A Hard Rock Magazin új logója

írta Hard Rock Magazin | 2007.04.02.

Kedves olvasóink, barátaink! Örömmel mutatjuk be lapunk design-fejlődésének első lépcsőfokát, az új Hard Rock Magazin logót... mellyel az elkövetkezendő időkben -remélhetőleg nem csak oldalainkon- sokszor találkozhattok majd. Az új logó megjelenésével a régi elv nem változik. Munkánkban továbbra is a minél magasabb szintű és minél nagyobb mennyiségű információ átadása az elsődleges. De azért reméljük örültök a szépülésnek is...:-) ...és, hogy kinek köszönhetjük új jelképünket? Sipos Ferenc ezer éves jóbarátunk. Sok nagy mulatság és mély beszélgetés van már hátunk mögött. Amikor elhatároztuk, hogy logót váltunk, Feri azonnal jelentkezett, hogy szí­vesen elkészí­tené a Hard Rock Magazin emblémáját, melyet ezúton is köszönünk neki. Aki Sipos Ferenc művészete iránt komolyabban érdeklődik, annak javasoljuk a művész saját honlapjának, a http://www.pokhalo.hu/sf/magamrol.html megtekintését, valamint tavalyi, kapolcsi kiállí­tásáról szóló cikk elolvasását. Ferit természetesen a rockzenéhez is erős szálak fűzik. Például nagy valószí­nűséggel ő az egyik legfanatikusabb Pink Floyd rajongó kis hazánkban. Móroc Imre festőművész í­gy í­r róla: "A szellemi életben utoljára Jim Morrison illetve a Doors állt be úgy az ajtóba, ahogyan Sipos Ferenc teszi a képeivel. Ugyanarról az ajtóról van szó: az öt érzék által kijelentett és a szellemi törpék által valóságosnak nevezett világot a létezés más dimenzióitól elválasztó és összekötő átjárókról. Nem a test számára készült ajtók ezek, ami nyilvánvalóan ki is tűnik a háromdimenziós térlátással egyszerűen elképzelhetetlen terekből. Két világ határán élni ugyanakkor nem éppen veszélytelen dolog. Aki az ajtóban állva nyilvání­tja ki önmagát, az egy kicsit itt is van meg ott is. Pontosabban egy kicsit itt sincs, meg ott sincs. Ha egyértelműen lenne valahol, akkor azt a világot festené, ahol van. Esetünkben ez az ajtó, az átkelőhely, a tranzitállomás, ami, ezek szerint egészen jól belakható, élhető hely, pedig mások úgy lépnek át rajta, hogy észre sem veszik. Kutyák és macskák tudják ilyen megkerülhetetlenül elhelyezni magukat a legszűkebb keresztmetszetben. Csakhogy ezek a világok nem egy sebességgel forognak: egy lábbal itt lenni, a másikkal ott, ez túlságosan is rugalmas testi és lelki izületeket igényelne, vagy éppen nagy szakí­tópróbát í­gér. Ezt az egyet, ezt az örökké ajtóban állást nem szokta eltűrni az életnek az a rejtett ereje, amely folyton továbblökdös. Az idő az egyik kezével ad valamit, a másikkal elvesz." Nem maradt más hátra, mint, hogy továbbra is jó szórakozást kí­vánjuk a "Hard Rock Magazin - A rock napilap" olvasásához!