"Ami múlt héten történt, az ma már nem progresszí­v": Interjú Geoff Tate-tel (Operation: Mindcrime, ex-Queensryche)

Egy új zenei formáció, az Operation: Mindcrime élén egy jól sikerült lemezzel és az azt bemutató turnéval igyekszik ismét lendületbe hozni karrierjét a Queensryche egykori énekese, Geoff Tate. A remek hangjáról és nehéz természetéről is elhíresült Geoffot kolléganőnk Skype-on keresztül csavarta ujjai köré, akiről kiderült, hogy valójában barátságos, intelligens figura, csak tudni kell vele kommunikálni. Természetesen kiveséztük az új lemezt, megtudtuk, milyen zenék voltak hatással Geoffra, hogy miért kutyagolt 600 kilométert Spanyolországban, de szóba került Tobias Sammet és még a pitypangbor is.

HRM: Helló, Geoff, hogy vagy?

Geoff Tate: Köszönöm, jól. Egy kicsit hektikus minden, hisz éppen a turnéra készülök, amit néhány nap múlva kezdünk. Az utolsó próbák zajlanak most, mielőtt nekivágunk. Izgatottak vagyunk az európai turné miatt, már régen koncerteztünk.

HRM: Az Operation: Mindcrime nem zenekar, hanem egy zenei projekt. Miért nem egy új bandában folytatod a karriered?

GT: Az életem nagyobb részét zenekarban töltöttem és nem akartam így tovább folytatni, mert egy bandában mindenki kötött és erősen függenek egymástól. Egy nyitott projektet akartam, ahol jönnek az emberek és dolgoznak, majd továbbállnak és máshol dolgoznak. Én is ezt a szabadságot akartam magamnak. Nem akarom másokhoz láncolni magam, ha a kreativitásról van szó. Ez a módszer bejött nekem és mindenkinek, aki részese volt a projektnek.

HRM: Mennyivel másabb ilyen módon a dalszerzés, mint egy rendes zenekarban?

GT: A különbség annyi, hogy eltérő egyéniségek dolgoznak együtt, de maga a folyamat ugyanaz. Ezzel a projekttel kifejezetten simán ment minden. Én nagyjából felvázoltam, hogy mi az, amit zeneileg meg szeretnék valósítani, és eljátszottam nekik néhány ötletemet, amit aztán közösen fejlesztettünk tovább. Igazán produktív időszak volt ez, hiszen három albumnyi zenét készítettünk el az elmúlt másfél évben.

HRM: Ebből a rengeteg anyagból csak a legjobb dalok kerültek a lemezre?

GT: Zenében nincs legjobb vagy legrosszabb. A zene szubjektív, csak megírod, amire szükséged van ahhoz, hogy elérd a célod, ami ebben az esetben az, hogy elmondj egy történetet. Mivel ez egy konceptalbum, így minden dalnak fontos szerepe van, hiszen ezek adják a lemez tónusát, hangulatát vagy éppen jellemzik az adott karaktereket a történetben.

HRM: Kelly Gray a fő társad az Operation: Mindcrime-ban. Ő mivel járult hozzá a projekthez?

GT: Kellyvel már 1979 óta együtt írok és játszom, és ugyanilyen régre nyúlik vissza a zenei múltam Randyvel [Randy Gane billentyűs] is, akkoriban mindhárman egy zenekarban játszottunk [a Myth nevű progresszív metal bandában – a szerk.]. Azóta folyamatosan, kisebb-nagyobb megszakításokkal muzsikálunk együtt. Kelly a lemez társproducere volt, és kivette a részét a kreatív munkából is, mindemellett első osztályú hangmérnök, és a stúdiózáshoz is rendkívüli tehetsége van, arról nem is beszélve, hogy kiváló dalszerző és szervező is.

HRM: Hogy választottad ki a zenészeket? Van valaki, akivel nagyon szívesen dolgoznál együtt a jövőben?

GT: Olyan zenészeket igyekeztem összeszedni, akik képesek velem kommunikálni. Olyanokat, akik megértik és részt tudnak venni a kreatív munkálatokban is. Olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akik izgatottak az adott munkával kapcsolatban és véleményük is van róla, nem pedig olyanokkal, akiknek minden mindegy. Nyitott vagyok a közös munkára bárkivel, az egész azon múlik, mennyire értjük meg egymást.

HRM: Miért választottad az Operation: Midcrime nevet ehhez a projekthez?

GT: Két okból. Az egyik, hogy szükségem volt egy névre, ami jól cseng azok számára, akik ismerik a korábbi munkáimat. Másodsorban pedig kellett egy olyan név, ami megadja az alaphangot ahhoz a zenéhez, amit most csinálunk, amikor is egy koncepció köré építjük fel a zenét.

HRM: Nekem úgy tűnik, az új dalokra nagy hatást gyakoroltak a '70-es évek progrock zenéi. Főleg Randy Gane játszik többet a billentyűin, mint korábban.

GT: Jól látod, ezek a zenék érdekelnek minket. Kelly, Randy és én a 60-as, 70-es években nőttünk fel, és azon időszak zenéi nagyban befolyásoltak minket. Olyan bandák, mint a Yes, a Pink Floyd, a Genesis, vagy a Beatles nagy hatással voltak ránk. Mielőtt nekiláttunk volna a zeneszerzésnek, megállapodtunk, hogy sokkal mélyebben próbáljuk meg feltárni a közös zenei gyökereinket, mint korábban. És ezt meg is valósítottuk, aminek nagyon örülök.

HRM: Te is viszonylag sokat játszol a szaxofonodon. Ennyire szereted a jazzt?

GT: Igen, szeretem a jazzt, meg a klasszikus zenét és a rockot. Tulajdonképpen mindenféle zenét szeretek, majdnem mindenben találok valamit, amit tudok értékelni. Annak ellenére, hogy a szaxofont többnyire a jazzben használják, igazából egy klasszikus hangszer. Én is iskolai nagyzenekarban kezdtem el szaxofonozni. A szaxofon hangja nagyon hasonlít az emberi hangra. Nagyjából ugyanazokat a dolgokat tudod kihozni a hangszerből, mint az emberi hangból, amit más hangszerekkel képtelenség. Talán ezért is olyan vonzó számomra. Amúgy meg jól működik a zenémben, úgy használom, mint egy zenei eszközt, ahogy a szintetizátort is.

HRM: Az Operation: Mindcrime I és II az egyik legismertebb és legközkedveltebb konceptalbumok a metal színtéren. Amikor új konceptlemezen dolgozol, nem érzel emiatt extra nyomást magadon?

GT: Nem. Zenészként vagy zeneszerzőként sosem tudhatod előre, hogy az emberek hogyan fogadják majd a munkádat. Soha senki nem tudja. Szóval mikor írsz, nem hagyhatod, hogy befolyásoljon ez, különben sosem fogsz írni semmit. Igazából csak meg kell írnod azt, amiben hiszel, amit érzel, ami fontos neked, aztán megosztod a világgal, és a világ azt tesz vele, amit csak akar.

HRM: Honnan jött az ötlet a történethez, és tulajdonképpen miről szól a ’The Key’?

GT: Tavaly szeptemberben a feleségemmel elutaztunk Spanyolországba. Végigsétáltunk az El Caminón, ami nagyjából egy hónapba telt. Remek út volt, nagyon inspiráló. Ekkor írtam a történetet, ami már ott motoszkált egy ideje a fejemben. Mindig is szerettem volna készíteni egy trilógiát, és ennek a történetnek megvan hozzá a kellő mélysége. Az úton kezdtem el írni a történetet és itt Seattle-ben fejeztem be, ahol a zenét is írtuk hozza. A történetnek sok köze van a jelenhez. Úgy gondolom, izgalmas időket élünk. Például te meg én most Skype-on beszélünk, ami fantasztikus találmány. Jobban összeköttetésben vagyunk egymással, mint valaha. Valós időben tudjuk követni a híreket és ma már az egész világ véleményét meghallgathatjuk bizonyos témákról. Ez egy nagyszerű időszak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel vagy megkérdőjelezzünk dolgokat. Mint például a kormányunkat, a szociális struktúrát, amiben élünk, vagy éppen a saját létünket. Honnan származunk? Hogy kerültünk ide? Kitekintünk az űrbe millió és millió fényévnyi távolságba, miközben azon tűnődünk, van-e odakint valami. Ebben a 21. századi kérdőjelezésben szintén megkérdőjelezzük a realitást. Mi a valóság? És azzal a válasszal állunk elő, hogy a valóság az, amit észlelünk. Szóval itt indul a történet. Van négy egyén, akik feltalálnak egy technológiát, ami lehetővé teszi, hogy a valóságot teljesen másképp lássuk vagy éljük meg, mint korábban. Ha belegondolsz, a lehetőségek elképesztőek ezzel a technológiával. Mert a realitást már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ez egy asztal, ez egy szék, ez meg egy autó, és ez formálja a valóságunk alapjait. De ez a program egy teljesen új nézőpontba állítja a valóságot, amit eddig ismerünk, és ez megváltoztat mindent, amit eddig valóságnak hittünk. A négy szereplő között konfliktus alakul ki. Egyikük el akarja adni a programot, hogy meggazdagodjon. Mások inkább odaadnák a világnak, hiszen ez a technológia képes jobbá formálni azt. Ez az a pont, ahol az első lemez lezárul: bemutatja a technológiát, aztán a felhasználásából adódó konfliktust.

HRM: Ezek szerint te filozofikus típus vagy?

GT: Érdekel a filozófia. A filozófia sok ember tapasztalata paragrafusokban leírva, ami segít megérteni a jövő embereinek, hogy tulajdonképpen kicsodák, micsodák is valójában.

HRM: Mi volt az oka, hogy végigzarándokoltad az El Caminót?

GT: Olyan pontra érkeztem az életemben, amikor kellett egy kis meditáció. Az előző évek rendkívül hektikusak voltak. A Queensryche feloszlása lesújtó hatással volt rám és a feleségemre, hiszen hosszú éveken át részesei voltunk. Úgy éreztük, hogy vissza kell találnunk egymáshoz és önmagunkhoz is, és ehhez kellett egy nyugodt hely, ahol összeszedhettük magunkat. Ezért mentünk végig a Caminón.

HRM: Mi a helyzet a következő két lemezzel? Zeneileg egyenes folytatásai lesznek a ’The Key’-nek, vagy várható némi meglepetés?

GT: Rengeteg meglepetés lesz. A történet természetesen ott folytatódik, ahol a ’The Key’-en abbamaradt. Zeneileg a második lemezen még messzebb nyújtózunk. Megpróbáljuk úgy kezelni a lemezt, mint egy filmet, így minden dal egy jelenet a filmből, és ehhez sok különféle eszközt használunk.

HRM: A tavalyi év folyamán egyezség született közted és a Queensryche között, melynek értelmében nem használhatod a Queensryche nevet többé, viszont egyedül te vagy jogosult az ’Operation: Mindcrime’ lemezek teljes egészében való élő előadásához. Szerinted igazságos ez az egyezség?

GT: Szerintem rendben van ez az egyezség.

HRM: Az európai turnén az egész ’Operation: Mindcrime’ lemezt eljátsszátok. Szerinted mitől különleges, egyedi, progresszív és előremutató az a lemez?

GT: Abban az időben, amikor megjelent, nagyon is progresszív volt. Különbözött minden mástól, amit akkoriban hallani lehetett. Ami a történetet illeti, abban is voltak olyan gondolatok, amik messze megelőzték a korukat, és vannak olyan ötletek a történetben, amik még csak most, 25 évvel később jönnek létre. Ha mai szemmel nézem, akkor természetesen már egyáltalán nem progresszív, hiszen a progresszió azt jelenti, hogy folyamatosan előre haladsz. Ami múlt héten történt, az ma már nem progresszív, ez így működik.

HRM: Számodra mi a kihívás abban, hogy 27 éves dalokat énekelsz, illetve hogyan tartod rendben a hangodat?

GT: Énekléssel tartom karban a hangomat. Amikor turnéra készülök, legalább két héten keresztül próbálok minden nap. Végigéneklem az egész műsort nap mint nap, és ez segít, hogy tökéletesen felkészüljek az élő előadásra. Ez olyan, mint az atlétáknál, akik készülnek egy nagy versenyre és azért edzenek, hogy fejlesszék az állóképességüket. Az ének fizikális hangszer, hasonlít a doboláshoz, amihez szintén állóképesség kell.

HRM: A rajongók mit várhatnak a műsortól?

GT: Egy csomó érzelmet és nagyszerű zenei teljesítményeket. Ez egy nagyon jó és feszes banda. A zenészek tényleg törődnek a zenével és a legmagasabb szinten akarják azt előadni minden alkalommal. Én mint zenerajongó nagyon kíváncsi lennék egy ilyen bandára, hiszen nagyra értékelem az olyan zenekarokat, akik képesek komplex zenét feszesen és hibátlanul játszani.

HRM: A soron következő Avantasia-lemezen is szerepet vállaltál. Hogyan kerültél kapcsolatba Tobias Sammettel és milyen volt a közös munka?

GT: Egyáltalán nem számítottam rá, hogy Tobias meghív az új lemezére énekelni. Igazából egyáltalán nem ismertem a zenéjét. De felvette velünk a kapcsolatot, küldött dalokat is, és nagyon megtetszett. Elkezdtünk beszélgetni a dologról, és itt kezdődik minden, mert először csak elkezdesz róla beszélni, aztán elhatározod, hogy mit is fogsz vele kezdeni, aztán megteszed. Remek élmény volt. Tobias nagyon tehetséges énekes és dalszerző, ráadásul érdekes és egyedi muzsikusokkal veszi magát körbe. Örülök, hogy vele dolgozhattam.

HRM: Nem volt furcsa, hogy ezúttal nem te voltál a főnök?

GT: Egyáltalán nem. Szeretek együttműködni különböző emberekkel. Elég könnyen tudok alkalmazkodni mindenféle szituációhoz, amíg el tudják nekem mondani, hogy mi az, amit akarnak. Meg lennél lepődve, ha tudnád, milyen sok ember képtelen szavakba önteni az ötleteit és az ilyenekkel nagyon nehéz együtt dolgozni. Szerencsére Tobias egyáltalán nem ilyen, nagyon jól megértettük egymást. El tudja mondani és elég éles képe van arról, hogy mit akar megvalósítani, ami nagyon sokat segít.

HRM: A zene mellett a borok jelentik a másik szenvedélyed. Honnan jön ez a szerelem? Mit érdemes tudni a saját Insania nevű borodról?

GT: Köszi, hogy jól ejtetted a nevét. (nevet) Még gyerekkoromban ismerkedtem meg a borkészítéssel. 14 éves cserkész voltam és kitüntetést lehetett szerezni, ha készítettél valami ételt vagy italt. Nagymamámnál találtam egy könyvet a borkészítésről és megtetszett. Pitypangbor receptet találtam a könyvben, a nagymamám kertjében pedig rengeteg pitypang nőtt. Szóval abból készítettem bort és meg is kaptam érte a kitüntetést. Később, amikor már zenekarral turnéztam, felfedeztem a világ régi borkultúráit. Amikor csak lehetőségem volt rá, vettem bort, és magam is egy olyan területén lakom az Államoknak, ami híres a borászatairól. Ma már készítem, árulom, és élvezem is a bort. Ráadásul a boron keresztül rengeteg nagyszerű emberrel is találkoztam, farmerekkel, borászokkal.

Készítette: Vica, Pálinkás András

Geoff Tate és supergroup zenekara november 16-án játszik a budapesti A38 Hajón.