Bob Dylan – Felolvasták beszédét a Nobel-díj vacsorán

írta Bigfoot | 2016.12.21.

Ahogy Bob Dylan ígérte, nem vett részt a díjazottak tiszteletére rendezett estebéden, távollétében Svédország amerikai nagykövete olvasta fel gondolatait.

Patty Smith viszont ott volt, és előadta a díjazott Hard Rains A-Gonna Fall dalát, melybe egyszer belesült, aztán folytatta.

Dylan expozéjában elmondta, hogy soha egy pillanatig sem gondolkodott azon, szövegei beleférnek-e az irodalmi kategóriába, viszont gyakran került bajba dalírás alatt, amikor evilági dolgok miatt megakadt. Szerinte őt is és Shakespeare-t is hasonló gondolatok vezérelhették, miközben alkottak: „Amikor a Hamletet írta, biztos vagyok benne, sok minden eszébe jutott. Például, kik a legmegfelelőbb színészek a szerepre? Hogy kellene színpadra állítani? Tényleg Dániában kellene játszódnia? Kétségtelen, hogy a kreatív gondolatai mindig is előtérben voltak, ugyanakkor olyan földhözragadt dolgok is foglalkoztatták, mint a megfelelő költségvetés, hogy a patrónusai jó helyeken ülnek-e, vagy honnan szerez egy emberi koponyát.  Arra viszont mérget veszek, sosem tette fel a kérdést magának, vajon irodalom-e az, amit csinál.

Hozzá hasonlóan én is gyakran elfoglalt vagyok kreatív energiáim keresésével, ugyanakkor a földi dolgok is foglalkoztatnak. Kik a legmegfelelőbb muzsikusok a dalaimhoz, a megfelelő stúdióban dolgozom-e, megfelelő dalt írtam?  Vannak dolgok, melyek négyszáz év alatt sem változnak, így én sem fecséreltem az időt, hogy feltegyem a kérdést magamnak: a dalaim beleférnek az irodalomba? Köszönöm a Svéd Királyi Akadémiának, hogy időt szakítottak a kérdésre, és végül csodás választ adtak.”

A végén még hozzátette: „Ha valaki azt mondja nekem, hogy a leghalványabb esélyem van a Nobel-díjra, azt gondoltam volna, igen, körülbelül annyi, mintha a Holdon állnék.”