Moonspell, 2007.03.30, Wigwam

írta Tomka | 2007.04.01.

Ezen a március végi estén a végre megérkező tavaszt paradox módon egy dark/doom metál banda koncertje köszöntötte, a Moonspellt azonban sötétebb, elborult zenéje ellenére sem szomorkodással köszöntötték a rajongók Magyarországon, hiszen mindig is erős koncertbanda volt... A péntek esti bulit az osztrák Darkside volt nyitotta, akik death metál muzsikájukkal voltak hivatottak a nagyérdeműt szórakoztatni, többnyire kellemesen, de az este itt hangsúlyosan a portugál doom/death/dark metálosok produkciójára épült, akik - szerencsére - nem először, és reméljük, hogy nem is utoljára jártak kis hazánkban, ugyanis ahogy lemezeik, úgy koncertjeik is egy megbí­zható szí­nvonalat képviselnek, í­gy a banda rajongói számára kizárt a csalódás. Így történt ez most is, hiszen az alapvetően borongósabb zenét játszó együttes muzsikája tagadhatatlanul és elsősorban metál zene, ebből kifolyólag a koncerten nem a szomorkásabb hangulat, hanem intenzitás és dinamikusság a jellemző, igazi zúzós, a húzósabb nótákra kihegyezett produkció volt látható és hallható. A banda 2006-ban jelentette meg legutolsó albumát, a Memorialt; és itt engedtessék meg nekem egy kis történeti áttekintés a Moonspell munkásságával kapcsolatban. Az együttes első próbálkozásai még a szí­ntiszta black metál jegyeit mutatják, ám már első nagylemezük is inkább gótikus beütésű, mint black metálos, hiszen megjelenik a tiszta ének - amely egyébként a Moonspell egyik fő erőssége, köszönhetően Fernando gyönyörű, sötét tónusú hangjának - és ezzel párhuzamosan az instrumentális részben is "kommerszesednek", ami az első két mestermű, a Wolfheart és az Irreligious után (amelyek fő erőssége pontosan ebben az ambivalenciában rejlik) ez odáig vezet, hogy - mint oly sok eredetileg black metál együttes - az elektronika felé veszik az irányt, amelynek során a hörgés szinte teljesen eltűnik zenéjükből. Majd miután ez nem hozza meg a várt financiális sikert, újra visszatérnek gyökereikhez, azzal a különbséggel, hogy a gótikus/dark metál mellé itt főleg death metál hatásokat kevernek zenéjükbe, elsősorban az ének terén, amelyben a hörgés egyre dominánsabb lesz, 2003-as The Antidote cí­mű albumuk még a két klasszikus lemez muzikális dualizmusát adja vissza, a 2006-os Memorial azonban újra teljes mértékben elmegy ebbe az irányba, újfent a radikalizmus dominál zenéjükben. Mindez azért érdekes esetünkben, hogy láthassuk, hogy koncerten milyen széles spektrumú zenei anyagból válogathatnak. Ezt ezúttal ki is használták, még ha nem is maximális mértékben, ugyanis az elektronikusabb albumaikról (Sin/Pecado & The Butterfly Effect) nem igazán hallhattunk számokat. Mivel ez a Memorial bemutató turnéja, í­gy ez az album került leginkább előtérbe, elvegyí­tve a Moonspell munkásságának kiemelkedő darabjai közé, í­gy egy best of műsort hallhattunk az új nótákkal kiegészí­tve. A setlistet kisebb "blokkok" alkották, amelyek során az egyes albumokat idézték meg, í­gy az új albumról volt Finisterra-Memento Mori kettős, a zseniális Irreligious-ról Opium-Awake-Ruin & Mysery trió, a Wolfheart-ról Vampriria-Alma Mater duó. A banda végig maximális bele- és átéléssel prezentálta a dalokat, a gitárosok, ha nem is szántották fel a szí­npadot, de aktí­van headbangoltak helyükön, mí­g Fernando Ribeiro énekes középen - ahogy egy hete Aaron a My Dying Bride koncerten - végig pózolt, gesztikulált, "magamutogatott", magára irányí­totta a figyelmet, de nem utolsósorban nagyszerűen énekelt. Az átmenet a tiszta és a durva vokálok között egy percre se okozott problémát számára, ő a banda legfőbb erőssége egyéniségével. Ezúttal a hangzásra se lehetett panasz, nem volt túl hangos se, és arányosan szóltak a hangszerek, ráadásul a világí­tástechnikát még külön is ki lehetne emelni, hiszen nagyszerűen szolgálta az atmoszférateremtést, a vörös fények dominanciájával. Az indiánsátorban egyébként meglepően sokan voltak, a küzdőtér erősen megtelt, és az együttes is értékelte a magyar rajongók lelkesedését, akik ugyanolyan nagy intenzitással fogadták az együttest, ahogy az a szí­npadon játszotta elborult zenéjét. Összességében egy nagyon jó doom/dark/death metál estet láthattak a koncertre ellátogatók, várjuk vissza Fernando-t és együttesét a legközelebbi turnén is! Setlist Intro From Lowering Skies Finisterra Memento Mori Opium Awake Ruin & Mysery Abysmo Intro / Blood Tells Everything Invaded Nocturna Vampiria Alma Mater Fullmoon Madness --------------------------- Proliferation / Mephisto / Capricorn At Her Feet Tomka Fotók: Veres András A lehetőségért köszönet a Concerto-nak!