Tavi magyar ősrock: Omega, Skorpió – Agárdi Popstrand, 2016.07.23.

írta Bigfoot | 2016.08.06.

Negyvenedik évadjához ért az Agárdi Popstrand – talán az egyik leghosszabb ideje prosperáló könnyűzenei nyári fesztiválsorozat. Szép sorban el is jöttek-jönnek a hazai rockszakma nagy öregjei, hiszen ezt megelőzőleg ott járt a Mobilmánia Vikidállal, és nemsokára érkezik a Piramis és Demjén is. Ezen a júliusi meleg estén szintén két veterán honi formáció adott koncertet.

Érdekes párosítás az Omega és a Skorpió, de ha belegondolunk, Frenreisz Karesz a Metróban a hatvanas években ugyanúgy, ugyanakkor nyomta a rock and rollt, mint Mecky, Laci vagy Elefánt az Omegában. De mást képvisel a két banda: az Omega billentyűcentrikus, progresszív rockba hajló zenéje a földről elvágyódó, de oda mindig visszatérő metafizikus, ugyanakkor felismerhető világa nemzetközi hírnévre is szert tett. A Skorpió virtuóz, inkább gitárcentrikus hard rockos dalai – egyesek szerint a bemutatkozó album, a ’Rohanás’ az első magyar hard rock lemez volt – fájdalmasan bárgyú, idétlen szövegekkel inkább szórakoztatják a publikumot. Az Omega több mint tíz esztendeje újra aktívan zenél, a Skorpió létezik, de csak alkalmanként jönnek össze egy-egy bulira. Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy estén ugyanott lépjenek fel. Na nem mintha az omegások nem szerették volna a Skorpiót vagy fordítva, de két külön zenei világban mozogtak, és mozognak ma is.

Három évvel ezelőtt láttam Kareszéket Tihanyban, akkor ünnepelték fennállásuk negyvenedik évfordulóját, igaz a megelőző harminc évben vajmi keveset játszottak, és 1993 óta nem írtak új dalokat. Esetükben a „nosztalgia” kifejezés teljesen megállja a helyét: kockázatmentes volt a buli, új dolgokkal nem kellett traktálni a közönséget – igaz, az Omegánál sem –, a közönség jól érezte magát, amikor a Szevasz haver, a Rongylábkirály, vagy a Dédapám szólt a színpadról. Nem kell mondani, hogy a Skorpió most is fényesen bizonyította, hogy nagyszerű koncertbanda, de a hangulat akkor emelkedett meg igazán, amikor Tátrai Tibusz is színre lépett. Szűcs Totya kiváló gitáros, felesleges hangsúlyozni, de Tibusz megjelenése most is katapultálta őt (is), és ekkor a buli istentelen módon beindult. A Folyóparton ülve rock and rolljába Pálvölgyi Géza is beszállt, aki eddig csak színezett billentyűivel, hármójuk improvizációs betétje talán a buli csúcspontja volt. Itt hadd jegyezzem meg, hogy Németh Gábor is kapott alkalmat nem mindennapi dobtudása bemutatására, sőt Karesz is röfögtette Fender basszusgitárját. A szaxofont is fújta, amikor kellett, s bár sokan mondták már, addig jó, amíg fújja a hangszert, addig sem énekel, az ő hangja nélkül nem lenne autentikus a Skorpió.

Ötven perc alatt alaposan bemelegítették a hang1ulatot a strandon, szóval az Omegának már csak rakni kellett rá. Jövőre ötvenöt éves lesz a banda, nem tudom, terveznek-e valami nagyobb megmozdulást. Minden körítést elhoztak, ami szem és szájnak ingere egy Omega-bulin: fényerdő, kép- és filmbejátszások, és persze lézershow, ami nélkül nem nagyon múlhat el egy buli sem. Amikor felharsant a Radetzky-mars, tudtuk: jön, aminek jönnie kell. Érdekes, hogy nem Elefánt volt az első, aki bemasírozott a színpadra, hanem Laci integetett a billentyűi mögül. A hitvallással, az Életfogytig rock and roll-lal kezdődött a buli – majdnem teljes létszámban, hiszen, Mihály Tamás már egy ideje nincs a csapattal. Viszont itt volt Szekeres Tamás gitáron és Szőllősy Kati basszusgitáron. Jól érvényesült Elefánt és Szekeres gitárkettőse, dacára, hogy két teljesen más iskolát képviselnek. Ha új dalok nem is, néhány meglepetés elhangzott a repertoárban: hiába kutatok emlékeimben, az Egy lány nem ment haza című, még a Presser-érából származó dalt én még koncerten nem hallottam. A másik ritkán hallott szerzeménynek, az Éjszakai országút elhangzásának szomorú oka volt: pár nappal a buli előtt halt meg Somló Tamás, aki a hatvanas években játszott a csapatban, így érte szóltak a lírai dallamok. Mecky behívta a színpadra Freinreisz Kareszt, és együtt adták elő a nótát. Mikor vége volt, Laci törölgette a szemeit.

Amikor a Gyöngyhajú lány és a Petróleumlámpa ment a végén, már tombolt a házibuli a füvön. Végigpásztázva a jórészt meglett korúakból álló közönséget, megint az utánpótlás kérdése jutott eszembe, ami a külhoni rockberkekben is nagyon aktuális. Majd biztos alakul a tribute csapat, mely az Omega dalait játssza – kis klubokban.

Persze még van vissza a sztoriból, hiszen, Meckyék lemezt készítenek, jövőre újabb bulikat terveznek, és hát maga Mecky mondta, hogy amíg a Stones játszik, ők sem hagyják abba. Amíg ilyen hangulatos bulikat csinálnak, és ilyen megszólalást produkálnak, hát játsszanak még!

Szerző: Bigfoot
Képek: Skorpió Facebook-oldalOmega Facebook-oldal