Lassúkéz – Hetvenöt esztendős Eric Clapton

írta Bigfoot | 2020.03.31.

Ha brit bluesról esik szó, természetesen John Mayall vagy Alexis Korner megkerülhetetlen, Jimmy Page vagy Jeff Beck személyét sem lehet kihagyni a történetből, ám ő az, aki legelőször beszédtéma lesz, akinek dalait legelőször kezdik el dúdolni, és azonnal beugrik a beceneve: Slowhand – a Lassúkezű.

A nagyszülei nevelték fel, talajtalannak érezte magát sráckorában, mégis a fehér blues egyik legnagyobb alakja lett. Volt ő az Isten is, ha a rajongók korabeli falfirkáit felidézzük, és ő az, akiről Jimi Hendrix  akivel barátok voltak  is tisztelettel beszélt, még a Sunshine Of Your Love-ot is játszotta.

Neki is a nagy túlélők közt a helye, hiszen heroinfüggőség, alkoholizmus, családi tragédiák szegélyezik hosszú életútját, mégis lassan hat évtizede a csúcson van. Hiszen 1963-ban tizennyolc évesen már a Yardbirdsben pengetett, húszévesen John Mayall mellett befutott sztárként és huszonegy volt, amikor Ginger Bakerrel és Jack Bruce-szal elkezdte a Cream összesen kétéves pályafutását. Ez az a két év, melyet a rocktörténelem a műfaj legfontosabb megmozdulásának tart. Ők játszottak először hosszú improvizációs betéteket koncertjeiken, ugyanakkor számtalan slágert is írtak. Huszonöt évesen már három történelmi jelentőségű formációt maga mögött tudhatott, hiszen addigra a Blind Faith is feloszlott. Jött egy szintén rövid időt megélt alakulat, a Derek and the Dominos, aztán egy album után az is szétszéledt.

Öt évtizede szólóban zenél, igaz, akadtak kisebb hullámvölgyek, de sosem került ki az első ligából, hiszen a ’461 Ocean Boulevard’, a budokani élő dupla album a mai napig tananyag. Nem áll tőle messze a könnyedebb műfaj sem, ezt bizonyítja a ’Journeyman’ vagy a ’Pilgrim’ sikere, ezen albumok stílusa messze esik a bluestól. Tudott ő rádióslágereket is játszani: Tears In Heaven – a tragikusan elhunyt kisfia emlékére, I Shot The SheriffBob Marley örökzöldje, Layla – a Derek and the Dominostól, amit számtalan előadó műsorra tűzött. Az MTV-n revelációszámba ment unplugged koncertje, az erről készült lemez a mai napig az egyik legnépszerűbb tőle, nem véletlenül. Roger Waters, Phil Collins, Carlos Santana, B.B. King, a Rolling Stones – csak néhány név a legnagyobbak közül, akikkel együtt dolgozott. Mégis a blues az, amit a legkomolyabban vesz, hiszen saját fesztivált is szervezett: A Crossroads Gitárfesztivál – nevét Robert Johnson blues sztenderdje után kapta, a dal Slowhand védjegye  az elmúlt húsz évben, ha nem is rendszeresen, de többször is megrendezésre került, összehívva a műfaj legjobbjait különböző generációkból.

Szinte otthona a Royal Albert Hall, itt búcsúzott el a Cream 1968 végén, és itt is éledt újjá 2005-ben pár koncert erejéig. London talán legpatinásabb koncertcsarnokában jóval több mint kétszázszor lépett fel az évtizedek során.

Eric Patrick Clapton 1945. március harmincadikán született az angliai Ripley-ben, tegnap volt 75 éves a Cream egyetlen túlélője.