Fiatalok es energikusak - két banda a szomszédból: Interjú a The Snuff és a The OverAlls zenekarokkal

A cseh The Snuff és az osztrák The OverAlls nemcsak azoknak lehet ismerős, akik kedvelik a modern rockzenéket, hanem azoknak is, akik március 25-én kilátogattak a Barbara Negrába, hiszen mindkét banda a Leander Kills előtt játszott a teltházas eseményen. A fiatal zenekarokat egy e-mailes interjún tudtuk faggatni eddigi karrierjükről és jövőbeli terveikről.

Hard Rock Magazin: 2009-ben alakult meg a zenekar, és azóta kiadtatok 2 nagylemezt. Az első – 'Requiem For Me' – számomra egy modern rock lemeznek tűnik, míg az azt követő 'Lotus' inkább alternatív hangvételű. Szándékosan fordultatok egy sokkal „rádióbarátabb” irányba?

The Snuff: Nem igazán tudtuk pontosan, mit akarunk. Szerettünk volna egy súlyos hangzást, ami egyúttal rádióbarát is. A ’Lotus’-nak sajátos hangzása van, de nem vagyunk tökéletesen elégedettek vele. Ecson Waldes, az album producere a poposabb elemekre fókuszált, szóval a végső hangzás egyáltalán nem olyan kövér vagy súlyos, és ami azt illeti, kihagytunk bizonyos metalrészeket és brutálisabb vokáltémákat is.

HRM: 2012-ben részt vetteket egy zenei vetélkedőn hazátokban, amin végül az első 10-ben végeztetek. Milyen hatással volt ez a karrieretekre, illetve milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?

TS: Ez volt a Skutečná Liga (angolul: Absolute League) zenei vetélkedő, ami új tehetségek felkutatására jött létre. Akkoriban elég sokat lendített a karrierünkön, hiszen ezáltal lehetőségünk lett fellépni a legnagyobb cseh fesztiválokon, valamint előzenekarként játszottunk a Harlej előtt, ami Csehország egyik legnépszerűbb rockbandája. Nem utolsó sorban pedig segített minket, hogy tovább fejlődjünk, mint zenészek és mint zenekar. Rájöttünk, hogy mik a gyenge pontjaink, és tudatosan próbálunk javítani rajtuk. Azt mondhatom, hogy 2017-re sikerült néhány ilyen gyenge pontot kijavítanunk. (nevet)

HRM: A 'Lotus' lemezetek a Warner Music gondozásában jelent meg, hogy kerültetek a nagynevű kiadóhoz?

TS: Őszintén bevallva az ügynökségünknek köszönhetően. Ők menedzselik például az egyik legsikeresebb cseh pop punk bandát is a Koblížc-ot akiknek szintén sikerült egy Warner Music-os szerződést összehozniuk.

HRM: Mennyire nehéz egy ekkora kiadóval dolgozni? Nagy elvárásokat támasztanak veletek szemben?

TS: Meglepő módon nem erőltettek ránk semmit. Teljesen megbíznak a producerünkben, Ecson Waldesben. Talán ez az oka, hogy Waldes jobban koncentrált a popos elemekre, és kivágott annyi metalrészt, amennyit csak tudott.

HRM: A 'Lotus' egy konceptalbum. Kérlek, meséld el nekünk a történetet!

TS: Alapvetően 4 dal, ami szorosan összekapcsolódik, és ez adja az alapsztorit, a többi az ehhez kapcsolódó érzelmekről és gondolatokról szól, amik segítenek felépíteni a szükséges sötét atmoszférát. A történet egy fiatal naiv lányról szól, akit kihasznál egy férfi, akiben megbízott. A lányt bedrogozza, majd elrabolja és egy távoli idegen országban erőszakkal prostitúcióra kényszeríti. Az Origin – ami tulajdonképpen intro – a tehetetlenség érzését reprezentálja. A Riven című dalban jelennek meg azok az érzések, amiket akkor érez a lány, mikor ráébred, hogy tulajdonképpen mi is történik vele. A Lotusban meséli el, hogy került sor a történtekre. Végül a Telosban megbékél a sorsával. A 'Lotus' egy metafora. Egy gyönyörű virág, amely egy csúnya, koszos, rothadó mocsárban él. A virág képviseli a belső szépséget, ahogy a főhősünk is a lemezen.

HRM: Mik a jövőbeni terveitek? Terveztek még további koncerteket a Leander Kills és a The Overalls zenekarokkal?

TS: Jelenleg nem a fellépésekre koncentrálunk. Dolgozunk egy új EP-n, aminek a producere a többszörös Grammy-díjas Steve Thompson (Korn). A felvételeket az Egyesült Államokban készítjük, várhatóan idén júliusban. Mindemellett 4 új custom gitárt és egy új basszusgitárt kap a zenekar egy új cseh gyártótól, a Badstroke Guitarstól. Ezeket a hangszereket használjuk majd az új EP-n is. Együtt játszani a Leander Kills és a The Overalls zenekarokkal fantasztikus élmény volt, és szívesen megismételnénk egyszer valamikor a jövőben.

A következő részben az osztrák The OverAllsszal készített beszélgetést lehet elolvasni!

Hard Rock Magazin: Ebben az évben ünnepli a zenekar a tíz éves fennállását. Említenétek pár olyan dolgot, ami jelentős volt ezalatt az idő alatt?

The OverAlls: Hello, jó napot! (magyarul) Nagyon örülök annak, hogy beszélhetünk. Azt hiszem, nehéz dolog lenne egy különleges dolgot kiemelni. Hat alkalommal voltunk igazi „nagy” turnén, ezek közül bármelyiket nevezhetjük önmagában különlegesnek. Az egyik ilyen jelentős a Two Days A Week fesztiválos fellépésünk volt, és a következő Nova Rock fesztiválos bulink is egy ilyennek mondható. A legutóbbi fellépésünk is – amikor Budapesten léptünk fel a Leander Killsszel – is különlegesnek mondható, hiszen ez volt az eddig legnagyobb fedett helyen tartott koncertünk. Ez nemcsak a zenekarnak, de az egész bennünket kisegítő csapatnak is rendkívüli volt. De ahogy említettem, több helyen koncerteztünk már, így voltunk Brazíliában, Oroszországban, Magyarországon és még tizenhárom másik országban. Mindegyik, az otthonunktól távol lévő buli kivételesnek nevezhető.

HRM: A Facebook-oldalatokon a rock és a metal ötvözeteként kategorizáljátok a saját zenéteket. Mit is jelent ez valójában, milyen műfajba sorolnátok a zenéteket?

TOA: Ez azt jelenti, hogy még mi magunk sem döntöttük el, hogy milyen zenét is játsszunk! (nevet) Személy szerint én azt mondanám, hogy a modern hard rock és a nu metal egyvelege. A legfontosabb számunkra az, hogy az emberek érezzék azt az energiát, amit a koncertjeinkbe beleteszünk, és persze az lemezünkbe is. Végül is az, hogy ezt az emberek hogyan hívják, teljesen mindegy.

HRM: Milyen zenék vagy épp zenekarok hatnak rátok a leginkább? A gitárosoknak kik nyújtanak inspirációt? A legutóbbi lemezeteken igazán tökösen szóltak a gitársávok.

TOA: A legnagyobb hatást a zenekar számára mindig is azok a zenék, vagy zenekarok jelentették, akik maximális energiával dolgoznak. Mi is azt szeretnék, hogy azok, akik meghallgatják, a bulinkat, legyenek teljesen lenyűgözve. A Limp Bizkit, a Korn vagy a Skindred azok a bandák, amiket szívesen hallgatunk vagy nézünk meg élőben. De olyanokat is szívesen hallgatunk, akik különleges energiákkal és érzésekkel dolgoznak, mint például a Muse vagy épp az Architects. A gitárosokra rátérve, mindkét srácnak különleges ízlése van, ami persze egymástól eltér. Luu igazán kedveli a progresszív bandákat, de mellette a jazzért is odavan. Andi talán mindenféle zenét szeret, ő egyébként gitártanárként dolgozik. Neki rengeteg popnótát kell együtt játszania a növendékeivel. Ő nemcsak a popot, de az igazán kemény zenéket is szívesen veszi. A ’City Of Illusion’ hangzásának a kialakításánál az volt az elsődleges szempontunk, hogy igazán energikus legyen. Ezt a döntést egységesen hoztuk meg, nem zenészenként.

HRM: Ausztriából eddig nem sok igazán híres csapat tudott kikerülni. Ti hogy látjátok az osztrák rock/metal életet?

TOA: A jelenlegi helyzetet két szempontból tudnám jellemezni. Az első az, hogy vannak a kicsik és a kicsit nagyobbak, akik megpróbálnak együttműködni. Ez így van, amióta csak az eszemet tudom. Mindegyik zenekar segít a másiknak, hogy el tudja érni a következő lépcsőfokot. Azért vannak híres csapataink is, például a Bilderbuch, a Seiler und Speer vagy a Turbobier. Ez a három zenekar a pop/rock vonalon mozog inkább. Ha az elektronikus zene irányába teszünk egy kis kitekintést, akkor itt a Parov Stelar, a Camo és Crooked, akik teltházas koncerteket adnak Amerikában, bár a német nyelvű szövegek nem mondhatók közkedveltnek. A másik szempont az, hogy a kisebb zenekarok koncertjeire nem járnak el az emberek Ausztriában, és ez sajnos minden évben egyre rosszabb lesz. Ezért ahhoz, hogy nagyobb hírnévre tegyünk szert, külföldön kell koncerteznünk, hogy aztán otthon híresebbek lehessünk.

HRM: Már többször jártatok nálunk Magyarországon. Milyennek látjátok a magyar közönség reakcióját? Láttok különbséget abban, hogyan reagálnak az emberek más-más országokban a zenétekre?

TOA: Úgy látom, a magyar emberek sokkal nyitottabbak a külföldi zenére, mint máshol. Nem kell ahhoz Metallicának lenni, hogy az emberek felfigyeljenek ránk a koncerten. De mindenhol azt szeretik az emberek, ha szórakoztatják őket és jól érezhetik magukat. Nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy hogyan zenélsz, milyen előadó vagy. Ausztriában és Németországban az emberek táncolni és ugrálni szeretnek sokat. Olyan is előfordul, hogy a hallgatókból a totális tagadás érződik, ebben az esetben már egy tapsnak is örül az ember egy dal után. Ez az az ok, ami miatt mi is inkább külföldön koncertezünk. Az igazán bolond emberek Brazíliában élnek, ott az igazi latin vér. A magyar, az ukrán vagy az orosz emberek kedvelik a nu metal vonalat, nekünk meg ez az igazán kedvező.

HRM: Milyen terveitek vannak a jövőben? Lesz még közös koncertezés a Leander Kills és a The Snuff társaságában?

TOA: Szeretnénk megünnepelni egy turné keretében a tízéves évfordulónkat, egy jó barátnak mondható csapat, az A Caustic Fate társaságában, akik szintén tíz éve zenélnek már. Közben gőzerővel tervezzük a 2018 nyarára eső fellépéseinket is. Ebben az évben még fellépünk a Seaside és a Nova Rock fesztiválokon is. Az egyik jubileumi bulinkra Bécsbe a Leander Kills is jönni fog, és remélem, hogy nem ez lesz az utolsó közös bulink. Leander egy jó fej srác és nagyon jó zenész. Remélem, hogy fogunk még együtt turnézni valamikor, és persze a The Snuff tagjai is elképesztő arcok, nagyon jó volt a koncertjük!

Készítette: Pálinkás András, karpatisz, rune