„A dalaink, és ez a zene angol nyelven szólal meg igazán”: Interjú Sütő Péterrel (Noctis)

írta Hard Rock Magazin | 2016.10.26.

November elején érkezik az ajkai Noctis zenekar második nagylemeze, ami ezúttal rendes kiadónál jelenik meg. A csapat dobosa, Sütő Péter a lemezről, az azt követő koncertekről és természetesen az elmúlt évek történéseiről is mesélt.

Hard Rock Magazin: Idén 10 éves a zenekar, és végre megjelenik az első kiadó által terjesztett nagylemez. Volt valami különösebb oka, hogy eddig ez nem történt meg?

Sütő Péter: Különösebb oka nem volt, hacsak az nem, hogy nem találtunk egymásra egyetlen kiadóval sem. Bár nem is nagyon gondolkoztunk korábban lemezkiadó általi terjesztésben, talán túl „picinek” gondoltuk magunkat ehhez. Az előző anyagok csak ilyen házi jellegű magánterjesztésben voltak beszerezhetőek. Ez az anyag is ebben a szellemben került rögzítésre. Aztán a kicsit hosszúra nyúlt befejező munkák közben gondoltunk egy merészet, és a már majdnem kész anyagot elküldtük Hartmann Kristófnak a Hammertől. Szerencsénkre a zenei anyag tetszett neki, csak a hangzás nem ütötte meg a kellő minőséget. De a Denevér stúdió orvosolta ezt a problémát egy újrakeverés és maszterelés által.

HRM: Korábban egy album (2009-es ’Darkened Era’) és egy ötszámos EP viszont napvilágot látott, és elég pozitív kritikákat kaptak a Dionysos Risingtól. Merrefelé terjesztettétek ezeket az anyagokat?

SP: Az, hogy terjesztettük, az erős túlzás. Koncerteken lehetett megvásárolni, esetleg ha valaki rendelt, akkor postai úton elküldtük. Valamint a YouTube-on megtalálható jó néhány dal, ha nem az összes ezekről az albumokról.

HRM: Néhány tagcserén már átment a zenekar. Mennyire volt nehéz feladat összerakni egy olyan csapatot, amiben mindenkinek ugyanaz az irány?

SP: Ami a tagcseréket illeti, hét éve volt egy doboscsere (ha a nagyon kezdeti felállást nem számítjuk), aztán két éve egy billentyűs csere, ami elég érdekesre sikerült, ugyanis két hónapja a két éve távozott billentyűsünk jött vissza a zenekarba. Tehát itt nem történt változás a korábbiakhoz képest. (nevet) Valamint néhány hónapja megváltunk egy gitárosunktól. Ez egy szomorú döntés volt, de meg kellett hoznunk a további zenei elképzelések miatt. És mivel billentyű is van a zenekarban, a hiányát a billentyű és basszusgitár helyenkénti nagyobb szerepvállalásával megoldjuk. Én személy szerint örülök annak, hogy így egy kicsit szellősebb lett a zene, jobban érvényesül a billentyű, a basszusgitár, meg talán a dob is. Valamint két éve volt az énekesünknek egy hosszabbra tervezett, de aztán csak kábé két és fél hónaposra sikerült angliai kiruccanása. De aztán megjött az esze, és inkább visszajött hozzánk, mert ugye mindenhol jó, de legjobb a Noctisban! (nevet) A viccet félretéve, ez azért nem volt ennyire tréfás helyzet. Talán mindenféle nagyképűség nélkül mondhatom, hogy elég jó énekese van a zenekarnak. Mondhatom azt, hogy annyira jó, hogy jellemzően nem nagyon találtunk még csak hasonló kaliberű énekest sem kicsinyke hazánkban, aki szóba jöhetett volna, vagy ha rendelkezik is a megfelelő hangi adottságokkal, akkor nem énekel már egy ismertebb zenekarban. Így kardunkba dőlve szenvedtük végig azt a két hónapot, de aztán jött a jó hír, hogy Sanyika jön haza, és ezerrel szeretné folytatni a zenekart. Ha ez nem következik be, akkor mi valószínűleg már nem nagyon beszélnénk jelen időben a Noctis zenekarról. Arról, hogy ezt a tagságot mennyire volt nehéz összerakni, nem igazán tudok nyilatkozni, mert én már akkor kerültem a zenekarba, amikor az első album megjelent, és az EP is félig elkészült. De azt bizton állíthatom, hogy nem, illetve nagyon nehéz találni prog-power metal zenét játszani akaró zenészeket, nemhogy Veszprém megyében vagy környékén, de még az országban sem. Ezért azt már sokszor megbeszéltük, hogy összetehetjük a két kezünket, hogy ez úgy tud működni, hogy senki nem lakik a próbateremtől 50 percnyi utazásnál távolabb. Szoktam szörnyű dolgokat hallani zenekarokról, ahol a tagok az ország más-más végében laknak. Nem irigylem őket.

HRM: Beszéljünk az új lemezről! Mostanában divat komplett zenei anyagokat feltölteni a netre, ingyenesen letölthetővé tenni és várni csodát. Miért választottátok a hagyományos, mondhatni klasszikus kiadói vonalat?

SP: Egy lemezkiadónak számos előnye lehet. Ilyenek a lemez fizikai formátumának legyártatása, a nyomdai procedúra lefolytatása, mindezt profi minőségben. Aztán ott van még a nem elhanyagolható reklámtevékenység, és az, hogy a legnagyobb, és talán egyetlen magyarországi metalkiadványokra szakosodott kiadó keze oda is elér, ahová mi talán el sem látunk. (nevet)

HRM: Soha nem gondolkodtatok magyar nyelvű dalokban?

SP: Volt időszak, amikor igen. Az akkori koncertprogram dalainak körülbelül felét (ez kábé 5-6 dal lehetett) magyarítottuk. Annak ellenére, hogy szövegek sebtében, angolról visszamagyarítva készültek, mégis nagyon jól sikerültek, de valahogy mégsem ugyanazt éreztük előadásuk közben, mint amikor angolul hangzottak el. Nem arról van szó, hogy bármi bajunk lenne az anyanyelvünkkel, és reméljük, hogy ezért nem húz ki senki minket a „barátságfüzetéből”. Mi is hallgatunk magyarul éneklő zenekarokat, de szerintünk a dalaink, és ez a zene angol nyelven szólal meg igazán. Erről az énekesek biztosan regényeket tudnának írni, de azt szokták mondani, hogy a rockzene az angol nyelvre van kitalálva. Angolul az ének hangszerként működik, teljesen más az angol szavak hangkaraktere, természetesebben megoldhatóak a dallamban a hajlítások. Aki ezt a zenét szereti, javarészt angol nyelvű zenéket hallgat. Kicsit fura helyzet ez itthon, mert míg egy nem angol anyanyelvű – mondjuk finn, svéd, német, vagy esetleg tunéziai (például Myrath) – zenekartól teljesen természetesen veszik, hogy nem az anyanyelvükön, hanem angolul énekelnek, egy magyar zenekarnál ez esetleg hátrány. Pedig milyen tuti lenne, mondjuk a Stratovarius finnül, igaz? (nevet)

HRM: Mit lehet tudni az új lemezről?

SP: Valamilyen szinten koncepcionális az album. Nem egy kerek történetet mesél el, hanem a szövegek, a dalok mondanivalója egy gondolati menet köré épültek. Rövid albumismertetőként inkább idézném énekesünk szavait: „A központi elem egy sajátos világszemlélet, egy olyan aspektus, ami kívülről vizsgálja az életünk. Minden éremnek két oldala van, így a ’Genesis Corrupted’ album is egy kétpólusú világ mozzanatait, szereplőit tárja elénk: a jót és a gonoszt, a fényt és a sötétséget, nevezzük bárhogy. Ebben az isteni történetben éli mindennapjait az ember, a bábu, és ez az élet nem több egy illúziónál (Veil of Lies). Istenek és démonok tudatlan szolgái ők, hisznek (Last Believer), tagadnak (Sinner) és vérüket ontják a felsőbb hatalmakért (Unholy Vanguard). A lemezen helyett kapott dalokból megismerhetjük ezeket a katonákat és uraikat, képet kapunk arról a komor világról, ami színpadként szolgál ehhez az örök, véget nem érő darabhoz.” Az albumon kilenc dal hallható. Ebből kettő (Last Believer, Unholy Vanguard) a korábbi EP-ről lett átmentve, újrakeverve.

HRM: December 9-én lemezbemutató koncert Budapesten. Mivel várjátok a metalzene szerelmeseit ezen az estén? 

SP: Egy átfogó koncertet szeretnénk adni, mely keresztmetszete lenne eddigi munkásságunknak, természetesen elsősorban az új albumra koncentrálva. Ezért az album összes dala helyet kap a repertoárban kiegészítve egy-két korábbi dallal, illetve két-három új szerzeménnyel, amik már a következő albumra készülnek. Aki eljön, egy közel másfél órás prog-power zúzdára számíthat a koncerteket jellemző plusz dinamikával és érzelmi töltéssel.

November 7-én, a Nail Records gondozásában jelenik meg az ajkai Noctis első lemeze, a ’Genesis Corrupted’. A zenekar lemezbemutató koncertje december 9-én, a budapesti S8 Undergroundban lesz. Facebook-esemény ITT.

Készítette: Boltsek Andrea