„Senki sem lehet több a Zeppelinnél”: Interjú Esteban Girónnal (Toundra)

írta Hard Rock Magazin | 2018.05.20.

Az instrumentális műfaj nem könnyű terep, főleg akkor, ha az a progresszív metaltól a filmzenéig mindent tartalmaz. A ’Vortex’ címmel megjelent ötödik lemezükkel jelenleg Európa nagyvárosainak klubjaiban koncertezik a spanyol csapat, akik rövidesen (május 26-án este 8 órától) az A38 fedélzetén is láthatóak lesznek. Még a hazai buli előtt nyílt lehetőségünk néhány szót váltani a csapat gitárosával.

Hard Rock Magazin: Elmesélnéd nekünk a Toundra rövid történetét? Hogyan találkoztál zenésztársaiddal?

Esteban Girón: Sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek titeket és köszönöm, hogy beszélhetünk! Az én szemszögemből nézve tudok csak nektek erről mesélni. Az első este már megismertem Álexet [Álex Pérez dobos – a szerk.], amikor a tanulmányaim miatt Madridba költöztem. Alberto [Alberto Tocados basszusgitáros – a szerk.] a húgom barátja volt, szóval ő igazán közeli barátja a családomnak. Macón [David Lopez gitáros – a szerk.pedig Álex legjobb barátja volt, de amikor Viktor [a csapat egykori tagja – a szerk.] lelépett, ő lett az első lehetőség, mint zenekari tag. Most már nem is tudnánk nélküle élni. A zenekart egyébként 2007-ben alapítottuk és most 2018-ban ott járunk, hogy már meg is jelent a ’Vortex’ címmel az ötödik albumunk.

HRM: Hogyan írjátok a dalaitokat? Csapatban dolgoztok, vagy van egy fő dalszerző a zenekaron belül? Milyen zenei esetleg nem zenei hatások értek titeket?

EG: Mindannyiunknak vannak ötletei, és így építjük fel a dalokat a próbatermünkben. Mi nem olyan banda vagyunk, akik emailben összedobolják az ötleteiket, vagy valami ehhez hasonló módon. Tudod, nálunk csak azok a dalok működnek, amelyeket együtt el is tudunk játszani. Számos hatásról be tudok neked számolni, például tegnap voltunk Londonban, egy lemezboltban és be is vásároltunk rendesen. Szereztünk Jeff Buckley-, Fugazi-, Radiohead- és Nils Frahm-lemezeket. Egyébként nagyon szeretjük a King Crimson, a Minor Threat zenéjét, de számos mást említhetnék még.

HRM: Hogyan tudnád összehasonlítani a ’Vortex’ zenéjét a korábbi lemezeitekkel? Csináltatok esetleg valamit másképp az írásánál és a felvételek alatt?

EG: Ezt a lemezünket sikerült megírni a legrövidebb idő alatt. Személy szerint én ezt a fázist szeretem a legkevésbé, mert nagy a nyomás ilyenkor. Tudtuk, hogy olyan rock and roll felvételt szeretnénk készíteni, amin erős gitárhangzás van, melankolikus dallamok és ezeket meg is találod a felvételen.

HRM: Mi okból tértetek el attól a szokástól, hogy elnevezitek a lemezeiteket?

EG: Valójában a Led Zeppelin hatást szerettünk volna követni, egyébként az egyik kedvenc bandák, és így is szerettünk volna előttük tisztelegni. Azért sem nevezhettük ’V’-nek, mert senki sem lehet több a Zeppelinnél.

HRM: Miért az instrumentális formáció mellett döntöttetek? Kik azok a csapatok, akiket ebben a stílusban szerettek, vagy felnéztek rájuk?

EG: Azért lettünk instrumentális csapat, mert elég vacak hangunk van. Rögtön szívás lett volna. Azért is ezt a módot választottuk, mert együtt szerettünk volna maradni mindenképpen. A legnagyobb példaképünk a Mogwai, de szeretjük a pg.lostot is és van egy Corea nevű spanyol csapat, akiket csodálunk.

HRM: Milyen műsorra, dalokra számíthatnak azok, akik elmennek majd az A38-ra? Van esetleg különleges emléked a városról? Úgy tudom, nem először jártok nálunk.

EG: A legutóbbi alkalom csodálatos volt. Nagyon tetszett nekünk a helyszín, ahol játszhattunk, a közönség is kedves volt velünk. Igen, van egy emlékem, pontosan emlékszem, hogy Budapesten vettem meg a The Beatles ’Let It Be’ lemezét, amit nagy becsben tartok. Már nagyon várjuk, hogy ismét ott lehessünk!

Készítette: Pálinkás András, karpatisz
Köszönet az InsideOut Musicnak!