A kilencedik nap

A kilencedik nap
(Der neunte Tag)

szí­nes feliratos német háborús dráma

Gyártó: Videopress/ Bayerischer
Rundfunk/ Provobis Film

Szereplők: Ulrich Matthes (André atya)
August Diehl (Gebhardt)
Ivan Jirik (Armando Bausch)
Hilmar Thate (Fülöp püspök)
Bibiana Beglau (Marie Kremer)
Germain Wagner (Roger Kremer)
Jean-Paul Raths (Raymond Schmitt)

Rendezte: Volker Schlöndorff

Forgatókönyv: Eberhard Görner

Andreas Pflüger
Operatőr: Tomas Erhart

Egy olyan filmről szeretnék néhány sort í­rni, amelyet rajtam kí­vül sajnos csak nagyon kevesen látt(n)ak Magyarországon. Köszönhető ez a nagyon gyér reklámnak, és talán a nemrég bemutatott, A bukás cí­mű filmnek. A téma hasonló, de csak abban az értelemben, hogy ugyanabban az időszakban játszódik. Talán tényleg nem volt szerencsés a bemutató időpontja, ennyire közel a már emlí­tett mozihoz, arról nem is beszélve, hogy Budapesten összesen három filmszí­nházban játsszák a filmet, és azokban is csak időnként. Na ennyit a panaszkodásról. A történet (mely megtörtént eset) a dachaui haláltáborban kezdődik. Ahogy a bolsevizmus, úgy a fasizmus is üldözte a vallás minden fajtáját, és a katolikus egyházzal is csak önös politikai érdekeik miatt, keresték a kapcsolatot. Hősünk Henri Kremer (Ulrich Matthes) abbé, ennek a kapcsolatkeresésnek válik áldozatául. A koncentrációs tábor reménytelenségéből, hí­rtelen szabadon engedett ember, értetlenül áll az események előtt. De ahogy megérkezik hazájába, Luxemburgba, rögtön megértetik vele, hogy csak egy cél elérésének eszköze, semmi más. Kilenc napon keresztül tanúi lehetünk egy fiatal karrierista gestapo tiszt (August Diehl), és egy, a hitének élő pap párbeszédének, ví­vódásának, veszekedéseinek, szellemi hadviseléseinek. Láthatjuk a katolikus egyház meghasonulását önmagával, ahogy azt már bemutatta nekünk egy szintén méltatlanul elfeledett film az Ámen. Láthatunk egy családot, ahol nem sokáig felhőtlen az öröm, a testvér megérkezése után. Nagyon komoly erkölcsi és lelkiismereti kiképzést kapunk ebben a másfél órában, ha lehet élnem ilyen hasonlattal. Ha azt mondom, hogy az utóbbi idők leggondolatébresztőbb filmje, akkor azt hiszem, nem állok távol az igazságtól. És ismét egy német film! Írom ezt felkiáltó jellel, azért mert úgy látom végre a német nép (vagy talán a filmgyártás), kezd szembenézni hitelesen a történelem rájuk rótt szégyenével. Természetesen ezt a filmet is eredeti nyelven hozta piacra a forgalmazó, ami már a Bukásnál is csak javára vált a mozinak. Végül még egy gondolat. Rövid időn belül két különböző szerepben volt szerencsém látni Ulrich Matthes-t. Mondhatom zseniális szí­nész Szakáts