„Nincs megállás”: Interjú Perényi Dénessel (Zord)

írta Hard Rock Magazin | 2019.01.11.

Tavaly novemberben jelent meg a Zord harmadik stúdiólemeze, a ’Peripheria’. A banda elmúlt időszaka nem volt eseménytelen, úgyhogy volt miről beszélgetnünk a miskolci thrasherek gitárosával, Perényi Dénessel.

Hard Rock Magazin: Több évnyi várakozás után jelenik meg végre az új Zord-album. Mik hátráltatták a megjelenést?

Perényi Dénes: Eredetileg úgy terveztük, hogy 2017-ben kijön a harmadik Zord-lemez, az év tavaszán el is kezdtük a stúdiófelvételeket és rendben haladtunk a dob, a bőgő és a gitár részek rögzítésével. Aztán jött az ének és a gitárszólók, azonban menet közben kiderült, hogy ez alkalommal több időre van szükségünk, mint amire eredetileg számítottunk, és ugye mindenki tudja, az idő pénz. Döntenünk kellett, hogy vagy olyannak csináljuk meg a lemezt, amilyennek eredetileg szerettük volna, ami azzal jár, hogy megemelkednek a költségek, illetve csúszik a megjelenés, vagy megalkuszunk, és engedünk a minőségből. Mivel egyértelműen fejlődni akartunk, a ’Thorns & Wounds’ albumnál is erősebb anyagot akartunk letenni az asztalra, ezért úgy döntöttünk, hogy összetoljuk a szükséges pénzt, ez viszont időbe telt. Elég sok időbe… Végül 2018. március elején fejeztük be a felvételeket, amikor – talán sokan emlékeznek még rá – rohadt nagy hó esett, mi meg a felvételek szüneteiben Szolnok utcáin, hídjain és a Tisza-ligetben mászkáltunk a nagy fehérségben, mint az eltévedt sarkkutatók. Majd a keverésre is a rászántuk a szükséges időt, így szeptemberre született meg a kiadónak leadható mesteranyag. Nem bántuk meg a döntésünket, úgy érezzük, a maximumot hoztuk ki magunkból, és az is nagyon biztató, hogy kimondottan pozitívak az eddigi visszajelzések.

HRM: Több tagcsere is történt/történik a Zord háza táján. Hogy befolyásolta ez a lemez körüli munkálatokat?

P.D.: Ez is érdekes volt, mert kb. két hónappal a stúdiómunkák tervezett kezdete előtt a basszusgitárosunk eltűnt, nem vette fel a telefont, nem válaszolt az e-mailekre, egyszerűen lehetetlen volt elérni őt. Nem tudtuk, hogy mi történt vele, de gyorsan lépnünk kellett, és nekiláttunk bőgőst keresni. A régi jó cimborák, a Went zenekar segített, ugyanis náluk gitározik egy zenefanatikus srác, Lipi, aki végül beszállt hozzánk basszusgitárosként. Hihetetlen arc, mert az előzetes demó alapján teljesen önállóan megtanulta az összes új dalt, és lényegében próba nélkül (csak párszor ültünk össze ketten, hogy pár részletet megbeszéljünk) úgy felnyomta a stúdióban a basszusgitárt, hogy csak pislogtunk. Végül jól jöttünk ki ebből a katyvaszból, de azért a stúdiómunkák előtti pár hét elég para volt. Azóta tisztáztuk a helyzetet a korábbi bőgős sráccal is, rajta kívül álló okokból lépett le, és bár csinálhatta volna egy kicsit humánusabban a kilépést, jóban vagyunk.

HRM: November 9-e óta már mindenki a kezébe foghatja az új korongot. Ha ajánlanod kéne a saját lemezed, mi a legfontosabb, amit elmondanál róla?

P.D.: A kiadónk „A true underground thrash utolsó mohikánjai”-ként aposztrofál minket, és ez jól leírja, hogy mire számíthatnak azok, akik rászánják az idő a ’Peripheria’ meghallgatására. Szerintünk bármelyik ismert thrash banda lemeze mellé „odatehető” az új albumunk, biztosak vagyunk abban, hogy az új album megállja a helyét egy ilyen „versenyben”. Mindenkit arra biztatunk, ellenőrizze le, hogy igazunk van-e. Aztán nem baj, ha térdig állunk a fikában.

HRM: Régi sulis thrash. Így jellemezhetnénk legjobban a zenéteket. Itthon vagy külföldön van erre nagyobb igény?

P.D.: Mivel a „külföld” jóval nagyobb piac, és mi angolul nyomjuk, mindenképpen ott nagyobb az igény. Bár én ezt nem választanám ennyire külön, és lehet, hogy idealista vagyok, de úgy látom, a hallgatók szempontjából mindegy, hogy Magyarországról, vagy külföldről beszélünk. Ugyanis a zene a lényeg, és a thrasherek itt is, ott is thrasherek, és azt nézik, hogy bejön-e nekik az adott zene vagy sem. Abban viszont valóban van eltérés, hogy itthon és a szomszédos országokban rendszeresen tudunk koncertezni, viszont (és bár voltak próbálkozásaink a kettes album megjelenését követően) messzebbre még nem jutottunk. Most is ezerrel nyomulunk, és nagyon bízunk abban, hogy ez alkalommal meg tudjuk ugrani a következő szintet, végre sikerül néhány távolabbi, európai országban is fellépnünk.

HRM: Apropó külföld! Az előző album nagyon jó kritikákat kapott a külföldi webzinektől. Az új album is meg lesz futtatva ezeken a helyeken? Illetve milyen egyéb pozitív visszajelzéseket kaptatok a munkásságotokkal kapcsolatban a határainkon kívülről?

P.D.: Igen, most bombázzuk a médiumokat, és hála az internetnek, már nincs határ. Ahogy a ’Thorns & Wounds’ album esetében, most is világszerte kb. száz webzinnek és nagyjából ugyanennyi rock/metal rádiónak küldjük el az új dalokat. Már nincs szükség (csak egy-két esetben) arra, hogy CD-t postázgassunk, elég az elektronikus promóciós csomagot (EPK) elküldeni, és van már jó pár „bejáratott” címünk, akik jelezték, hogy várják a következő lemezt. Annyira új az anyag, hogy még nincs visszajelzésünk, de bízunk abban, hogy a ’Peripheria’ még szélesebb körű, pozitív fogadtatásban részesül majd.

HRM: Egy videoklip is készül. Erről mit lehet tudni?

P.D.: Zöld, fekete és nagyon durva lesz! Az H-mob című dalra készül a klip, ami egy pörgős és meglehetősen dühös, vérbeli thrash zúzda. Már fent van a YouTube-on a lemezmegjelenéshez készült trailer, ami egy félperces zanza. Egyébként ez a dal került fel a HammerWorld december-januári, összevont száma mellékleteként megjelent, ’Hammered’ című, dupla válogatás CD-re is.

HRM: Egy új album mindig egy új remény. Mik a rövid és hosszú távú tervek?

PD: Meló, meló és meló! Nincs megállás, szervezzük a koncerteket, minél több videós megjelenést is tervezünk, mert most már olyan anyag van a kezünkben, amire tényleg lehet építeni. Nem tudom, mit hoz a jövő, de úgy érzem, most minden adott ahhoz, hogy egy újabb szintet lépjünk feljebb itthon és külföldön is.