Joe Cirkusza: Interjú Joe Bonamassával

írta Hard Rock Magazin | 2017.07.12.

A közelmúltban jelent meg a kiváló gitáros ’Live At Carnegie Hall – An Acoustic Evening’ című koncertalbuma. A soron következő interjúban Joe az anyagról való érzéseit, gondolatait osztja meg a rajongóival.

Hard Rock Magazin: Nem egy rendhagyó kérdés: hogy kerültetek a Carnegie Hallba?

Joe Bonamassa: Nos, aggódtam a dolog miatt először. Két estét lefoglaltunk, és tudvalevő: elektromos koncertek lebonyolítása esetén le kell venni a hangot, és az már úgy elviselhetetlen. Nem a világ legjobb akusztikájú csarnoka, de akusztikus zenéhez kiváló, így a választás logikusnak bizonyult, a dolog jól sikerült. Egy kilenctagú all-star zenekarral játszottunk, elővettünk régen nem játszott dalokat is.

HRM: Miért különleges játszani ott?

JB: New York elsőszámú koncertterme, ahol számtalan világsztár megfordult. Kiváltságosnak éreztük magunkat, hogy ott játszhatunk. Remélem, nemsokára újra ott lehetek, de semmi esetre sem elektromos gitárral, az öngyilkosság lenne.

HRM: Újabb kívánságod vált valóra ezekkel a koncertekkel. Maradt még valami, ami nem teljesült?

JB: Már nem. A Carnegie volt az utolsó a koncerttermek közül a bakancslistámon, melyet még nem tudtam kipipálni. Elértem mindent, amit elképzeltem, talán többet is. Az idő repül, már tíz éve, hogy először játszottam Londonban a Royal Albert Hallban, méghozzá két teltházas koncertet. Nemrég újra játszottunk ott, de kamerák nélkül. Alig várom, hogy visszamenjek a Radio City Music Hallba, a Red Rocks Amphitheatre-be vagy a Carnegie Hallba, de szintén kamerák nélkül. Azok csak feszélyezik az embert.

HRM: A Carnegie Hallban adott két koncerten kedvenc dalaidat és az új felvételeket is más hangszerelésben adtad elő, no és hallhattunk eddig ismeretlen szerzeményeket is. Mondhatjuk, ez egy újabb premier volt?

JB: Olyan dalokat hangszereltünk meg, melyeket nem játszottunk a Bécsi Operaházban adott koncerten. Vagy ott van a Black Country Communion első albumáról a Song Of Yesterday, és az egyik személyes kedvencem, egy régi tradicionális dal, a How Can A Poor Man Stand On Such Times And Live. Ezt elég Ry Cooder-szerű hangszerelésben csináltuk meg.

HRM: Egy ilyen akusztikus koncert bepillantást enged a rajongóidnak a személyiségedbe, nem?  

JB: Pillantás a dalokba és azokba a dalötletekbe, melyek a tarsolyban vannak. Mindig azt mondom, hogy hosszú gitárszólókat akarok, de ez egy akusztikus anyagnál nem lehetséges, mert ragaszkodnod kell a dalok vázához, és arra kellett figyelni, hogy a dalok így is megállják a helyüket. Engem nem úgy ismernek, mint dalszerzőt, hanem mint gitárost.

HRM: Amire azt mondjuk, hogy jó zene, az tényleg jó, nem?

JB: Azt mondanám, a legjobb dalok adták magukat, hogy áthangszereljük őket, és ez gyorsan ment.

HRM: A Mojo Magazine úgy aposztrofálta az anyagot, mint egy hetvenes évekbeli Ry Cooder-anyagot, soul blues és country stílusban.

JB: Ezt írták? Nagyon kellemes meglepetés, szép tőlük. Manapság divatos a Mojo Magazine-ban szerepelni.

HRM: Hallgatva az albumot, úgy hangzik, mint egy valós zenei kirándulás, téren és időn át.

JB: Nekem is úgy hangzik. Egy nagyon érdekes együttműködés a nyolc zenész, köztem és Kevin Shirley közt, aki varázslatos munkát végzett, és a turné is nagyon hangulatosra sikerült. Többször is álló ovációban volt részünk, jelezve, hogy sikerült a koncert. Kérdeztem a rajongókat, mit akarnak, és ők is a hosszú gitárszólókat mondták, de ezt a rést akusztikus gitárral nem tudom betömni, pedig lett volna rá kapacitásom. Egy kicsit féltem a végeredménytől.

HRM: Egy nyolctagú akusztikus bandával játszottál, amit Joe Cirkuszának neveztél el.

JB: A blueshoz a világzene szemszögéből közelítettünk, mindezt úgy, hogy nem feltétlenül maradtunk Amerika dél-keleti partján, Chicagóban vagy a nyugati parton. Amúgy is nagy rajongója vagyok a brit bluesnak, és szeretem a Peter Gabriel-féle világzenét is, Ali Farka Touré lemezeit. Szeretek olyan helyekre eljutni, ahova normál esetben nem biztos, hogy elmennék.

HRM: A koncerten egy sztárzenekar játszott, olyan nevekkel, mint Tina Guo vagy Hossam Ramzy.

JB: A világ különböző pontjairól jöttek, de itt egy csapatot alkottak, és egyszerűen csodálatos munkát végeztek.

Fordította: Bigfoot
Köszönet az interjúért a Mascot Label Groupnak!