Kemény munka Metal Godnak lenni: Interjú Rob Halforddal

írta Tomka | 2015.07.23.

Ha a tavalyi év legjobban várt koncertje az Iron Maidené volt, akkor az idei egyértelműen a Judas Priesté. Pláne, ha hozzátesszük, hogy az utóbbi évek (évtized?) legjobb magyarországi metal koncertjét is a Priest adta még a 2011-es Sziget Fesztiválon. A brit heavy metal legenda a tavaly kiadott, karrierösszegző ’Redeemer of Souls’ turnéja keretében látogat el július 29-én a székesfehérvári FEZEN Fesztiválra, melynek kapcsán lehetőségünk nyílt interjút készíteni Rob Halforddal. Mivel a megbeszélt telefonos interjú sajnos nem jött össze, így e-mailben szólaltattuk meg az énekest, aki írásban ugyanolyan lényegretörő és univerzális volt, mint a Judas Priest zenéje.

Hard Rock Magazin: Manapság mit élvezel a legjobban a turnézásban?

Rob Halford: Azt, amit a legjobban szeretünk csinálni, vagyis élőben játszani és elmenni a rajongóinhoz a világ minden táján.

HRM: A zenészek gondolom másképp viselkednek kicsit, amikor színpadra állnak, hiszen el kell adniuk a show-t. Milyen érzés Metal Godként kiállni a színpadra, mi szokott a fejedben járni ilyenkor? Tényleg van benne valami „isteni”, vagy inkább kemény meló az éneklés, ha közben 15 kg bőrt és fémtüskét viselsz magadon?

RH: Minden alkalommal, amikor kiállunk a színpadra, száz százalékot adunk. Mindegyikünk azon van, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, ezért ugyanaz jár mindegyikünk fejében. És igen, kemény munka ez, de annak is kell lennie.

HRM: Nagyon jól teljesítettél a ’Redeemer of Souls’-on, ráadásul kísérleteztél is a hangoddal, például a Halls of Valhalla középrészében. Milyen énekkoncepcióval vágtál neki a lemeznek?

RH: Sosincs koncepcióm, egyszerűen ráérzek, hogy milyen érzelmi töltetű énektéma illik az adott dalhoz.

HRM: Nemcsak a denevérgyilkos sikolyaidról, de a változatos, összetett énektémáidról is híres vagy. Hogyan birkózol meg a hangod öregedésével?

RH: Úgy, hogy amennyire csak lehet, vigyázok rá. Pihentetem a koncertek között, ami bármelyik generációba tartozó énekes számára fontos, mivel [a hangszalag] egy izom, és az ember korától függetlenül elfárad.

HRM: A ’Redeemer of Souls’-on a ’Rocka Rolla’ hangulatát is megidéztétek a bluesos Crossfire-rel. A ’Rocka Rolla’ még némileg atipikus a Judas Priest-lemezek sorában, de azt mondják, akkoriban még több idejük volt a zenekaroknak kifejleszteni a saját hangzásukat. Manapság egy, vagy maximum két lemez után ejtik őket a kiadók, ha nem lesznek sikeresek. Te hogy érezted a hetvenes években, több időtök volt megtalálni a saját hangotokat zenekarként?

RH: Szerintem megtaláltuk a hangunkat az első lemezen, de a hangzásunk drámaian fejlődött minden egyes albumon.

HRM: Milyen nyomást éreztetek magatokon akkoriban?

RH: Csak minimálisat. Amikor elkezdesz zenélni, az egyetlen nyomás belülről fakad, hogy a lehető legjobb formádat nyújtsad.

HRM: A Judas Priest találta fel a heavy metalt, ezért felmerül a kérdés: a valódi nehézfémek – a gyárak és az acélművek – világa mennyire hatott a zenétekre?

RH: Talán volt köze hozzá a munkásosztálybeli neveltetésünknek, de a zenészeket sokféle és különböző háttérből érkező zene inspirálja. De az is igaz, hogy a Priest zenéjében mindig megmaradt a földközeli attitűd, és soha nem szálltunk el magunktól.

HRM: A nyolcvanas évek a „Spinal Tap évtizede” volt a heavy metalban az óriási díszletekkel, az extravagáns színpadi ruhákkal és a 11-re csavart hangerővel. Melyik volt a Priest leginkább Spinal Tap-es turnéja akkoriban?

RH: Hogyan is hívnák a nyolcvanas éveket, ha nem készült volna el az a film? Nagyszerű évtized volt az a metal zene világméretű fejlődése számára. Számomra a Painkiller turné volt valószerűtlenül hatalmas.

HRM: Nemrégiben a Classic Rock Magazine azt írta, hogy „a Judas Priest legjobban őrzött titka a humorérzékük”. Te is úgy gondolod, hogy alulértékelik a Priest humorát?

RH: Ha nem tudsz nevetni a turnén vagy a stúdióban, akár abba is hagyhatod ezt az egészet, mert csak nevetéssel tudsz épelméjű maradni.

HRM: Szórakoztató volt olvasni az egyik interjúdban, hogy a Heavy Duty szövegét az otthoni mosógéped inspirálta. Még melyik számban volt hasonlóan hétköznapi, de mégis meglepő az inspirációd?

RH: A Painkiller onnan jött, hogy egyszer bevettem egy gyógyszert a fejfájásomra. De mindenfelé körül szoktunk nézni, hogy mit lehetne beépíteni a Priest világába.

HRM: Nemrég nyilatkoztad, hogy a Priest jövőre stúdióba fog vonulni. Mivel minden Priest-albumnak megvan a saját identitása, te merre szeretnél elmozdulni a ’Redeemer of Souls’ után, ami tulajdonképpen a zenekar karrierjének és stílusának összegzése volt?

RH: Azt fogjuk csinálni, amit mindig is, vagyis elkezdünk jammelni riffekkel és dallamokkal, majd kiválasztjuk azokat, amikből szerintünk a legjobb dalok születhetnek. Lazára venni a figurát és jól érezni magunkat – ez mind fontos szerepet fog játszani a következő album elkészítésében.

Készítette: Tomka