„Nálunk mindenki profi!”: Interjú Égerházi Attilával (Djabe)

Június másodika és nyolcadika közt hazánkban és a szomszédos országokban is turnézik a kiváló jazz rock/progresszív rock formáció, a Djabe, vendégként újra velük játszik Steve Hackett és Gulli Briem. Egyébként is sok minden történt a zenekar körül, hiszen jelentősen átalakult a felállás, külföldön pedig nagy siker a Steve Hackett-tel Pozsonyban rögzített koncertlemez, a ’Summer Storms & Rocking Rivers’. Hogy jobban képben legyünk a jelenlegi helyzettel, egy kis beszélgetésre kértük fel a zenekar vezetőjét, Égerházi Attila gitárost. 

Hard Rock Magazin: Tavaly mélyreható változások történtek a zenekar felállásában, hiszen másfél évtized után Kovács Zoltán billentyűs, Kovács Ferenc trombitás és Banai Szilárd dobos is elhagyták a zenekart. Miért volt szükség ilyen mértékű vérfrissítésre?

Égerházi Attila: Ez egy folyamat eredménye. Tizenöt éven keresztül ez a gárda nagyon erősen húzott egy irányba.  Barabás Tamás és én határoztuk meg, mit játsszunk, mi végeztük a produceri munkát is, és az idő előrehaladtával azt éreztük, ők már csak alkalmazottként vannak jelen a zenekarban. Úgy gondolták, átadják helyüket olyanoknak, akik motiváltabbak, akik a folyamatosan megújuló zenekart egy pár évig erőteljesebben tudják vinni.

HRM: Ha jól értem, ez a váltás békés úton történt meg.

ÉA: Teljesen békés úton, mert továbbra is barátok vagyunk, de egyébként sem volt semmiféle személyi probléma, és zenei sem, azonban az a koncepció, amit Tamással képviselünk, új tagokkal erősebb lehet. Új impulzusok jönnek, és a közönséget is jobban ki tudjuk szolgálni.

HRM: A Djabét legtöbbször a fúziós zene világába sorolják, némi világzenei beütéssel, a zenéteket hallgatva én egy jókora progresszív rock ízt is felfedezni vélek. Hogy vélekedsz a zenekar stílusáról?

ÉA: Amit elmondtál, az mind igaz, bár az is kérdés, mit hallgatsz a Djabétól. A zenekart Sipos Andrással (Sipi) kezdtem, aki mindenféle arab és afrikai ütős hangszeren játszott, ez egy nagyon erős world music hatás volt. Ehhez én hozzáadtam az akusztikus és elektromos gitárt, mely egy európai irányt képvisel, és ezekből hoztuk létre a zenei alapokat. Hívtunk szólistákat a jazz világából, mert úgy gondoltuk, a jazzisták rendelkeznek olyan zenei szabadsággal, improvizációs készséggel, akik tovább tudják építeni azt az alépítményt, amit Sipivel leraktunk. Az idők során ez változott, Kovács Feri hegedűs magyaros irányvonalával másféle irányt képviselt, Kovács Zoli inkább jazz zongoristának mondható, ez a jelenlegi bilentyűsünkre, Nagy Jancsira is igaz. A vendégzenészek közül Steve Hackett egy igazi progresszív nagyágyú, az ő hatása nem csak akkor jelenik meg, amikor Genesis-dalokat vagy az ő szerzeményeit játsszuk, hanem a Djabe zenéjében is ott fészkel. Személy szerint nagyon szeretem a progresszív rockot, és örülök, hogy ezt a vonalat is bele tudtuk csempészni a mi világunkba. A jazz közönségének is tudunk műsort összeállítani, de ha másnap, egy városi fesztiválon játszunk, akkor átlagos zenehallgatóknak is meg tudunk felelni.

HRM: Vendégeitek közül Steve Hackett-tet említetted, aki a progresszív rock egyik legnagyobb hatású gitárosa, de még egy világhírű muzsikus, Gulli Briem, az izlandi jazz-funk csapat, a Mezzoforte dobosa is rendszeresen játszik veletek. Milyen hatást gyakoroltak ők rátok?

ÉA: Személy szerint nekem a Genesis gyermekkori kedvencem, és Steve Hackett valamennyi szólólemezét faltam, óriási élmény, hogy együtt játszhatok vele. Nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt időszakban barátok lettünk, ugyanakkor nem csak engem, a többieket is inspirálta ez a műfaj. Barabás Tomira, vagy a régebbi tagok közül Koós-Hutás Áronra és Banai Szilárdra pedig a Mezzoforte volt nagyon nagy hatással, és amikor a jazzkonziba jártak, állandóan hallgatták őket kazettáról, később CD-ről. Csodás ilyen emberekkel együtt játszani, ugyanakkor ne felejtsük el, mindenki profi, teszi a dolgát és igyekszik a saját dolgát betenni egy közös produkcióba.

HRM: Mennyi fellépésetek van egy évben?

ÉA: Nem sok. A világválság előtt egy jó opciónak bizonyultunk a külföldi jazzfesztiváloknak, mert nem kerültünk sokba, és produkciónkkal színesítettük a palettát. Később eltűntek a szponzorok és a fesztiválszervezők azt kezdték el számolni, melyik zenekar hány embert hoz be, mennyi lesz a bevétel. Aztán a világsztároknál is elakadt a CD utáni bevétel, és el kellett kezdeniük még intenzívebben zenélni. Amikor egy fesztiválon egy pozícióért harcolunk, velük kell megküzdenünk, hiába vagyunk olcsóbbak, ha például Chick Corea a vetélytárs. Régebben évente ötven-hatvan koncertet adtunk, most körülbelül ennek felét.

HRM: Elképzelhetőnek tartasz egy magyar progresszív rock fesztivált? Rajtatok kívül mondjuk az East, a Solaris és az After Crying is színpadra lépne…

ÉA: Kérdés, lenne-e szervező, aki ezt az egészet összerakja.

HRM: Sipiről most is megemlékeztek?

ÉA: Igen, de külön Sipi-blokk most nem lesz.

HRM: Tavaly a MOM-ban volt.

ÉA: Igen, de akkor egy jubileumi koncertet játszottunk és egy kicsit áttekintettük a történetünket. Egy normál koncerten nem így emlékezünk meg róla, annak nem látjuk értelmét, hogy a Djabe arról szóljon, hogy állandóan felidézzük őt. Sipi bennünk él, mindennap itt van velünk, nem engedtük őt el. Nehezen lehetne kezelni, ha estéről estére felidéznénk őt.

HRM: A közönség és a kritikusok körében is nagy siker a Steve Hackett-tel rögzített közös koncertlemez, a ’Summer Storms & Rocking Rivers’. Mi a siker titka?

ÉA: 2009 óta minden évben lenyomtunk vele egy turnét, és a műsor folyamatosan fejlődött, elkezdett akusztikus gitáron játszani, énekelni. 2011-ben Pozsonyban rögzítettük a lemezt, itt már minden volt: Genesis és Steve Hackett szerzemények, a gitározás mellett énekelt, játszott a mi dalainkban. Azért csak LP-n jelent meg, mert már ezt megelőzően is kiadtunk egy koncertanyagot vele, az ’In The Footsteps Of Attila And Genghis’-t. Ezen még nem hallhatók akusztikus darabok, több Djabe szerzeményt tettünk rá. Viszont elég nagy az átfedés a két anyag közt, ám abból nem jelent meg vinyl kiadás. Úgy döntöttünk, ezt kiadjuk LP-n, aztán meglátjuk a sorsát. Tavaly aztán a Cherry Red Records Angliában ráharapott a lemezre és kiadta CD/DVD formában, az utóbbin egy kicsit több anyag látható, például egy klip és egy dokumentumfilm is. Mivel ez a cég Steve egyik kiadója is, így sokkal nagyobb figyelmet kapott, és így sokan megvásárolták. 

HRM: Köszönöm a beszélgetést, sok sikert a turnéhoz.