„Csak úgy érdemes zenélni, ha az ember őszinte és szívből jövő dolgokat hoz létre”: Interjú Vasvári Gyulával (Perihelion)

írta P.A. | 2017.11.26.

A 2014-ben Neokhrome-ból Perihelionná alakult debreceni zenekar muzsikája valahol a black metalból és a magyar népzenéből is táplálkozó dallamos post metal, melynek legnagyobb erőssége az a mindent átható és őszinte erő, amelyet eddig leginkább a VHK kiadványain tapasztalhattunk. A néhány napja új nagylemezzel jelentkező zenekar énekes/gitárosát, azaz Vasvári Gyulát kérdeztük az új album apropóján.

 

 

Hard Rock Magazin: Köszönöm, hogy időt szakítasz ránk, gondolom mostanában igen elfoglalt vagy, de mielőtt elmerülünk az új lemez kivesézésébenl beszéljünk a zenekarról, hiszen tagcsere történt.

Vasvári Gyula: Szabados Krisztián gitárosunk egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt a zenekarból és Hubicska Balázs  aki eddig basszusgitározott – váltotta őt gitáron. Várkoly Tamás szállt be basszusgitárosként, akiről azt kell tudni, hogy Balázshoz hasonlóan ő is a Karst zenekarban zenél. Régóta ismerjük egymást, sőt Tamás többször kisegített minket koncerteken, amikor Krisztián a munkája miatt nem tudta vállalni a fellépést. Most állandó taggá lépett elő. A lemezírási folyamat közepén történt ez a váltás, és így Tamás is részt tudott venni a dalok írásában és sok jó ötlettel járult hozzá a lemezhez.

HRM: Még nem sikerült teljesen elmerülnöm a szövegekben, de úgy tűnik, hogy van valami koncepciója az albumnak. Miről szól az 'Örvény'?

V.Gy.: Van koncepció most is, ahogy egyébként korábban is mindig volt, bár talán most egy kicsit egyértelműbbnek tűnhet a jelenléte. Amúgy nehéz lenne ezt prózai módon elmondani és nem is tartom szükségesnek, hogy elmagyarázzam, mert sokkal fontosabb, hogy a szövegek által közvetített gondolatokat és érzéseket mindenki maga élje meg és értelmezze. Beszélhetnék arról, hogy adott sor vagy szó mögött mi rejtőzik és mi miért íródott, de nem tartanám túl szerencsésnek, ha ezeket úgymond szájbarágósan kellene értelmeznem. Egyébként a végső keverésben ügyeltünk is rá, hogy a szövegek érthetőbbek legyenek, mint korábban. Nyilván a saját elképzeléseinkből nem akartunk engedni, tehát az ének továbbra is belesimul a zenébe, de talán egy kicsit könnyebben érthető ezúttal.

HRM: Ha már említetted, hogy a szöveg érthetőségére külön odafigyeltetek, akkor volt valami más is, ami nagyobb hangsúlyt kapott, mint korábban?

V.Gy.: Ami a legfontosabb, hogy sokkal jobban odafigyeltünk arra, hogy a dalszerzésben mindenki részt vegyen, és ne az legyen, mint korábban, hogy egyedül megírtam egy-egy dalt és ezt próbákon összegyakoroltuk. Most csak témavázlatok születtek  rendszerint az én kezemből – és utána ezt próbán közösen alakítottuk a végső formájára. Ez a módszer számos esetben olyan dolgokat eredményezett, hogy mire kész lett a dal, már csak nyomokban tartalmazta azokat az elemeket, amelyekből kiindult. Ez szerintem – és mások szerint is – érződik a végső anyagon olyan értelemben, hogy érezhetően természetesebb. Ami egy közös jammelés során alakul ki, az egyébként is mindig ösztönösebb és természetesebb, mint az, amit valaki egymaga otthon készít, hiszen képtelenség egy személyben belevinni azokat a különleges és emberi dolgokat, amik csak így jöhetnek elő egy közös zenélés alkalmával. Ilyenkor olyan energiák szabadulnak fel, amiket otthon a számítógép előtt ülve, gitárral a kezedben szinte lehetetlen reprodukálni.

HRM: Nem érzed nehezebbek ezt az utat, hiszen folyton kompromisszumot kell kötnöd a társaiddal, szemben azzal, mikor egyedül írtad a zenét?

V.Gy.: Természetesen vannak benne nehézségek, de sokkal inkább ezeket a nehézségeket választottuk, mert tudtuk, hogy a végeredmény magáért fog beszélni, hiszen ismerjük már egymást régóta és az idők során összecsiszolódtunk zeneileg. Emellett a nehézségeket ellensúlyozza, hogy mindannyian felnőtt emberek vagyunk és tudjuk, hogy ha valaki kritikai éllel közelít bármilyen zenei témához, azt legkevésbé sem személyes indokok által vezérelve teszi. Mindannyian egy célt látunk a szemünk előtt, ez pedig az, hogy minél jobb zenei anyag szülessen és csak olyan dolog maradjon meg, ami mindannyiunknak maradéktalanul tetszik. Ebből semmilyen esetben sem engedtünk, tehát ha valakinek bármiféle problémája volt egy adott résszel vagy zenei megoldással, akkor fáradhatatlanul azon voltunk, hogy keressünk egy olyan új megoldást, ami mindenkinek tetszik és ezt minden esetben el is értük.

HRM: Volt valami előzetes tervetek, hogy milyen zenei irányba akartok indulni ezzel a lemezzel?

V.Gy.: Igen volt, hiszen a 'Zeng' és a 'Hold' kiadványok után kezdtük azt érezni, hogy ez a slágeres megközelítés  már ha lehet ezt mondani erre a zenére  számunkra már egy picit túl lett játszva és nem ebbe az irányba akartunk tovább haladni. Kevesebb éneket és több instrumentális részt akartunk, tehát egy kevésbé énekközpontú anyagot szerettünk volna készíteni. Ez végül nem valósult meg teljes mértékben, ami egyáltalán nem probléma, mert így is nagyot mozdultunk abba az irányba, amit elképzeltünk. Számos olyan dolgot és érzést emeltünk a zenébe, ami korábban nem volt ránk annyira jellemző. Zenei értelemben sokkal több sötét tónusú részt vonultatunk fel a lemezen, mint korábban. A 'Zeng' anyagon talán a naposabbnak vagy vidámabbnak mondható dolgokból volt több, míg a 'Hold' már elmozdult a másik irányba és ez a lemez még inkább ezen az ösvényen halad tovább.

HRM: Ha már így szóba hoztad a 'Hold' című kislemezt, ez a 3 plusz 1 feldolgozás dal miért ebben a formában jelent meg, miért nem kerültek fel valamelyik nagylemezre?

V.Gy.: Ezek a dalok a 'Zeng' idején még nem léteztek, és mivel zeneileg elég termékenyek vagyunk és folyamatosan vannak új ötleteink, ezért a 'Zeng' kiadása után már szinte azonnal új dalokon dolgoztunk és nem akartuk, hogy ezek kárba vesszenek. Ettől függetlenül nem lett volna értelme egy új lemezt kiadni. Szerintem nem egészséges, ha egy zenekar azonnal elkezd dolgozni egy új nagylemezen, jó, ha eltelik egy kis idő két nagy kiadvány között. Viszont ez a három dal annyira más világot és szellemiséget képviselt, hogy úgy éreztük, egy kislemez kiadvány formájában különlegességként szolgálhat. Azt egyébként talán senki nem tudja, hogy volt két vagy három kész dalunk a 'Hold' EP-re, de azok egészen mások voltak, sokkal közelebb álltak a 'Zeng' világához. Mindenképpen akartunk tehát csinálni egy EP-t, de egy hirtelen jött inspiráció hatására ezeket a dalokat félretettük és mivel a végül az EP-re felkerült dalokat sokkal jobbnak éreztük, ezért ezeket a korábbi dalokat nem is használtuk fel. Egyébként most is születtek olyan dalok, amelyeket végül nem használtunk fel. Ugyanezeket a dalokat nem dobtuk ki, de az a véleményünk, hogy nem ütik meg azt a szintet, amit előzetesen elképzeltünk, ezért nem látjuk értelmét annak, hogy olyan dolgokat adjunk ki a kezeink közül, amelyekkel nem vagyunk maximálisan elégedettek.

HRM: A 'Hold' EP-re felkerült egy különleges feldolgozás nóta is, a Sycamore Trees, a 'Twin Peaks' sorozat egyik betétdala. Miért pont ezt a dalt dolgoztátok fel?

V.Gy.: Szinte az egész zenekar 'Twin Peaks' fanatikus és emlékszem, hogy sokadjára néztem a sorozatot, amikor a második évad utolsó részében felcsendült ez a dal és beugrott, hogy ez mennyire tökéletes alkotás és milyen jó lenne megpróbálni feldolgozni. Eredetileg a 'Zeng'-re került volna fel, de végül a kiadó javaslatára lehagytuk róla. Úgy gondolták, hogy ez túl jó dal ahhoz, hogy egy lemez utolsó dalaként szerepeljen, ahol talán kevesebb figyelmet kap.

HRM: Rengeteg Sycamore Trees feldolgozást hallottam már, de ez a legjobb az összes közül, ezt nagyon eltaláltátok.

V.Gy.: Köszönjük szépen, ez igazán jól esik, főleg, hogy én is rengeteg verziót meghallgattam és nem tudtam, hogy fel tudunk-e nőni hozzájuk, hiszen vannak nagyon jók. Az eredetinek persze a lábnyomát sem lehet megcsókolni. Koncerten is sokat játsszuk és nagyon élvezzük. Bármilyen koncertnek emelkedett lezárása, igazából önmagában egy katarzis.

HRM: Egyébként láttad már a sorozat harmadik évadát? Érdemes megnézni?

V.Gy.: Természetesen. Folyamatos izgalomban voltam, mióta bejelentették, hogy elkészítik a harmadik évadot. [A kultikus sorozat első két évadát 1990 és 1991-ben mutatták be, majd 25 évvel később az alkotók elkészítették a harmadik évadot - P.A.] Az a véleményem, hogy ennél kiemelkedőbb alkotást az amerikai filmiparban már nagyon régóta nem készítettek és a jelen állás szerint nem is fognak készíteni. David Lynch az utolsó olyan amerikai filmművész, aki tényleg kompromisszummentesen megvalósítja gyakorlatilag párját ritkító zseniális elképzeléseit. Érdekes volt látni – bár ugyanakkor papírforma is volt , hogy nagyon sok rajongó azt várta, hogy ugyanaz a hangulat jöjjön vissza, ami 25 évvel ezelőtt jellemezte a sorozatot. Nekem viszont nagy kő esett le a szívemről az első rész után, amikor kiderült, hogy ez egyáltalán nem így lesz. Arra a súlyra, amit a harmadik évad hozott, szerintem senki nem számított. Ha David Lynch dolgai bejönnek, akkor ez is tetszeni fog. Öntörvényű és nem a közönség kiszolgálására készült, de aki vevő a művészetére, annak ez is tetszeni fog.

HRM: Kanyarodjunk vissza hozzátok és beszeljünk egy picit a borítóról, hiszen ismét a jól ismert román grafikussal, Costin Chioreanuval dolgoztatok. Mi fog meg téged az ő művészetében?

V.Gy.: Nehéz kérdés, mert nekem azok a dolgai, melyek tipikusan rá jellemzőek  tehát ezek az aprólékos grafikák azokkal a jellegzetes motívumokkal, amiket szokott használni –, nem feltétlenül tetszenek, mert nem az én világom. Viszont mikor felkerestem, éreztem benne a kellő intuíciót ahhoz, hogy az elképzeléseinkből képes egy olyan dolgot kihozni, amely akár egy remek borító is lehet. Személyes véleményem szerint ez a 'Zeng'-en még annyira nem jött össze, de a 'Hold' EP-n és főleg az ’Örvény’ lemezen már mindenképpen. Talán mostanra sikerült egymásra hangolódnunk mint zenekar és grafikus, amiből akár egy még hosszabb távú dolog is lehet, és hála istennek ezt ő is így látja.

HRM: Milyen ötletekkel és instrukciókkal láttad el Costint?

V.Gy.: Úgy történt mindegyik kiadványunk esetében, hogy valamiféle elképzelés megfogalmazódott bennünk, és ezt egy hosszabb levélben kifejtve, esetleg egy skiccel megtámogatva elküldtük neki és ahogy ő fogalmazott, „mint egy kutya, aki szagot fogott”, ez alapján elkészítette a képet. Az 'Örvény' esetében volt egy különleges élményem az egyik koncerten és egy kép alakult ki a fejemben ennek kapcsán. Akkor még nem is gondoltam rá, hogy ebből borítót lehetne csinálni, de nem hagyott nyugodni. Leírtam neki ezt a képet és még egy kis rajzocskát is készítettem. Neki pedig azonnal megtetszett a koncepció. Egyébként a 'Zeng'-nél küldött egy előzetes ceruza vázlatot, ebben az esetben viszont már szinte a végleges képet küldte el, talán néhány apróságot változtattunk csak rajta.

HRM: Nekem úgy tűnik, hogy a Perihelion sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kap, mint elődje, a Neokhrome. Te hogy látod ezt?

V.Gy.: A Neokhrome-os történet minden szempontból különbözik attól, amit most csinálunk, ezért gyakorlatilag lehetetlen bármilyen összehasonlításban beszélni róla, akár rajongói bázis, akár médiavisszhang szempontjából. De ha mégis akarnék valami párhuzamot vonni a két zenekar között, az az őszinteség megléte és annak a felismerése, hogy csak és kizárólag úgy érdemes zenélni, hogy az ember őszinte és szívből jövő dolgokat hoz létre.

HRM: Ezek szerint a Perihelion sikerét az őszinteségnek tudod be?

V.Gy.: Remélem, hogy így van. Inkább csak így fogalmaznék, mert nem tudhatjuk, hogy mi miért történik, de ha tényleg megérzik az emberek azt, ha valami őszinte, akkor valóban egy „sikertörténetről” beszélhetünk, hiszen mi tényleg a lehető legőszintébben adjuk ki magunkból zeneileg, amit érzünk. Úgy tűnik, egyre többen vannak azok, akiket ez megérint és ennek hangot is adnak, eljönnek a koncertjeinkre és látjuk a szemükben azt, hogy adtunk nekik valami többletet. Egy zenekar számára pedig ez a lehető legjobb dolog, amit el lehet érni azon túl, hogy megjelentetünk egy kiadványt, ami a legőszintébb érzéseink egyvelege.

HRM: Ha jól látom, nem kapható az 'Örvény' vinylen. Mi ennek az oka? A későbbiekben várható esetleg egy ilyen formátumú kiadvány?

V.Gy.: Nem volt szó vinylről, de a jövőben lehet, hogy lesz ilyen kiadás is. Ismerve a vinylekre jellemző tendenciákat, ez nyilván később sem lesz idejétmúlt ötlet. A kiadó ugyan szokott vinyl lemezeket is megjelentetni, de nyilván a nagyobb népszerűségnek örvendő zenekarok esetén merül ez fel, ami érthető is egy ilyen nagyobb beruházás esetében.

HRM: Hogy látod, külföldön mennyire vagytok ismertek?

V.Gy.: Nehéz követni, bár a facebookos hozzászólásokból és kedvelésekből azért lehet következtetni arra, hogy elég sokan ismernek minket. Emellett az új lemezről megjelenő nemzetközi kritikákból is látszik, hogy meglepően sokan ismerik a zenekart. Konkrét számokat nem tudnék mondani a CD eladásokról. A kiadó szerint a 'Zeng' elég sikeres volt, a 'Hold' kevésbé, ami annak tudható be, hogy az emberek kevesebb figyelmet fordítanak a kislemezekre. Nemcsak a kiadónak, hanem nekünk is fontos, hogy a kiadott lemezek tisztességes mértékben fogyjanak, hiszen akárhogy is vesszük, ez mégiscsak egy beruházás, ami ennek a kiadónak, mint cégnek meg kell, hogy térüljön.

HRM: Érdekes ez, amit mondasz, hiszen az Apathia Records híres arról, hogy csak olyan zenekart támogat, ami tetszik nekik és ez egy picit ellentmondásos egy profitorientált bizniszben.

V.Gy.: Igen, de hát senki nem lehet a saját pénztárcája ellensége, ezért addig lehet a kiadó elkötelezett az általuk kedvelt zenekarok iránt, amíg anyagilag visszajön annyi, hogy a cég működőképes maradjon és itt el is felejthetjük a hatalmas profitot és a növekedést. Ennek ellenére folyamatosan szerződtetnek új zenekarokat és növekednek, ami nagyon dicséretes, hiszen napi kapcsolatban vagyunk és látom a saját szemeimmel, hogy nem adták fel az az elvüket, és csak olyan zenekarokkal dolgoznak, akik nekik tetszenek és továbbra is meg van bennük az a hatalmas lelkesedés, amit szinte csak induló vállalkozásoknál lehet tapasztalni.

HRM: Ha jól gondolom, akkor ők nem is szólnak bele semmibe, ami a művészi oldalt illeti.

V.Gy.: Egyáltalán nem szólnak bele zenébe, borítóba, vagy a klipekbe. Semmiféle megkötés nincs, csak a marketing dolgokban szoktunk egyezkedni, illetve nagy ritkán vannak olyan javaslataik, amelyet korábban is említettem, mely szerint egy adott dalt ezen vagy azon a kiadványon érdemes szerepeltetni, vagy hogy melyik dalhoz lenne érdemes klipet készíteni. A mostani lemez esetén ők a Bolyongót javasolták, de mi a címadóhoz akartunk klipet készíteni és ők ezt elfogadták.

HRM: Két dalban is szerepeltél a legutóbbi Thy Catafalque-lemezen. Honnan jött az ötlet és milyen tapasztalatokat szereztél a Kátai Tamással közös munka során?

V.Gy.: Tamással már vagy két évtizede ismerjük egymást. Tudunk egymás dolgairól, ismerjük egymás zenéit, időnként szoktunk beszélni is. Tamás a 'Sgúrr' lemez után keresett meg, hogy lenne-e kedvem énekelni a következő Thy Catafalque-albumon, amit rövid gondolkodás után el is vállaltam. Azután annyi történt, hogy elküldött egy dalrészletet és egy szöveget, én pedig visszaküldtem egy felénekelt éneksávot. Szóval nagyon izgalmas részletekről nem tudok beszámolni. Egyébként Tamásnak viszonylagos elképzelései voltak az énekdallamokról is és ezeket én túlnyomó többségben elfogadtam. Bizonyos elemeket ösztönösen beletettem, amik nem voltak részei az ő elképzelésének, de teljesen jól rezonált az egész, úgyhogy ő is rábólintott és ez lett a végeredmény.

HRM: Ezek szerint szereted Tamás zenéit?

V.Gy.: Igen, nagyon tetszik, amit csinál, még ha részleteibe menően nem is ismerem a dolgait, hiszen elég szerteágazó zenei múlttal rendelkezik. Hibátlanul elkapott és frappáns ötletei vannak és szerintem ez, illetve a különleges és máshoz nem fogható zenei hangulatelemek beemelése teszik olyan érdekessé a zenéjét.

HRM: Ahogy érezhető a Thy Catafalque esetében is, úgy nálatok is tetten érhető, hogy milyen ügyesen használjátok a magyar népzenét a saját muzsikátokban.

V.Gy.: Ezt sokan mondják, viszont semmiféle tudatosság nincs emögött. Még azt sem mondhatom magunkról, hogy nagy ismerői és kedvelői lennénk a magyar népzenének. Az esetleges népzenei hatás egy teljesen ösztönös és tudattalan dolog, ami nyilvánvalóan a magyar gyökereinkkel magyarázható. Ez az én olvasatomban sokkal jobb, mint a tudatos, előre eltervezett használata a népzenének.

HRM: Érdekes ezt pont tőled hallani, hiszen talán az énekdallamokban hallható leginkább a népzene hatása.

V.Gy.: Pedig nem sok alkalmam és időm volt arra, hogy kialakítsak bármiféle éneklési stílust, hiszen sokáig csak a black metalos károgást és ordibálást csináltam, de mindig vágytam arra, hogy tisztán énekeljek.  A 2012-ben megjelent 'Perihelion' [Akkor még Neokhrome név alatt működött a zenekar – P.A.] című lemezünkön már voltak ilyen irányú szárnybontogatások, viszont ami azóta történt dallamos ének frontján, az végképp teljesen ösztönös. A dallamok egyszerűen megszülettek spontán módon és nem gondolkoztam azon, hogy mi hangzana jól, milyen hajlítás kellene, vagy adott hangzatban éppen mi az, ami szabályos.

HRM: Nem is képzed magad, mint énekes?

V.Gy.: Egyáltalán nem, aminek nyilván megvan a hátulütője is, hiszen a technikám messze nem tökéletes, aminek néha a hátrányát is elszenvedem. Soha nem képeztem a hangom, de talán az ösztönösség így még nagyobb teret kap.

HRM: Lesz folytatása a Tamással való közös munkának?

V.Gy.: Igen, beszéltünk egy közös projektről de ez nem mostanában fog megvalósulni. Ami viszont biztos, hogy a következő Thy Catafalque-lemezen is felbukkanok majd.

HRM: Ezen kívül milyen terveitek vannak a jövőre vonatkozólag?

V.Gy.: Már most vannak lekötött koncertjeink, amikről természetesen időben hírt adunk. Külföldről is kaptunk már egészen komoly ajánlatokat, de konkrétumokkal még nem tudok szolgálni.

Készítette: Pálinkás András
Koncertfotó: Florin Matincă

Legutóbbi hozzászólások