Dalról dalra a ’Simulation Theory’: Interjú a Muse tagjaival

írta P.A. | 2019.05.21.

Simulation Theory’ címmel nyolcadik nagylemezét adta ki tavaly novemberben a brit rockbanda, akik május 28-án a Budapest Arénában is bemutatják új szerzeményeiket. A friss lemez munkálatairól és a dalokról Matthew Bellamy énekes-gitáros és Dominic Howard dobos mesélt a kiadó által készített interjúban.

Hard Rock Magazin: Hogy született meg az Algorithm?

Matthew Bellamy: Ez egy nagyon szintetikus hangzású dal, mint egy korai '80-as évekbeli computer játék vagy filmzene. Szeretem ennek az időszaknak a jövőről alkotott képét, mint az ’Alien’ filmekét vagy azokét a sci-fi filmekét, amelyek valamiféle háborúról szólnak az emberek és robotok között. Nekem így hangzik ez a dal, de van átfedés a jelennel is. Ugye a '80-as évek utópiája az volt, hogy a robotok legyőzik az emberiséget, míg most attól félünk, hogy egy nap a mesterséges intelligencia veszi át felettünk a hatalmat.

HRM: Hogy zajlott ennek a dalnak a felvétele?

Dominic Howard: Egy nagyon egyszerű ötletből indult és erre építettünk. Egy csomó régi szintetizátort és hasonló dolgokat használtunk, hogy kialakítsuk ez a retró-futurisztikus atmoszférát. A dobok például nagyon vékonyak, gyakorlatilag csak a bőr, és ezzel sikerült azt a 'Miami Vice'-hangzást elérni. Egy filmzene-szerű hipnotikus dalt akartuk készíteni ezért is olyan hosszú az intró, hogy bevezessen ebbe a hangulatba.

HRM: Mit kell tudni a The Dark Side című dalról?

M.B.: Ez a dal egyfajta keveréke az elektromos zene, a dance, valamint egy kísérteties énektémának. Ettől lesz egy izgalmas dinamikája. Akár nevezhetjük kísérteties diszkónak is.

D.H.: Visszautal a múltunkra anélkül, hogy magunkat ismételnénk.

HRM: Hogy állt össze a Pressure?

M.B.: Ezt a dalt részben az inspirálta, hogy benne voltam ebben a The Beatles feldolgozás bandában, amit pár cimborámmal hoztunk létre, és én a basszuson játszottam. Tanulmányoztam Paul McCartney játékát, ami valami fantasztikus. Ebben az időszakban született ennek a dalnak az alapja, ami lényegében három riffből áll.

HRM: Mi inspirálta ezt a dalt, érzitek a nyomást magatokon?

M.B.: Azt hiszem, mindannyian érezzük a nyomást egy ponton. Legyen az a munka az új lemezen, vagy a határidők vagy a turné, esetleg személyes problémákból adódó nyomás. Elég könnyű ezzel azonosulni, hiszen gyakran van az az érzésünk, hogy most nyomás alatt vagyunk.

D.H.: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csinálj semmit. Az évek során, amit ebben a bandában töltöttünk, sokszor kellett szembe nézünk kihívásokkal. Legyen az egy nagy koncert vagy egy új lemez, egyszerűen csak meg kell csináljuk, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csináljuk.

HRM: Meséljetek a Propaganda című dalról!

M.B.: Ez egy akusztikus alapú dal volt eredetileg, de ahelyett, hogy csináltuk volna belőle egy teljesen csupasz dalt, inkább a másik utat választottuk és teleraktuk mindenféle dolgokkal a '80-as évek popjától a funky-ig. Egy igazi kavalkád lett belőle, amit talán a Supermassive Black Hole inspirált a leginkább.

HRM: Hogy jött létre a Break It To Me?

D.H.: Matt furcsa, de egyszerű riffjéből indult az egész. Aztán azon tanakodtunk, hogy mit kezdjünk vele. Valami újat akartunk kipróbálni és a ritmusszekcióval kezdtünk kísérletezni. Így került bele afrikai és japán dob is. Összeraktam egy dobszerkót mindenféle nemzeti és törzsi dobokból és rétegenként adtam hozzá a dalhoz az ütemeket ezeket használva.

HRM: Mit érdemes tudni a Something Human című szerzeményről?

M.B.: Annak ellenére, hogy az egyik szimplább dal a lemezen, az egyik legnehezebb volt, ami a felvételeket illeti. Ez a dal a turné után íródott és ez a tipikus „hazaérkezős” érzés járja át. Az első verziója egy eléggé lecsupaszított akusztikus verzió volt. Amikor elhatároztuk, hogy egy ilyen szintetikus irányba indulunk az új dalokkal, akkor éreztük, hogy a Something Human nem illik ezek közé és majd egy évig dolgoztunk rajta, hogy végül olyan legyen, amit be tudunk rakni a többi közé.

HRM: Hogy készült a Get Up And Fight?

M.B.: Demóformában ez egy lágyabb dal volt, ami aztán az egyik legrockosabb lett.

D.H.: Úgy zajlik nálunk a demózás, hogy általában Matt mutat nekem valami ötletet, aztán játszom rá valamit, majd együtt dolgozunk tovább a dalon. Ebben az esetben egy irányba indultunk el, aztán hirtelen egy másikba váltottunk, ezért lett az, hogy ez a dal teljesen eltér a demóverziótól.

HRM: Hogy zajlott a Blockades felvétele?

M.B.: Na, ez is keresztülment néhány változáson. Elég sok mindent kivettünk belőle, akárcsak az előző esetében. A felvétel pár nap alatt megvolt. A refrén engem a korai anyagainkra emlékeztet, igazi tradicionális Muse-hangzás.

HRM: Hogy született meg a The Void?

M.B.: Klasszikus módon kottát írtam ehhez a dalhoz, csak nem papíron, hanem a számítógépemen, de ugyanazzal a módszerrel. Egy számítógépes feelinget akartam elérni, amire aztán ráépítettük a banda hangzását.

HRM: Egyenként rögzítettétek a dalokat?

D.H.: Nagyjából igen, persze volt olyan, hogy nem fejeztünk be egy dalt teljesen mielőtt nekiálltunk a következőnek, de minden esetben eljutottunk arra a szintre, amikor megvolt a dal karaktere. Ezen a lemezen mindenképpen szerettük volna elérni azt, hogy a dalok különbözzenek egymástól.

HRM: Mi inspirálta az új hangzást ehhez a lemezhez?

M.B.: Mindig úgy állunk neki egy új lemeznek, hogy nem akarjuk ismételni önmagunkat. De kialakult nálunk egy minta, ami szerint az egyik lemezünk rockos lesz, majd a következőn megpróbáljuk újra feltalálni a kereket és kísérletezünk, aztán a következőn újra visszatérünk az alap rock hangzáshoz és így tovább. Legalábbis úgy tűnik, hogy ezt csináltuk az utolsó négy lemezünk esetében. Ez megint egy kísérletezősebb album lett, szóval valószínű, hogy a következő megint egy egyszerűbb rocklemez lesz.

fordította: Pálinkás András
Köszönet az interjúért a Magneoton Music Groupnak!

Legutóbbi hozzászólások