A Torok bevette Bécsnek büszke várát: Turisas, Annihilator, Iced Earth - 2007. 10. 17. Bécs Olvasói Beszámoló!

írta szakáts tibor | 2007.10.27.

Sajnos megint Bécsig kellett mennünk, hogy az egyre kevesebb fehér foltok egyikét lássuk. Kispével arról beszéltünk, hogy anno egyszer majdnem láttuk az Iced Earth legénységét. Éppen a Horror show lemezzel járták Európa és a világ városait, amikor hozzánk is betévedtek, VOLNA, ha nincs egy túlbuzgó vámos Hegyeshalomnál. Akkor még szó sem volt uniós tagságunkról, í­gy különböző hivatalos engedélyek és papí­rok kellettek ahhoz, hogy a pirotechnikai kellékeket behozzák az országba. De ezek hiányában nem engedték be a személyzetet hazánkba... Részben a banda turnémenedzsere is hibázott, mert nem tudta, hogy ez akkor még nem Európa volt. Így, az egyik leglátványosabb Fagyott Föld turnéból kis hazánk kimaradt. Mert miután ez kiderült a határnál a zenekar nem volt hajlandó bejönni az országba és koncertet adni a show nélkül. A rajongóknak mindez csak a Pecsa bejáratánál derült ki. 🙁 Biztos egyetlen Iced Earth rajongó nem feledkezett meg erről az esetről azok közül, akik úton voltak velünk együtt, hogy végre lássak a bandát élőben. Persze valószí­nű azok sem feledkeznek meg róla, akiknek idén sem adatott meg, hogy ezt megtegye. Az elején rögtön két pozití­v megjegyzéssel kezdeném. A koncertek előtt Schaffer nagyfőnök a pénztárak környékén téblábolt. És mindenkinek szí­vesen dedikált, nagyon készséges volt. Nagyon sok fénykép is készült a bandafőnökről. Jól nézett ki a retro Adidas fehér bőr sportcipőben, szöszmösz tréning nacóban és a Superman jellel ellátott termo felsőben. Ha jól láttuk alatta azért rockerhez méltóan Mötley Crüe póló volt rajta. A másik kellemes meglepetés a pass-al kapcsolatos. A szervező céggel e-mailben lebeszéltük a jegyek félretevését és a fotózási lehetőséget. Biztos, ami biztos alapon kivitte magammal a levelezést és milyen jól tettem. A pénztárban csak a jegyek voltak félretéve. De a pénztáros srác hí­vott valakit a szervezőktől. Elmondtuk mi a gondunk és mutattuk a mailt. Ő elment megkeresni a levelező partneremet. Miután nem került elő a pacák, a levelezésre hivatkozva adott egy passt. Csak nem verem át a levelezéssel. Így korrekt, csak meglepő volt a segí­tőkészsége. (érdekes, hogy a Planetben mindig eltűnik a koncertnapjára a kontakt ember...-szerk.) Turisas És akkor térjünk rá a bulira. Előzetesen tudtuk, hogy nagyon erős a felállás. Az első zenekarról annyi infónk volt, hogy valami folkos viking metálszerű zene. Mi nagyon jól éreztük magunkat a Turisas buliján. Arra kí­váncsi lennék, hogy a szó jelent-e bármit náluk, és ha igen mi a jelentése. A szí­npadra 5 agyon festett szőrbe bújt viking lépett. A basszer a sötétbe burkolózva leginkább az Ĺ°rgolyhók filmben szereplő Morzsa névre hallgató kutyára hasonlí­tott. Ha minden igaz, akkor egy leányzó nyomta a tangóharmonikával, de a lógó szőrök, és a sötét nem engedte felfedezni a valóságot.:) A zenét inkább a Skyclad vonalhoz hasonlí­tanám, csak kicsit durvább kiadásban. A zenészek nagyon profin produkáltak. Az énekes jó frontember módjára vezényelte le a showt, piros-feketére festett arca elég félelmetesre sikeredett. Mint aki éppen háborúba indul. Természetesen még a kezek és a test többi pontja is ki volt pingálva. A közönség fogta az adást és hamarosan együtt "höjjögött" a bandával. Az est meglepetése számomra az átdolgozott Boney M. dal, a Raszputyin volt. Sok feldolgozást hallottam már, de tőlük még semmilyet. Nagyon állat volt, pláne amikor a Ra-Ra-Raszputyin részhez értünk és az egész közönség együtt üvöltötte a refrént. Amúgy nem volt teltház ezért is sajnálom, hogy ilyen bulik nem jönnek el hozzánk. Enyien vagy még többen is lennének nálunk ezekre a bandákra. Annihilator Az utánuk következő Annihilator nagy kedvencem. Sajnos azt nem tudom megérteni, hogy Jeff miért cserélgeti annyira sűrűn a társait de, ez legyen az ő gondja. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint a Running Wild főnök Rock N Rolf-nál. Nagy egoval azt csinál a bandával, amit akar. A sajátja a zenekar és nem engedi magát eltántorí­tani az elhatározásaitól. Utolsó fellépésükkor még egy fiatal srác volt az énekesi poszton. Azóta nem láttam élőben a bandát ezért ért váratlanul, amikor hozták ki a mikrofonokat és az egyiket kb. derék magasságba állí­tották be. Gondoltam, csak nem egy kisgyerek fog vokálozni. És nem. Jeff volt az, aki szinte az egész koncert alatt derékban előredőlve énekelte végig a bulit. Már amikor nem rohangált fel-alá a szí­npadon. Ugyanis gyakran a másik gitáros srác énekelte a verzéket is, akinek meglepően jó hangja volt. Külön énekes sehol. A fiatal basszer és gitáros új lehet a bandában és dobos vadember külseje is egy fiatal srácot takarhatott. A zenekarnak van annyi jó száma és lemeze, hogy egy rövid 45-50 perces időbe egy igazi best of-ot tudnak összerakni. Így is történt. Elsősorban a régebbi lemezek anyagát játszották, persze a friss lemez sikerszámait sem elfeledve. Természetesen voltak olyan számok, mint a kezdő King of the kill vagy a Set the world on fire, a Phantasmagoria, Never, neverland és zárásként természetesen a nagy sikerű Alice in hell. Jeff hangja nem lett rosszabb az idők folyamán, riffelő tudása pedig semmit sem kopott. Az egyik leggyorsabb kezű még mindig a szakmában. Közelről is alig lehet követni a kezét. Sajnos a világí­tást a normális emberi magasságokra lőtték be, ezért Jeff arcából szinte semmit sem lehetett látni. Az őszülő körszakálla és a megnőtt arcába lógó haja csak nehezí­tette a helyzetet, és mellette a grimaszok és kiállások is a múltból gyökereznek. A második számnál már csurgott a gitárján a ví­z és a kiállásoknál is gyakran fröccsent rám az izzadsága. Az eddig látottakkal ellentétben most nem bermuda gatyában nyomta, hanem a nagy melegre való tekintettel felvett egy farmert. Rövid ámde intenzí­v programot láthattunk tőlük. Setlist: King of the kill Operation annihilation Clown parade Set the world on fire WTYD Never, neverland Phantasmagoria Alice in hell Iced Earth Az Iced Earth bulival kapcsolatban egy nagy kérdésre kerestük és vártuk a választ. Élőben miként adja elő Ripper a régi Barlow által énekelt számokat? Az állunk leesett. Ez a srác mindenre képes. Igazi helyet talált magának a bandában és illik a csapatba. Mára már frontemberként is megállja a helyét. A mozgása még mindig egy pszichopata, ketrecbe zárt vadállatra hasonlí­t, de emellett már jól vezényli a showt is. A grimaszai, és arckifejezése hűen tükrözi a dal mondanivalóját. Kezdésként az új lemez dalaival léptek a szí­npadra. Azt nem mondanám, hogy robbantak, mert az intro alatt besétáltak és látványos pózba vágták magukat, aztán beindult az őrület. Ripper tökéletes formában volt. A pesti Beyond Fear-es bulin már halhattuk, hogy mit tud, de akkor általam nem annyira ismert számokat játszottak. Viszont itt ilyen nem volt. Schaffer nagyfőnök ősz hosszú haja kibontva igazi rockerfazont adott a gitárosnak. Nagyon sokat háttérvokálozott és hergelte a közönséget. Egy ilyen ikont látni nagy élmény volt. Már a Beyond Fear zenekarban is Ripper mellett baszerozott Dennis Hayes, akinek karikatúra fazonú feje itt is folyamatosan vigyorgott és látványosan sok mozgással hozta az alapokat. Ripper nem szántotta föl a szí­npadot, de szinte folyamatos mozgásban volt és kommunikált a közönséggel. Aztán a Stormrider szám alatt a mikrofont átadta a főnöknek, aki középre kiállva adta elő a számot. A másod gitáros Troy Seele is í­zesen játszott, bár ő túlnyomórészt a sötétbe burkolózott, csak a szólói idejére jött középre és kapott némi megvilágí­tást. A koncert elején nem volt tökéletes a hangzás, de aztán a 3-4 számnál már helyreállt a rend. Az általunk nem látott, fent emlí­tett turnéról elővették a Dracula cí­mű számot. Kettővel utána az új lemez sikernótája a Ten thousand strong (eszméletlen jó ez a szám élőben is!!) cí­mű szám vezette fel a Glorious burden lemez két számát. Bevallom nekem az a lemez nem kedvencem. Túl összetett és nem annyira direkt, mint amit szeretek tőlük és itt sem jöttek be annyira. A többiekkel is azt beszéltük, hogy a ráadás elé nem tennénk be egy ennyire belassult, összetett számokat. Viszont í­gy legalább kipihenve várhattuk a zenekar egyik legismertebb számát a Schaffer által akusztikus gitárral felvezetett Melancholyt. Már csak két dal volt hátra és persze zárásként az Iced Earth számot adták elő. Erős másfél órát kaptunk az arcunkba, és nagyon jól éreztük magunkat. Az igazat megvallva nem hiányzott Barlow. Természetesen sok számot vele ismertem meg és kí­váncsi voltam Ripper mit tud kihozni a számokból. Jót!!! Újra erőt kaptak a régi nóták. Sajnálom, hogy ezt az összeállí­tást itthon nem látni, mert aki igazi rocker annak ezt az estét látnia kellett volna. Tudom, nincs messze Bécs, és az az érzésem, hogy megyünk mi még arrafelé. Ilyen bulikra mindig elindulnék. Setlist: Overture (Intro) Something wicked part 1 Invasion (Intro) Man's motivation Setian massacre Bell Intro Burning times Declaration day Violate Vengeance is mine A charge to keep Stormrider Dracula The hunter Ten thousand strong Hold at all costs High water mark Melancholy My own saviour Iced Earth Savafan Fotók: CSLP Képek megtekinthetőek az oldalunkon: www-a-cslp.hu