalva, mint én. Doogie White volt, és ennek a ténynek már csak azért is megörültem, mert sajnos interjú lehetőségre nem volt alkalom, viszont nálam volt az a fénykép, amit még a Cornerstone koncerten sikerült készí­tenünk Doogie-val közösen, és persze nem bántam volna, ha egy autógramm is kerül erre a fotóra. Minden vágyam í­gy teljesüljön! Amí­g firkálgatta az ereklyéket, elmondta, hogy már két órája sétálgat a ligetben és ehhez fogható helyen még nem járt. Nagyon tetszett neki az egész környék és viccesen meg is jegyezet, hogy szí­vesen venne itt egy telket. Majd visszaemlékezett a legutóbbi Cornerstone bulira és mondta, hogy nagyon tetszett neki a Wigwam és, hogy ennyi részeg embert egy helyen még nem is látott, mint ott a koncert után. Ez után a magasröptű eszmecsere után elindultunk a befelé, hogy lássuk, amire vártunk, meg amire nem. Bár a szervezéssel és a kezdéssel semmi baj nem volt, sőt, viszont a hangzás, valami csapni való volt. A Mesteren látszott, hogy nagy kedvel, és erőbedobással lát neki a bulinak, de a harmadik szám után már neki is elszakadt a cérna, és ennek hangot is adott. Először csak ordibálással, fenyegetőzéssel és végül a hangszere földhöz vágásával jelezte nem tetszését. Majd a gitár technikusával közölte félreérthetetlen módon, hogyha nem jönnek rendbe a dolgok, akkor vagy ő, vagy a keverő technikus lesz munka nélküli a buli után. Na ez már hatásosnak tűnt, mert kezdett megszólalni a cucc, bár ekkor már majdnem a koncert felénél jártunk. Ez után a kis közjáték után már tudtam, hogy Yngwie most már csak velünk és magával fog törődni. Így is lett. Ha úgy tartotta kedve szólózgatott, ha úgy belecsapott egy új dalba. Egyszer a zenészei már annyira elvesztették a fonalat, hogy Doogie oda is ment hozzá, hogy most mi jön. Picit mulatságosnak tűnt ez a helyzet. Malmsteen valahogy úgy van vele, mint az általam nem túlságosan kedvelt showman-ünk, Fábry Sándor, akit csak a vendégei zavarnak egy kicsit. Yngwie-t csak a zenészei zavarják egy kicsit a szí­npadon. De nem baj. Sőt semmi sem baj! Nem baj, ha nem jól szól, nem baj, ha mérges, nem baj, ha teljesen mást játszik, mint ami a repertoárban volt, Ő akkor is egy zseni. És ez a zseni újra itt volt, és újra elkápráztatott minket Paganini szintű gitárjátékával. Köszönjük a Showtime-nak a lehetőséget! Szakáts Tibor