Masters Of Rock Fesztivál, 2007. 07. 12-15. Vizovice, CZ. 1. rész. (Olvasói beszámoló)

írta szakáts tibor | 2007.08.12.

A tavalyi jól sikerült fesztiválon felbuzdulva, még akkor eldöntöttük, hogy kis csapatunkkal (Kispé, Savafan, Sziporka, Att) idén nyáron is bevesszük a cseh kisvárost, Vizovicét. Már tavasszal lefoglaltunk mindent és a szállást is oda terveztük, ahol tavaly jól éreztük magunkat. A fellépők sorában sok, régen látott kedvenc felbukkant és pár kuriózum is helyet kapott... A szervezők kedvességének köszönhetően egy fotóspasszal is gazdagabbak lettünk ebben az évben, í­gy a fesztivál reggelén jó pár gigányi memóriakártyával és télies ruhákkal (is) felszerelkezve indultunk az útnak. A jó ómennek számí­tó arany dupla boltí­vben tett gyors reggeli után a lovak közé csaptunk. A fesztivál helyszí­nére a kapunyitás előtt érkeztünk, ennek több jó vonzata is volt. Kaptunk az előre behirdetett ingyen fesztivál cd-ből és még volt nagyméretű XXL-es fehér fesztivál póló is. Közvetlenül rendezvény területe melletti őrzött parkolóban tudtunk helyet lőni a kocsinak mind a négy napra, később kiderült - jól döntöttünk. Ismerőseink kocsiját az utcán feltörték, és a magnót kivették belőle. Tudtam beszélni az egyik szervezővel, aki örült nagyon mikor mondtam neki, hogy mennyi magyar jött. Elbeszélgettünk, hogy a MOR a magyar rockerek számára szinte egy kánaán. Olcsó a jegyárral és olcsó a körí­tés is (kaja, pia, szállás) és ez igen vonzó idehaza. Meg aztán a felhozatal is erősre sikeredett, ennyi számunkra tetsző zenekar egész évben nem lép fel nálunk. A szervezésre csak annyit, hogy a beengedésnél a fotós karszalagot a beengedő nem tette fel azzal a felkiáltással, hogy majd oldjam meg magam.:) A fesztivál területén tettünk egy gyors sétát és pár apró változástól eltekintve ugyanazt találtuk, mint tavaly. Gyorsan megvettük a már emlí­tett pólót. Tavaly a beengedés után 1-2 órával már nem volt nagyméretű fehér póló. A körbenézés után irány a szállás és egy gyors frissí­tés után helyben meg is ebédeltünk. Kicsit nehezen megy ott még az angol í­gy nem egyszerű kaját választani egy cseh étlapról. Körülbelül úgy éreztük magunkat, mint Bruce Lee az egyik filmjében, amikor az étlapot nem tudta elolvasni csak rábökött a kajákra. Neki pechjére több egymáshoz nem illő kaját hoztak ki. Mi aránylag jól választottunk. 1.Nap Hevein Ebéd után célba vettük a fesztivált. Az Apocalyptica egyik alapí­tó tagjának projektje zenélt mikor megérkeztünk. A Hevein zenéjét nem ismerve és két számot hallva nem mernék véleményt formálni róla. Tyr Az utána következő zenekar az egyike volt a kuriózumoknak. Igazán kí­váncsiak voltunk arra a zenekarra, aki Magyarországon amolyan mini turnét nyom le, amire nagyon régen nem volt példa. A banda, ütközéstől horpadt turnébuszán dí­szelgő felirat is mutatta származásuk helyét (Music from the Feroer Island). A Tyr egész kellemes muzsikát szolgáltatott. Természetesen északi, kicsit folkos muzsika volt, de nem annyira slágeres alapokkal és dallamokkal, mint a Korpiklaani. Itt azért megdörrennek a hangszerek, és nem is annyira táncra perdülős a zene. Nekem igazából azok a számok jöttek be, amelyiket anyanyelvükön énekeltek (vagy általam érhetetlen angolsággal). A basszeros valszeg sok Maiden videót vagy koncertet láthatott, mert a gitárját gyakran úgy tartotta és pengette, mint Mr. Harris. A vokalista gitáros pedig kinézetre egy David Beckhambe oltott Magnus Rosen. Harcostársaimmal egyetértésben megállapí­tottuk, hogy a koncert két utolsó száma nagyon állat volt. Mivel setlistem nincs, í­gy sajnos nem tudom megmondani melyik két számról van szó. Die Happy A nap kellemes meglepetése következett a Die Happy. A tavalyi beszámolómban í­rtam egy leányzóról, aki az Apocalyptica alatt jött fel egy szám erejéig énekelni. Akkor a beszámolóban annyi volt, hogy igazából nem sokat tett hozzá a koncerthez azon kí­vül, hogy csehül szólt a közönséghez és elénekelt egy számot, DE ezen a napon bocsánatot kérek! Amit ez a cseh leányzó produkált, az fantasztikus volt. Teljesen elvitte a hátán az egész bulit. A három srácot igazából észre sem lehetett venni. A hölgy azon kí­vül, hogy csinos még nagyon energikus is. (Itt jegyezném meg, hogy a hétvége bővelkedett jól kinéző énekes csajokban.) Marta Jandova végig ugrálta, pörögte az egész bulit. A zene nekem kicsit az amerikai tini punk-rock kategória felé hajaz, de annak szerintem európai változata volt ez. Én amúgy nagyon kedvelem az ilyen zenéket (Blink182, SUM41, stb.) és ez is nagyon bejött. Természetesen a számok közt cseh konferálás volt (csak tudnám a zenészek honnan tudták, mikor kell kezdeni a számot) ami kicsit furcsa volt angol szövegek után. A társaság magyar mainstream vonalban jártas tagjai meg is jegyezték, hogy a magyar Lola nevű leány hasonlí­t erre a csajszira és nagyon jól tenné a magyar leányzó, ha zenei stí­lusa is ebbe az irányba haladna tovább. Vypsana Fixa Ezután a szí­vbajt hozták ránk a szervezők. Az átállásnál semmiféle nagyzenekari kí­séretre jellemző dolgokat nem vittek fel a szí­npadra. Azt hittük elmarad a várva várt Rage-buli. De a fotósárokban megnyugtattak csak cseréről van szó. Így a cseh Vypsana Fixa együttes következett. Muzsikájuk nem nagyon maradt meg bennem, de arra emlékszem, hogy volt egy Lunapark cí­mű számuk. 🙂 Rage + Lingua Mortis A Rage + Lingua Mortis koncertje több kérdést is felvetett bennem. Miként tudja pótolni bárki is Mike Terranát? Milyen stí­lusú lesz a setlist? Mennyire lesz komolyzenei koncert vagy marad metál a buli? A jól ismert nem nagyzenekari számok mennyire lesznek átdolgozva? Minden kérdésre megkaptam a választ. A hosszúra nyúlt technikai malőr ellenére állat volt a buli!!! Bevonult a zenekar és rázendí­tettek, majd hamarosan besétáltak a rockerek is és elkezdődött a csoda. Elsősorban a nagyzenekari darabok kerültek elő a tarsolyból, viszont hiányoztak olyan dalok, mint az utóbbi évek egyik legjobb metal nótája a Down. A dobos, Andre, nagyon jól hozta a nem könnyű témákat. Nem egy Mike Terrana, de jól pótolta a zsenit. Nem játszik olyan látványosan és nem veri szét a cájgot, de belerázódott a bandába. Dobszerkót kicsit elfordí­tva a szí­npad jobb szélére tették, hogy a maradék részen elférjen a nagyzenekar. Azt kell mondjam ég és föld a CD-ről bejátszott komolyzene és az élőben előadott aláfestés. Zseniális élőben ilyet hallani. Az egy dolog, hogy a zene alatt nem álldogálnak a zenészek és várják a CD végét, hanem élettel telí­tődik meg a szí­npad és nem kevés dögöt ad a zenének az élőben előadott zenei aláfestés. Aztán belekezdtek az utolsó album monstre számába. Na, az valami hihetetlen volt. Nagyzenekarral (is) zseniális a szám. De sajnos a technika ördöge közbeszólt:( A szí­npadról egyszer csak eltűnt Victor és a gitárja is elhalkult, aztán a szám közben leállt a többi zenész is. Kiderült, hogy a szí­npad Smolskis oldalán teljesen elment az áram. Még a nagyzenekar hangszerei is elnémultak. Hál Istennek a koncert metál buli maradt a komolyzenei részek csak aláfestésként szolgáltak. Volt olyan szám is ahol a karmester a banda két tagját nézte, mert ott nem volt szükség az orchestrára. A végére maradt természetesen a Higher than the sky és a közönségénekeltetés. Itt Smolski előhí­vott a zenekarból egy hegedűs srácot és vele nyomtak egy rövidke párbajt. Nagyon jópofa volt! Sajnos a koncert igen rövidre sikerült. Alig 80-85 percet játszottak és abban benne volt a kis zűr is. Jó volt látni ilyen különleges körülmények közt az utóbbi évek egyik legerősebb koncert bandáját és ettől a koncerttől az ázsiójuk még magasabbra nőtt. A szememben mindenképpen. Ime setlista: Overture From The Cradle To The Grave Alive But Dead French Bouree Lingua Mortis Medley (Don't Fear The Winter, Black In Mind, Firestorm, Sent By The Devil, Lost In The Ice) Turn The Page Speak Of The Dead - Lingua Mortis Suite (Morituri Te Salutant, Prelude Of Souls, Innocent, Depression, No Regrets, Confusion, Black, Beauty) Instrumental Higher Than The Sky Refuge Finntroll Az est utolsó zenekara a Finntroll volt. A zenekart jó pár évvel ezelőtt egy bécsi fesztiválon láttam. Az volt az első és eddigi egyetlen találkozásom a zenekarral. A hajnali órák ellenére nagyon is élvezhető volt a buli. Anno én még a nagydarab énekessel láttam a zenekart, ezért váratlanul ért az énekes csere. Igazából a buli számomra legkényesebb pontja is ő volt. Nekem ez a fajta éneklés, nem tetszik. A zenei részek nagyon állatok voltak, de jobban örültem volna egy instrumentális koncertnek, vagy egy másfajta, dallamosabb éneklésnek. De ez legyen az én bajom. Mindenesetre a fesztivál ezzel a nappal jól kezdődött. 2. nap A reggel fél kilences kelés a reggeli miatt kicsit korán volt, de a reggeli mindenért kárpótolt minket. Bőségesen telepakoltuk nagy bendőinket, lerabolva a svédasztalos tálakat.:) Utána egy kis pihenőre visszatértünk a szobáinkba. Délután a fesztiválra menet még egy jófajta késői ebédet is benyomtunk a városka egyik éttermében. Itt jegyezném meg, hogy magyar ember számára nagyon király hely volt. Sokkal olcsóbb minden, mint itthon és a minőséggel sincs baj. Tleskac A cseh Tleskac zenekarra értünk ki. Amit ott láttunk, jó darabig nem fogom elfelejteni. A cseheknél úgy látszik mostanra jött divatba a bohókás műhajak használata és a zenekar minden tagja felvett valami ilyen őrületet. Úgy néztek ki, mint valami elmeosztály lakói, vagy a cseh Irigy Hónaljmirigy csak annyi különbséggel, hogy nem feldolgozásokat nyomnak, de hasonlóan őrültek! És mindezek mellé még ska-t nyomnak. Eszméletlen jó hangulatot csináltak. Bevallom, én szeretem a ska zenét, nagy favoritom például a Madness, ezért nagyon jól éreztem magam. A fúvós szekció hozta a látványt és a poénokat. A tavalyi fesztiválon a finn Korpiklaanira indult be úgy a közönség, mint idén erre. Az egész közönség táncra perdült. Szép látvány volt. Záró akkordként eljátszották a Dr. Pokal (ha jól értettem, a csehem kicsit gyenge) cí­mű számukat, ami a Judas Priest Breakin' the law-ja volt ska-ban előadva és cseh szöveggel. Na, ettől kész lettem.:) Ezt a számot az elmúlt hetekben volt szerencsém hallani country feldolgozásban a Novarockon és most ska stí­lusban. Norther A következő Norther zenekar nem az én világom. És szinte szóról-szóra leí­rhatnám, amit az előző napi Finntrollnál í­rtam. A zenével nem volt sok bajom, de nekem ez a hörgés nem jön be. Annyi a különbség, hogy a srácok nem a folkos oldal felől közelí­tik meg a zenei alapokat. Inkább a kicsit zúzósabb Children Of Bodom stí­lus felöl. Az énekes fekete földig érő szoknyaszerű szerkóban nyomta végig a koncertet. Furcsa volt az ilyen tí­pusú zene a forró napsütésben. Az utána következő Anna K buliját kihagytuk, de résnyire nyitva hagytuk a kaput abban az esetben, ha a hallott zene tetszik. Nem í­gy történt. A hátsó kivetí­tőn láttuk, hogy egy idősebb hölgy énekelt valamit, í­gy feltérképeztük a boltok kí­nálatát. Itt szinte minden kapható, ami ezzel a fajta zenével összefügg. A már jól megszokott dolgokon kí­vül, táskák, hűtő mágnesek, autóba rakható napellenző, egérpadok, stb. Minden olyasmit, amire valamilyen módon lehet nyomtatni. Persze minden kis házi készí­tésű cucc lehet. Kivéve az egy szem CD stand. Uriah Heep Jó az öreg a háznál! Ezt a megállapí­tást többször is használtuk a hosszú hétvége alatt. Az Uriah Heep koncertje nagyon hangulatos volt. Munkásságukat nem ismerve bizonyosan egy igazi Best of műsorral jöttek (Gypsy, Look At Yourself, Easy Livin', Lady In Black stb). Természetesen az igaz nagy slágereiket a végére tartogatták. Korukat meghazudtolva teljes intenzitással játszották a klasszikusokat. Az énekes hippi korszakot idéző kék-sárga szerelése kicsit érdekes szí­nfolt volt és a Luke Skywalker-i stí­lusban combjára csatolt mikrofontartó sem volt semmi látvány. Bernie Shaw énekes hangja végig topformában volt és nagyon profin (ennyi koncert után ez természetes) vezényelte le a showt. Mick Box gitáros pár pengetés közt igen furcsa mozdulatokat tett, mintha a levegőben valami láthatatlan billentyűn játszott volna, illetve volt olyan is, amikor az arab világból származó kacifántos kézmozdulat sorral "hajbókolt" a közönségnek. A csehek pedig imádták az egész előadást. A koncert után, mikor a Motörhead koncert első számaira a fotósárokba vonultunk az egyik cseh fotós mondta, hogy a zenekar az egyik legkedveltebb a cseheknél. Motörhead A Motörhead idei koncertjeivel kapcsolatban már kétszer hallottam, hogy az egyik legerősebb volt az adott fesztiválon, illetve, hogy nagyon energikus és profi produkciót nyújtottak. Ezzel részben egyet is tudok érteni. Nem vagyok mocifej fanatikus, de tényleg vérprofi produkciót adtak elő. Ha az értelmező kéziszótárban a mocskos rock kifejezést keresnénk, akkor ott a zenekar képe lenne látható. Megtestesí­tik mindazt, amit ez jelent. Lemmy hátrazselézett hajjal, cigivel a szájában vonult ki, amit aztán hanyag eleganciával a padlóra köpött. A gitáros Campbell mikrofon állványa üres összenyomott sörös dobozokból volt "megdizájnozva". A szokásos "We are Motörhead, we play rock'n'roll" beköszönéssel vette kezdetét a show. Lemmyék a Kiss of death album borí­tót ábrázoló molinó előtt léptek fel. Szinte végig sötétbe burkolóztak. Egyedül csak Mikkey Dee volt folyamatosan megvilágí­tva, akit a méretes dobszerkó mögött nem is nagyon lehetett látni. Lemmy semmit nem változott az évek során, már ami a szí­npadi megjelenését, játékát és stí­lusát illeti. A szövegek csak nagy jóindulattal lehet érteni a folyamatos rágózás mellett. A pali jobb csuklója még mindig hihetetlen laza. Az egész bulit végtelen lazasággal pengette végig. A mozgást egyedül Philtől láthattuk, aki azért nem szántotta fel a szí­npadot, de legalább néha elkalandozott Lemmy bácsi környékére. Mikkey erőteljesen és pontosan játszott. A dobszólója is igen látványosra sikeredett, mert a dobverőket folyamatosan maga mögé hají­tva nyomta le szólóját. A végére maradt egy kis meglepetés, a Whorehouse Blues akusztikus szám Lemmy szájharmonikázásával egybekötve. Nagyon király volt az ötlet. Természetesen a legnagyobb beindulás a slágerekre volt (Killed By Death, Overkill, Iron Fist, Going To Brasil, Stay Clean, Ace of Spades). Továbbra sem lett kedvencem a zenekar, de amit nyújtanak az profi produkció. Ezt el kell ismernem. Setlist: Snaggletooth Stay Clean Be my Baby Killers Metropolis Over The Top One Night Stand I Got Mine Tragedy Sword of Glory Rosalee Sacrifice Power Brazil Killed By Death Iron Fist Whorehouse Blues Ace Of Spades Overkill After Forever Napi zárásként egy újabb női énekeses banda következett, a holland After Forever. Az énekes csaj igen vonzó jelenség, a megjelenése is igen impozáns a maga több mint 180 centijével és még énekelni is tud. Nem csak a ma oly divatos áriázást favorizálja, hanem olykor előveszi igen dögös hangját. A társaság nagyobb részének azok a részek jöttek be, amiken rendesen énekelt és nem áriázott. A banda a Nightwish vonalán mozog talán annyi különbséggel, hogy inkább a durvább zenei részeket favorizálják. Nekem személy szerint az operás részek is bejöttek. A muzsikus szekcióból a gitáros srác játéka tetszett igazán. Azon kí­vül, hogy jól hozta a dallamokat egy igaz hard rock fazon és pózőr. Mí­g a basszer szinte egy helyben hozta a koncertet addig ő felszántotta a szí­npadot és olyan vehemenciával játszott, hogy csak na. Esti zárásként nagyon jó kis koncert volt. Sőt, máskor is szí­vesen megnézném őket. Kicsiny csapatunk meg is jegyezte, hogy a Nightwish után női énekes bandából ez tetszett eddig a legjobban. És ez nagy dicséret! Savafan Fotók: A CSLP (www.a-cslp.hu)