„Sokan válnak megélhetési zenészekké”: Beszélgetés Fischer Lászlóval

írta Bigfoot | 2016.04.12.

Fischer László a hetvenes évek eleje óta jelen van a magyar rockzenében. A Beatricében tűnt fel, aztán a Korál tagja lett, ahol a mai napig is játszik. A kiváló gitáros a kétezres években együtt muzsikált Tunyogi Péterrel, és az ex-P. Mobil torok halála után összehozta formációját, a Zöld, A Bíbor Bandet. Hosszabb előkészület után 2012 novemberében jelent meg a debütáló album. Nemcsak erről a formációról, hanem másról is beszélgettünk a tapasztalt veterán rockerrel.

Hard Rock Magazin: Manapság a korosztályodból hazánkban nem sokan vetemednek arra, hogy új anyaggal rukkoljanak elő, pláne ennyire friss, naprakész zenével, igaz, nem most jelent meg az album. Mi az, ami még mindig hajt mint dalszerző?

Fischer László: Mindig bennem volt, hogy új anyagot készítsek. A Korál nem készít új dalokat, így egy csomó dolog bennem maradt.

HRM: Hogyan alakult meg a ZBB?

FL: A Tunyogi Rock Bandben játszottam, és a ZBB-t Tunyó halála után alapítottuk meg. Emlékszem, a halála előtt felhívott, elmesélte, hogy Závody János alapított egy bandát, Závody Zacskó Band néven, és milyen csodahangú az énekese, menjünk el, hallgassuk meg. Betyár jól énekelt ez a fiú, de ott volt a billentyűs is, egy vézna srác, iszonyúan játszott. Abban maradtunk, hogy a Janó nagyon jó zenészeket talált. Közben meghalt Tunyó, csináltunk egy emlékkoncertet. Találkoztam a Zacskóval, kérdeztem, mi van a zenekarával. Azt mondta, semmi, vége, pár fellépés után beadták a kulcsot, nem prosperált a banda. Szóval a ZBB első felállása úgy nézett ki, hogy Kékesi Bajnok Laci, Donászy Tibi és én alkottuk az idősebb felét a csapatnak, plusz Nagy Zsolt billentyűs és Kiss Zoltán énekes. Az első időkben Tunyó dalait, P. Mobilt és persze Korált játszottunk. Aztán jöttek a tagcserék, Zeffer bekavart a Mobilmániával, elvitte Kékesit és Donászyt, helyükre Tolmacsov György és Krecsmarik Gabi érkeztek. Ők új színt vittek a ZBB-be, és nagyobb lendületet kapott a banda! Ez a felállás a mai napig megvan, töretlenül dolgozunk, elkezdtünk egy saját anyagot is összerakni. Házon belül történt, mert a Zsolttal ketten írtuk a nótákat. Nálam szoktunk összejönni, közösen dolgozzuk ki az ötleteket, a szövegeket pedig Kiss Zoli írta.

HRM: Úgy tudom, hogy saját dalaid már Tunyó idejében is voltak, ezek végül a fiókban maradtak. Miért?

FL: Tunyóval az volt a gáz, hogy akkor már betegeskedett és nehezen mozdult, bár én nagyon szerettem vele játszani. Ő egy meghatározó hangnak számított Magyarországon. Ahogy öregedett, egyre jobbá vált a hangja, olyan, mint az óbor. Azt gondolom, a halálával nagyon nagyot vesztett a magyar rockzene.

HRM: Számomra a ZBB zenéje klasszikus hard rock, modern hangzással. A gitár nagyon harapós, szinte metalos megszólalású, egyes dallamok a billentyűs aláfestéssel pedig amolyan Dream Theater-szerű ízt adnak. Jól hallom?

FL: A Korálban régen egy Gibson L6-oson és Marshall Plexi erősítőn játszottam, ennek a hátulján forrasztották össze az alkatrészeit. Most egy Ibanezen játszom, és elkezdtem használni a Licence erősítőket, ez adja a modern kori hangzást. A Dream Theater úgy kerül a képbe, hogy Zolinak, Gyurinak és Gabinak van egy másik bandája is, az Age Of Nemesis, ahol ezt a progresszív metalt játsszák, ez rétegzene a ZBB-hez képest. Egyébként nekünk is harmóniadús muzsikánk van, köszönhetően Nagy Zsoltnak, de sok új zenét hallgatunk, ez is igaz. Valóban ott a metalos íz is, de én például azt a hörgős metalt baromira nem szeretem, abban aztán semmi harmónia nincs.

HRM: Lesz új ZBB-anyag?

FL: Ez jó kérdés, mert mindenki nagyon sokfelé játszik, így nehéz időpontot egyeztetni, pedig a lemez óta is születtek dalok, ilyen a Nincs jó döntés, a Zárt ajtók és a Görbe tükör, amik meghallgathatóak a YouTube-on.

Egy zenekarnak mindig az énekes adja meg a fizimiskáját. Sajnos, mivel Zoli több bandában is zenél, ezért a ZBB-t egy kicsit arctalannak tartom, ennek ellenére számomra megújulást hozott a zenekar, és a dallamos rockzene egyik legjobbjának tartják Magyarországon.

HRM: Mennyi fellépési lehetőség van?

FL: Nem túl sok, de ha a másik formációm, a Korál Forever Band fellépéseit nézzük, az csak évente ad egy-két koncertet. Egyébként ezt a két csapatot ugyanazok a tagok alkotják, csak a repertoár más. Összehasonlítva mondjuk az Eddával vagy a Karthagóval, a Korál lényegesen kevesebbet játszik. De a médiumok mellőzik a rockzenét, különösen azt a fajtát, amely nagy hangszertudást igényel. Nagyon sok kiváló muzsikus válik megélhetési zenésszé, felvállalva olyan dolgokat, melyek nem méltóak hozzájuk.

HRM: Emlékszem, valamikor a nyolcvanas évek közepén egy veszprémi Korál buli után bementünk hozzátok az öltözőbe posztereket dedikáltatni. Egy kicsit beszélgettünk, és említetted, nagyon kedveled az amerikai west coast rockot. Most is szereted?  

FL: Ma is nagyon sok ilyet hallgatok. Hála istennek, rengeteg bandát megismerhetünk az internetről, és nem egy, nem kettő jó köztük.

HRM: Személy szerint nekem a Korál korai korszaka meghatározó zenei élményt nyújtott, és az első lemezen is azt a dallamos hard rockot nyomjátok, amivel megszerettem a bandát. Amikor két évvel később a ’Túlsó part’ megjelent, ott már sokat finomodott a zene, eltávolodtatok a hard rocktól, slágeresebb, lágyabb muzsika szólt. Ki döntött úgy, hogy ebbe az irányba kanyarodtok el?

FL: Valahányszor meglátok egy listát, mindenhol ez az első album az etalon. Igen, ez egy dallamos hard rock anyag. A váltás egyébként a Fecó miatt történt, pedig nekem akkor is rengeteg kemény nótám volt. Úgy kellett volna kinézni a repertoárnak a második harmadik lemezen is, hogy nyolcvan százalék kemény rockzene, a maradék húsz pedig a líra, és nem fordítva.

Készítette: Bigfoot