Gitár, kávé, Beatles és a Gotthard: Interjú Leo Leoni-val

Most már tudjuk, hogy kisebb csoda történt a Duna partján a Gotthard második budapesti fellépésén. Munkatársunk a koncert előtt, a hajó szí­vében egy frissí­tő kávé mellett beszélgetett Leo Leoni gitárossal, aki a hivatalos válaszokon kí­vül sok mindet elárult magáról is... Hard Rock Magazin: Zseniális albummal rukkoltatok elő idén. Magazinunk év végi értékelésén biztos, hogy az első háromban fog szerepelni a szerkesztők listáján. Közvetlen az album felvételei előtt születtek a dalok, vagy a fiókban is turkáltatok? Leo Leoni: Oh, nagyon köszönöm. Ne felejtsetek egy példányt küldeni az év végén nekem. HRM: A Hard Rock Magazin egy internetes napilap! Leo: Oh, internetes magazin? HRM: Igen! Dalaitokból süt, hogy sok-sok ötletetek van. Ennyire könnyen megy a dalszerzés, mint ahogy hallatszik, vagy nehezen születik meg egy-egy dal? Leo: Az album megí­rására nem volt sok időnk, de nagy nyomás volt rajtunk, mert tudtuk, jó lenne már kiadni egy új anyagot. Hogy mennyire megy könnyen a dalszerzés? Van, amikor könnyen, alapvetően ez a normális tendencia, de az is előfordul, amikor nem. Azonban azt gondolom, hogy szerencsések vagyunk, mert mindig vannak ötleteink. Ezeket általában vagy gitár, vagy ének segí­tségével rögzí­tjük, és a turné végén otthon meghallgatjuk, miket gyűjtöttünk össze. HRM: Mikorra terveztek új albumot? Lehet, hogy kicsit elhamarkodott ez a kérdés? Leo: Valóban, még nem aktuális, mert egy igen hosszú turnén vagyunk az utolsó, Domino Effect cí­mű albummal, és nagyon sok helyre szeretnénk eljutni vele. Olyan hosszú lesz ez a turné, amilyen csak lehet, ezért nem valószí­nű, hogy jövőre új albummal jelentkezünk, talán 2009-ben. HRM: Terveztek-e zenétekben valami változást, vagy marad ez a jól bejáratott irány? Egyáltalán sikerül felülmúlni a Domino Effect slágergyárát? Leo: Elég sok albumot kiadtunk már pályafutásunk alatt, és egy kicsit mind különbözik egymástól, annak ellenére, hogy minden album olyan Gotthardos lett. Minden lemezen van valami, ami csak a Gotthardra jellemző. Voltak lemezek, amik gyorsak voltak, voltak melyek kemények, és természetesen volt lágyabb albumunk is, de mindegyikben ott volt a sajátos Gotthard í­z. A Gotthard zenei irányzata olyan, amilyenek mi vagyunk. A következő album valószí­nűleg a Domino Effect irányába fog haladni, bar nagyon korai még erről beszélni. HRM: Mennyire nehéz svájci zenekarként sikert elérni a rockzenében? Mint tudjuk, ez eddig a Krokusnak sikerült igazán. Leo: Igen, a Krokus valóban nagy sikereket ért el annak idején, de Svájcban most is vannak zenekarok, akik érdemesek lennének a világsikerre. Ilyen például a Shakra! Persze ez nagyon nehéz, mert Svájc egy nagyon pici ország, és sem politikailag, sem zeneileg nem gyakorol akkora nyomást a világra, hogy ez egyszerű legyen. Ott van például Amerika. Hiába van rengeteg állam, mégis egynek számí­tanak a piacon. Szerintem 50 év múlva Európában is í­gy lesz. Akkor majd nem Svájcból, vagy Magyarországról, vagy Csehországból fog egy zenekar világsikert aratni, hanem Európából. Ilyen jelentős tényező lehet még Oroszország is. Hozzáteszem, ez a téma nem csak a rockzenére vonatkozik. Ugyanez igaz a popzenére is. Ezért nagyon nehéz a Gotthardnak is világsikert elérni, de ha jól csináljuk, amit csinálunk, akkor az esély igenis megvan rá. HRM: Emlí­tetted a Shakrát. Úgy gondolom, az új albumukon erősen lehet hallani Gotthard hatásokat is. Mi a véleményetek erről? Leo: Hahaha... Lehet. Kérdezd meg erről Őket, hahaha... Egyébként örülök neki, ha a Gotthard Svájcban egy példakép. A gitárosuk nagyon jó barátom, lehet inspiráljuk Őt. Egy biztos, amit csinálnak, azt jól csinálják. Én szeretem a Shakrát, és azt gondolom, nem versenyeznek a dalaink egymással. Mindkettő nagyon jó zene! HRM: Próbáltatok németül is énekelni, vagy egyből az angollal kezdtetek? Leo: Rögtön angollal kezdtünk. A Gotthard Svájc olasz nyelvterületéről származik, í­gy az anyanyelvünk is olasz, ami ugye nem a legtökéletesebb nyelv a rockzenéhez. Ahhoz, hogy nemzetközi porondra léphessünk, az egyetlen út az angol nyelv használata volt. Ez azért is jó, mert í­gy a világ nagyon sok táján értik a szövegeinket is, és nem csak a zenét hallják. HRM: Nemrégiben Ázsiában is jártatok. Milyen volt ott a közönség reakciója? Leo: Igen, voltunk Japánban, Dél-Koreában és Oroszországban is. Nagyon-nagyon jó volt a közönség reakciója, de az is igaz, hogy sokat kell még dolgoznunk azon, hogy a Gotthard arra felé is igazán ismert legyen. Az viszont biztos, hogy nagyon szeretik a rockzenét az ázsiaiak, és a Domino Effect is népszerű album azon a vidéken. HRM: Emlí­tetted, hogy olyan hosszú turnét terveztek amilyet csak lehet a Domino Effect-el. Hogyan tartjátok frissen magatokat az út során? Leo: Kávéval, hahaha... Sok-sok kávéval. HRM: A legutóbbi pesti bulin volt egy kis incidens, mikor is Marc Lynn-nek akadt egy kis dolga a közönség között. Emlékszel még rá? Leo: Igen, emlékszem! Egy valószí­nűleg részeg fazon provokálta Mark-ot a közönség soraiból. Már háromszor odaütötte a szájához a mikrofont és azzal végül felsértette az ajkát. Mark ekkor leugrott a szí­npadról és bemosott neki egyet. Szörnyű eset volt, mert megakasztotta a koncertet, és megzavarta mások szórakozását. Furcsa dolog ez. Te azon vagy, hogy szórakoztass, közben valaki elrontja mások szórakozását, és a Te munkádat is. Ez az ember belepiszkí­tott mások örömébe. Sok koncertet adtunk már, de eddig ez volt az első ilyen eset, és remélem az utolsó is. HRM: Milyen zenéket szoktál hallgatni szabadidődben? Leo: Kevés szabadidőm van. Általában rádiót hallgatok, és ha tudom, megveszem a friss rock és metal albumokat. Ezen kí­vül szeretem a népzenét és a popot is. HRM: Mégis milyen zenét szeretsz igazán? Leo: Két zenét szeretek igazán! A ROCK-ot és a ROLL-t! hahaha... Ez az én két kedvencem, hahaha... HRM: Kik azok a zenészek, akik hatással voltak Rád és a zenekarra? Leo: A hetvenes években a Beatles volt rám nagy hatással, aztán jött a Led Zeppelin, a Deep Purple, és Gary Moore az "isten", viszont Chuck Berryt is szeretem. HRM: Ezek közül melyik volt a legnagyobb hatással Rád? Leo: A Beatles! HRM: Tényleg? Én is nagyon szeretem a Beatlest, de szerintem nem játszanak valami bonyolult zenét. Leo: Igen, lehet, de hallottad már a White album dalait? Bármilyen hangszeren próbálod lejátszani, nagyon nehéz. HRM: Az én kedvencem a "White my guitar gently wheeps", George Harrisontól. Leo: Igen, George egy zseni volt, és valóban ez az egyik legszebb Beatles dal. Én mint gitáros egy olyan dalt, ami a gitár sí­rásáról szól, elég érzékenyen közelí­tek meg. Ráadásul eredetileg a lemezre Eric Clapton játszotta fel. HRM: Melyik a Te kedvenc Beatles dalod? Leo: A "Long and winding road". Ez az én kedvenc nótám. HRM: Mesélnél egy kicsit a magánéletedről? Hogyan élsz? Van családod? Mivel töltöd a szabadidődet? Leo: Van egy kutyám, van egy barátnőm, és nagyon szeretek sportolni. Jégkorongozom. HRM: Másodszor jártok nálunk. Sikerült megnéznetek Budapestet? Leo: Igen, gyönyörű, valóban gyönyörű város. Kedvesek az emberek, és szépek a magyar nők. Na és a Duna... HRM: Örülök, hogy jól érzitek magatokat Budapesten, és remélem a koncerten is jól fogjátok magatokat érezni! Köszönöm az interjút! Leo: Én is köszönöm, nagyon jól éreztem magam az interjú alatt. Jó volt veled beszélgetni! Nagyon örülök, hogy találkoztunk! Szöcske Köszönet a Livesoundnak! Fotók: Szakáts Tibor