„Az Ex Librisben teljes a szabadság”: Interjú Dianne van Giersbergennel és Bob Wijtsmával (Ex Libris)

írta TAZ | 2020.01.25.

Különleges EP-sorozattal jelentkezett az utóbbi másfél-két évben az ExLibris. A három középlemez három tragikus sorsú női történelmi szereplő sztoriját mesélte el, amihez alapos kutatás és előkészületek voltak szükségesek. A holland gárda elsősorban Dianne van Giersbergen énekesnő miatt lehet ismerős, aki egy ideig a Xandria élén is tündökölt, azonban egy ideje már csak progos zenekarának szenteli idejét. A banda utóbbi három kiadványáról az énekesnőt és a csapat gitárosát, Bob Wijtsmát faggattuk ki.

Hard Rock Magazin: Honnan jött az ihlet ahhoz, hogy egy sztorit kerekítsetek ennek a három tragikus sorsú nőnek az életútja köré?

Dianne van Giersbergen: Az ötlet az egyik zenekari megbeszélés alkalmával született meg. Szerettünk volna új zenéket készíteni és megjelentetni, azonban míg a Xandria tagja voltam, addig az időbeosztásom egyszerűen nem tette lehetővé, hogy egy teljes albumot felvegyek az Ex Librisszel. Emiatt döntöttünk úgy, hogy az albumot különböző részekre bontjuk, ebből születtek a különböző fejezetek, szóval már csak arra kellett megoldás, hogyan kapcsoljuk őket össze. Így vezetett az út az ’ANN’-hez. A második lemezünk, a ’Medea’ után tudtuk, hogy a következő ismét egy mitologikus vagy történelmi nőként kell, hogy ábrázoljon engem. A zenekari meetingen pedig kiderült, hogy mindenki rajong az Ann nevű történelmi szereplőkért, szóval így jött az ötlet.

HRM: Mennyire volt nehéz dolgod a szövegek írásakor? Elvégre különböző történelmi korokról beszélünk, különböző perspektívákról. Gondolom, egy kis előzetes kutatásra is szükség volt, hogy autentikusan tudj ezekről írni.

DvG: Klasszikus zenei tanulmányaim alatt megtanultam, hogyan készüljek fel (elsősorban operáról van szó) egy szerepre, amit elő kell adnom. Ez egy olyan dolog, amit nagyon jól tudtam használni az ’ANN’ mindhárom fejezeténél. Leginkább úgy készültem fel, hogy könyvek olvasásában merültem el, dokumentumfilmeket néztem, valamint a témát több forrásból is feltérképeztem. Mindezek után készítettem egy időrendet a történethez és beleképzeltem magam abba a nézőpontba, ahonnan el kellett mondanom a történetet. Innen már csak háromfelé kellett mindezt osztani és elkezdeni a zenei oldaláról beszélgetni a srácokkal.

HRM: Általában te vagy a felelős a szövegekért és az énekdallamokért, de mi a helyzet a hangszeres részekkel? Ezt a többiekre hagyod vagy van olyan hangszer, amin játszol és így te is tevékenyen bele tudsz szólni a dalszerzésbe?

DvG: Egy kicsit tudok zongorázni, ami ahhoz elég, hogy akkordokkal tudjam kísérni a dallamot, amit írtam. A teljes zene azonban az ötleteim és a többi zenekari tag zenei géniuszának a kombinációja általában.

HRM: Mennyire volt kihívás éneklés szempontjából három ennyire különböző téma? Kellett változtatnod az éneklési stílusodon vagy minden könnyedén ment?

DvG: Nos, nagyon is szeretem a kihívásokat, szóval igen, itt-ott kihívások elé állítottam magam, de ezek inkább a történet érdekében történtek, nem azért, hogy a technikai felkészültségemet helyezzem rivaldafénybe. A történetmeséléssel kapcsolatban szerintem látszik az, hogy imádom. Az Ex Librisszel nincsenek határai annak, hogyan használhatom a hangomat, teljes a szabadság. Úgyhogy ezeket megpróbáltam hasznosítani, hogy életet lehelhessünk ezekbe a sztorikba.

HRM: A szavaidból úgy tűnik, hogy jó döntés volt otthagynod a Xandriát. Hogy látod a helyzetet így két év után?

DvG: Igazából csak egyetlen lehetőségem volt akkor, mégpedig az, hogy otthagyjam a Xandriát. De valóban, visszatekintve az elmúlt két évre, ez volt a jó döntés. Természetesen nem könnyű egy ilyen döntést meghozni, és időbe telt, míg túlléptem rajta. De a boldogság, amit most érzek, az megerősít abban, hogy a jó úton járok.

HRM: Gondoltál már arra, hogy szólólemezt készíts? Esetleg vannak ilyen irányú ötleteid a tarsolyodban?

DvG: Hogyne, állandóan! (nevet) Nálam nem az a gond, hogy nem tudom, mi a következő lépés, hanem az, hogy túl sok ötletem van. Szóval ezekkel annyit teszek általában, hogy egy képzeletbeli polcra helyezem őket és majd meglátom, hogy melyik passzol az adott helyzethez. Ki tudja, ha eljön a megfelelő idő, akkor talán bejelentek egy új projektet.

HRM: Korábban említetted, hogy klasszikus zenét tanultál, ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdésem hozzád. Jelenleg szoktál még ezzel foglalkozni, esetleg vannak olyan koncertek, események, amikor újból előveszel klasszikus zenei műveket és ezeket adod elő?

DvG: Az ArtEZ konzervatóriumban tanultam Elena Vinknél, aki a legjobb énektanár, akivel valaha találkoztam. Van egy BA és egy MA diplomám is éneklésből, ennek ellenére mindig is úgy éreztem magam, mint aki egyik stílusból a másikba vándorol. Benne kell lennem a rock/metal és a klasszikus zene világában is, hogy boldog legyek. Szóval meglátjuk, hogy mit hoz számomra ez a kombináció a jövőben.

HRM: Térjünk kicsit vissza a lemezre! Bob, mennyi időt vett igénybe a teljes három EP megírása?

Bob Wijtsma: Az első fejezet, az ’Anne Boleyn’ írási fázisa 2017 elején kezdődött, ekkor írtuk a legelső dalt, ami a The Courtship volt. Emlékszem, néhány összejövetel után a dal könnyen összeállt. Az utolsó írói fázis – ami a harmadik fejezethez, az ’Anne Frank’-hez kapcsolódik – 2019 júniusában volt. Ezek úgy néztek ki, hogy három dalszerzői összejövetelt tartottunk havonta. Miután pedig megírtunk három dalt, volt két-három próbánk a producerünkkel, Joost van den Broekkel. Ezek alatt a dalszerkezeteken és a részleteken dolgoztunk, és itt álltak össze igazából a dalok. Az utolsó megálló a varázslatos Sandlane Recording Facilities volt, ahol felvettük az anyagot.

HRM: Ki a legfőbb dalszerző a csapatban? Vagy ahogy Dianne említette korábban, ez mindig közös munka?

BW: Úgy gondolom, hogy Dianne, Joost és jómagam vagyunk a fő dalszerzők, mivel mi rakjuk le a dalok alapjait, a szerkezetét és a főbb dallamokat. Mindenki a saját részéért felelős, a próbák során pedig úgy dolgozunk a dalokon, mint egy zenekar. Ezért is szoktuk minden egyes dalunk után odaírni, hogy Ex Libris, mert közös a munka.

HRM: Köztudott, hogy elég erős kapocs van a holland metalszíntér szereplői között. Nem gondoltatok emiatt arra, hogy meghívjatok vendégzenészeket ezekre a kiadványokra?

BW: Valójában volt vendégünk, ugyanis az utolsó fejezetben, az ’Anne Frank’-ben Ben Mathot (Ayreon) vendégszerepelt, aki gyönyörű hegedűjátékával színesítette a lemezt. Mivel minden egyes fejezet egy történelmi hölgy köré íródott, így vendégénekesek például szóba sem jöttek nálunk. A múltban viszont Dianne és Damian Wilson (ex-Threshold, Ayreon) énekeltek egy duettet a Song Of Discord című dalban, ami a 2014-es ’Medea’ lemezen hallható.

HRM: Hallgatva az új kiadványokat, teljes mértékben kijelenthető, hogy az ’ANN’ trilógia az Ex Libris eddigi legérettebb alkotása. Te hogy látod ezt?

BW: Köszi a dicséretet! Úgy gondolom, hogy az ’ANN ’azért tűnik elsősorban érettnek, mert a történetek igazán szomorúak és érzelmileg túlfűtöttek. Ugyanakkor tiszteletteljes módon meséltük el őket, mind a zene, mind a szövegek terén. A másik nagyon fontos döntés, amit hoztunk, hogy Joost van den Broekkal fogtunk össze, akinek kristálytiszta elképzelése volt arról, hogyan kell szólnia minden egyes fejezetnek zeneileg.

HRM: Zenészként mindig is érdekelt, hogy más országokban milyen helyzetben van a rock- és a metalszíntér. Mennyire jövedelmező Hollandiában ilyen zenét játszani? Elegendő a megélhetéshez, vagy valami mást is be kell vállalni?

BW: Profi zenészként megélni és saját zenét készíteni elég nagy kihívás. Van egy saját gitáriskolám, szóval ennek köszönhetően meg tudok élni. Sajnos Hollandiában nem olyan nagy a színtér, hogy meg tudj élni a saját zenédből. Csak néhány csapat és projekt van, akiknek ez sikerül, ők az Epica, a Within Temptation, a Delain és az Ayreon, de az ő rajongói bázisuk is inkább Hollandián kívül van. A rajongói hozzájárulás például egy jó mód arra, hogy a saját produkcióidat tudd finanszírozni, mi ennek köszönhetően 28.500 eurót kaptunk a világ összes tájáról. Szavakkal leírhatatlan, hogy milyen sokat jelentett ez nekünk!

HRM: Ha jól tudom, 16 év után döntött úgy billentyűsötök, Koen Stam, hogy elhagyja a zenekart. Ez azért nem kevés idő. Lehet tudni az okokat, hogy miért döntött így?

BW: Koen távozása teljes sokként ért bennünket, különösen úgy, hogy az ’ANN’ készítése közben jelentette be. 16 évig volt a zenekar tagja! Megvannak a személyes okai annak, hogy így döntött, melyek számunkra is ismeretlenek mind a mai napig.

HRM: Van arra esély, hogy a produceretek – aki nem mellesleg remek billentyűs – beugorjon a koncerteken?

BW: Nagy megtiszteltetés és öröm lenne, ha Joost csatlakozna az Ex Librishez a színpadon, de az ő menetrendje elképesztően sűrű, úgyhogy nem igazán tudok mit mondani. De reménykedjünk! (nevet)

HRM: Terveztek turnét az új anyaghoz, ami esetleg minket is célba venne?

BW: Az utolsó fejezet, az ’Anne Frank’ megjelenésével egy elég intenzív időszakot zártunk le, úgyhogy jelenleg csak a rajongók reakcióját szeretnénk élvezni. Dianne és én lenyomunk pár közös kis koncertet és live stream előadást, továbbá több zenekari megbeszélésre van szükség ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk színpadra vinni az ’ANN’-t. Ezeknek fényében a turnészervezés jelenleg nem az elsőszámú dolog számunkra, de nyitottak vagyunk a komoly ajánlatokra. (nevet)

Készítette: TAZ